A szelén élettani hatásai

A szelén olyan mikroelem, amely mindössze 10-15 mg mennyiségben található meg az ember szervezetében, jelenléte mégis sokrétű biológiai hatást közvetít. A szelén legnagyobb része a lágy szövetekben, kiváltképp a májsejtekben található meg. A táplálékkal vesszük föl a szervezetbe.

A szervezet szelénszükséglete

A napi szelénszükséglet meghatározása mai napig nem egységes, az Amerikai Egyesült Államokban az elfogadott RDA érték felnőttek esetében, nemtől függetlenül 0,05-0,07 mg (50-70 µg). A magasabb ajánlás a terhesség és szoptatás időszakára vonatkozik. Az ajánlott napi szelénszükséglet részletesen:

• 6 hónapos kor alatt: 15 µg
• 6 hónap - 3 év: 20 µg
• 4 - 8 év: 30 µg
• 9 - 13 év: 40 µg
• 14 éves kor fölött: 55 µg
• Terhesség: 60 µg
• Szoptatás: 70 µg

A szelénre vonatkozó anyagcseretolerancia szűk határok között változik, vagyis a szükséges mennyiség és a toxikus küszöbérték igen közel vannak egymáshoz. A toxicitás határa a különböző ajánlások szerint napi 0,2-0,5 mg (200-500 µg). A szelénmérgezést szelenózisnak nevezzük, melynek tünetei: a haj és egyéb testszőrzet hullása, bőrelváltozások, fokhagymaszagú lehelet, fogkárosodás, idegrendszeri zavarok.

A szelén szervezetben meglévő mennyisége laborvizsgálattal, vérvétellel mutatható ki.

A szelén forrásai

Főként a tengeri állatok húsa, a teljes kiőrlésű gabonafélék, illetve az olyan belsőségek, mint a vese és a máj tartalmazzák a biológiai hasznosulás szempontjából is jelentős mennységben. A tápcsatornából jó hatásfokkal szívódik fel, ennek mértéke átlagosan 50-70%. A felszívódást a fehérjében gazdag táplálkozás elősegíti.

Szelénben gazdag táplálékok a hús, a hal, a tej, a tojás és a hüvelyesek – vagyis azon táplálékok, amelyek magas fehérjetartalmúak. A szelén és az E-vitamin kölcsönösen erősítik egymás jótékony hatását, míg a szelén hatásait gátolja a kén, az ezüst és az arzén.

Toxicitása miatt a szelénpótlás (étrendkiegészítők, funkcionális élelmiszerek) mindig körültekintést igényel.

A szelén szerepe a szervezetünkben, a szelénhiány tünetei

A szelénnek legfontosabb szerepe az antioxidáns tulajdonságából következik, amelynek köszönhetően képes az oxidatív stressz mérséklésére, ezáltal a lipid természetű anyagok kémiai védelmével járul hozzá a sejtek határoló membránjának állagmegóvásához. Az antioxidáns hatást annak révén közvetíti, hogy részt vesz a glutation-peroxidáz enzim szerkezetének felépítésében.

Az antioxidáns védelemmel kapcsolatos a szelén immunrendszert erősítő tulajdonsága, illetve számos, a kórokozók elleni védekezéshez szükséges folyamat intenzívebben zajlik szelén jelenlétében. A szelénnek az élettani szükségletet kevéssel meghaladó mennyisége bizonyítottan segít csökkenteni a rákos megbetegedések kialakulásának kockázatát, ugyanakkor a túlzott szelénbevitel növeli ugyanezt a kockázatot. Számos daganattípus esetében igazolták, hogy a szelén gátolja a kialakulást, illetve az egészséges sejtek számára védekező eszközt jelent. A szelénnel kapcsolódott glutationt a daganatsejtek nem képesek felvenni, ezáltal gyengül az oxidációval (vagyis a károsító kémiai stresszel) szembeni védekezőképességük.

A szelénnek számos élettani hatása is van, amelyekre a szelénhiány alábbiakban felsorolt tüneteiből lehet következtetni.

• Szelénhiány is állhat a háttérben néhány hematológiai megbetegedés esetén (vérszegénység, sarlósejtes vérszegénység), illetve az általános fáradtság panasza mögött.
• A szelénnek szerepe van a pajzsmirigy működésében is, így a szelénhiány pajzsmirigy-alulműködés formájában, sokaknál csupán fáradékonyságként is jelentkezhet.
• Egyes kutatások szerint a szelénhiány növeli a Coxsackie vírusok betegséget okozó hatását, így végső soron szelénhiány miatt alakulhat ki szívizombántalom, amely az említett vírusfertőzés szövődménye lehet.
• A neurológiai zavarok közül az alapvetően oxidatív anyagcsere zavarainak következtében létrejövő kórképek egyes eseteiben is a szelénhiány igazolódhat (Alzheimer-kór, Parkinson-kór). Ugyanakkor fontos kiemelni, hogy ezek nem direkt hatások, és szelénpótlással az említett betegségek nem gyógyíthatók.
• A szelén bizonyítottan szükséges a hajak és a körmök egészséges növekedésében, így a haj- és körömproblémák a szelénhiány következményei is lehetnek. A szelénhiányra utaló bőrproblémák között szerepel a fokozott pigmentációval járó jelenségek, pl. anyajegyek, májfoltok gyakoribb előfordulása.
• Egyes adatok arra utalnak, hogy férfiaknál a szelénhiány a spermiumok képződésének és érésének zavarához vezet, nők esetében terméketlenséget, meddőséget eredményezhet.

A terhesség alatti rossz szelén ellátottság kis születési súlyhoz vezet. Csecsemő- és kisgyermekkorban az elégtelen szelénellátás egyes adatok szerint növeli a hirtelen csecsemőhalál kockázatát, illetve a csecsemő- és gyermekhalandóságot. A gyermekek csökkent szelénbevitele növekedési elmaradást okoz.

Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Kónya Judit, családorvos
Adatok forrása: National Institutes of Health