Cukorbetegség - Hogyan lehet vele együtt élni?

A cukorbetegség gyógyíthatatlan kór, amely kezelés hiányában súlyos következményekhez vezethet. Kezelni lehet, s annak ellenére, hogy mindennapos, szigorú odafigyelést igényel, együtt élni sem lehetetlen vele. Tamási Balázs 20 éve cukorbeteg, három éve pedig inzulinpumpával él, mégis azt mondja, nem kell kétségbeesni, ha az orvos cukorbetegséget diagnosztizál.

A cukorbetegség, vagy más néven diabétesz a glükóz (köznapi nevén szőlőcukor) feldolgozási zavara, melynek oka a hasnyálmirigyben keresendő. A hasnyálmirigy által termelt inzulin nevű hormon hiányában a sejtek nem képesek a glükóz felvételére, a vércukorszint megemelkedik, az okozza a betegség fő tüneteit.

Már amennyiben vannak konkrét tünetek, a diabétesz ugyanis évekig is betegítheti szervezetünket azelőtt, hogy felismernénk. – Tinédzserként asztaliteniszeztem, s a rendes, éves sportorvosi vizsgálaton, 14 éves koromban vette észre először az orvos, hogy valami nincs rendben. Én semmit nem éreztem. Nyomokban cukrot talált a vizeletemben, ezért elküldött további vizsgálatokra, a sportorvosi engedélyemet pedig már ki sem adta, pedig a vérvétel negatív lett. Ekkor újabb vérvétel és egy Hemoglobin A1C-laborvizsgálat következett, amely három hónapra visszamenőleg megmutatta, hogy mennyi volt a vérem vércukorszintje. A terheléses vércukorszint-mérés után pedig biztos lett a diagnózis: cukorbeteg vagyok – mesélte Tamási Balázs, aki azt mondja, világ életében imádta az édességet, kamaszkorában falta is rendesen, a problémát mégsem ez okozta.

– A nagypapám is cukorbeteg volt, ő idős korára a lábát is elvesztette. Mindig mondta is, hogy ha ennyi csokoládét eszem, én is beteg leszek. A genetika azonban erősebbnek bizonyult, s végül 1-es, vagyis öröklött diabéteszt állapított meg az orvos, pedig sem a szüleim, sem a testvérem nem beteg – folytatta Balázs, akinek az orvos először szigorú diétát írt fel kezelésként.

Fél év után azonban kiderült: a diéta önmagában kevés, a férfinak inzulinra volt szüksége. – Tisztán emlékszem a napra, amikor először adtam be magamnak injekciót, pedig már 20 éve volt. Nem volt kellemes, de együtt kellett élni vele, mint ahogy a betegséggel is. A sportot folytathattam, s az orvos azt is pontosan elmagyarázta, hogy ha figyelek magamra, nem lesz bajom, így tulajdonképpen könnyen vettem az egészet, megtanultam együtt élni vele – mondta Balázs.

Az inzulin adagja folyamatosan növekedett, s az injekciózás számára a napi rutin részévé vált. – Előbb inzulinoztam, minthogy fogat mostam volna és a súlyom is gyarapodott, de ez még mindig semmi ahhoz képest, mi várt volna rám kezelés hiányában. Az orvos elmondta, hogy a stresszt, a feszültséget, és például a cigit felejtsem el egy életre, s ebből a szempontból tulajdonképpen jót is tett a betegség, mert észreveszem, hogy mivel már fiatalon erre kellett szoktatnom magam, a mostani életemben, cégvezetőként is sokkal könnyebben viselem a stresszt – állította a családapa, aki a napi ötszörös inzulin-injekciózás helyett 3 éve inzulinpumpát kapott, amely a nap 24 órájában a derekára erősítve, és a hasfalába vezetve őrzi egészségét, ugyanis sokkal egyenletesebb inzulinszintet biztosít, mint az injekciók.

– A pumpával sokkal kötetlenebb az életem, mint az injekciókkal volt, s egyenletesebb is hat, mint azok. Bizonyos időközönként egy átlag mennyiségű inzulint fecskendez be, de étkezések után én is szabályozhatom a bevitt inzulin mennyiségét.

Balázs tehát súlyos betegsége ellenére – amit ő inkább állapotnak nevez – teljes életet él, immár egy kisfiú és egy kislány büszke apukája, sportol, céget vezet. A cukorbetegség élete része lett ugyanúgy, mint az esti fürdetés, vagy a diéta. – Bár továbbra is édesszájú vagyok, hozzáadott kristálycukrot egyáltalán nem fogyasztok, de néha én is bűnözök. A családban már mindenki fruktózzal és édesítőszerrel süt-főz. A tésztát szeretem, de arról is le tudtam mondani, a húsról viszont nem, az az én egyetlen bűnöm! – mosolygott Balázs.

Forrás: WEBBeteg
Szerző: Kósa-Boda Veronika, újságíró