A fájdalomérzékelés alapjai

Szervezetünk érzékelő rendszere folyamatosan tájékoztat minket külső és belső környezetünk állapotáról. Ez nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a különböző változásokra reagálni tudjunk. A fájdalomérzékelés alapvető biológiai haszna az, hogy felhívja a figyelmünket a testünket érő káros behatásokra, melyek a legtöbb esetben szöveti károsodást (seb, csonttörés stb.) okoznak.

Van, hogy egy fájdalominger konkrét, gyors elhárító választ hoz létre. Ha pl. a tengerparton mezítláb kagylóhéjra lépünk, a másodperc tört része alatt lezajlik egy reflexes válasz, melynek célja a végtag eltávolítása a károsító ingertől (a kagylóhéjtól) – ebben a fő szerep az idegrendszeré. Más esetben a szövetkárosodás gyulladást hoz létre (ez is a szervezet védekező reakciója), és a fájdalom ennek kísérő jelensége lesz.

Mikor tudatosul a fájdalom?

Maga a fájdalom mindkét esetben akkor tudatosul, ha az azt kiváltó inger a megfelelő idegpályákon át eljut az agy fájdalomérző központjaiba. A fájdalmas ingereket részben szabad idegvégződésekkel, részben specializált, mechanikus, hő- vagy kémiai ingerekre aktiválódó receptorokkal érzékeljük.

A testünket behálózó érzőidegek az ezekből származó elektromos impulzusokat továbbítják. Ezeket az érzőidegeket a fájdalomérző pályák első idegsejtjei alkotják, melyek az impulzusokat a fájdalomérzékeny szövetekből a gerincvelőbe (illetve a fej területéről a gerincvelő folytatásába eső agytörzsbe) továbbítják. Itt történik meg az első átkapcsolódás: a fájdalomérző idegsejek ingerülete a másodlagos érzőidegsejtekre kapcsolódik át, mely az impulzusokat az agy „előszobájába”, a nagyagyi féltekék mélyén elhelyezkedő thalamusba továbbítják.

Az innen kiinduló harmadlagos érzősejtek juttatják el az impulzusokat az agykéreg érző területeihez, és számos más agyterülethez, melyeknek többek között a fájdalomra adott tudatos és nem tudatos válasz kialakításában, a fájdalom érzelmi vetületének létrehozásában, a fájdalommal kapcsolatos emlékek tárolásában és feldolgozásában van szerepe. Fontos megjegyezni, hogy valamennyi átkapcsolódás nem pusztán automatikus ingertovábbítást jelent, hanem az ingerek feldolgozását is: egyes ingerek csökkent, mások felerősített intenzitással adódnak tovább.

A fej két legfontosabb érzőidege

Az egyik a háromosztatú ideg, vagyis a (nervus trigeminus), ami az állkapocstól kb. a fejtetőig idegzi be az arc és fej bőrét, a koponyán belül pedig ez felel a fájdalomérzékeny struktúrák (szem, fogak, orrmelléküregek, agyburkok és agyi erek) túlnyomó többségének beidegzéséért. A másik a fej hátulsó részének és a tarkótájnak a fő érzőidege, a nervus occipitalis (tarkótáji ideg). Érdekesség, hogy a két fő érzőideg (nervus trigeminus és nervus occipitalis) által szállított fájdalomérző impulzusok az agytörzs és a nyaki gerincvelő egymás folytatásába eső érző területein kapcsolódnak át, és ezen a területen olyan másodlagos idegsejtek is vannak, amik mindkét idegből kapnak impulzusokat.

Részben ez magyarázza azt, hogy egyes fejfájások, bár a homloktájról indulnak, később a nyak felé is terjednek, de ennek a fordítottja is bekövetkezhet. A fej érzőpályái a továbbiakban szintén a thalamusba, majd onnan az érzőkéregbe küldenek impulzusokat.

A fejfájások megértéséhez fontos tudni, hogy a fej fájdalomérző rendszerét nem csak szöveti károsodás aktiválhatja. Számos olyan kórkép van, ahol a fejfájást a fájdalomérző idegsejtek „spontán” aktiválódása váltja ki. Ezeket a fejfájásokat hívjuk önálló fejfájásoknak. Ezeket és a fejfájás egyéb okait a következő fejezet tárgyalja.

Tovább Egyszerű fejfájás vagy migrén? - A migrén tünetei

(Dr. Ertsey Csaba PhD, Med. Habil, egyetemi docens - Készült a Pfizer Gyógyszerkereskedelmi Kft. támogatásával)

Anyaglezárás dátuma: 2019.08.05.

PP-GEP-HUN-0195