Áldott állapotban

Szerző: kranki

A BLOG LEÍRÁSA

Egy ember attól fogva kezd el létezni, amikor az ondósejt és a petesejt egyetlen sejtté egyesül...nálam is minden így kezdődött..

Látogatás: 61607 alkalommal

A blogban írottak nem képezik a WEBBeteg orvosi tartalmának részét, azok igazság-, és valóságtartalmáért portálunk felelősséget nem vállal.

A szülőszobán

2008.06.25.

Végre elérkezett a nagy nap, 38 hetesen nyákdugó nélkül mehettünk a következő NST-re a debreceni klinikára.

A 36. héttől van az NST, magyarul a magzati szívhang vizsgálat. Abból áll, hogy a pocakodhoz kell tartani 20 percen keresztül egy sztetoszkópot, amivel figyelik, és rögzítik a pici szívhangját.

Szerencsére időpontot adnak, és nem kell sokat várni. Az eredményem is hamar kész lett, ami elég változó volt (magas és alacsony értékek váltogatták egymást). Valami olyasmit mondtak, hogy nemsokára baba lesz. Ezt a tényt a dokim is megerősítette, aki nemcsak profi a szakmájában, de kedves és még sármos is:)

Úgy engedett haza minket, hogy vacsi után találkozunk. És még az ügyeletes orvos is Ő!

Izgatottan mentünk haza, már a kocsiban elkezdett görcsölni a hasam, mintha meg akarna jönni....

Otthon lepihentem, már nem is tudtam ebédelni, hányingerem volt.....aztán már nemcsak inger!

 Előkerült a vödör is, teljesen lefehéredtem. Szegény férjem, azt sem tudta mit segítsen....nagyon izgult.

De nem annyira, mint édesanyám, aki közben átjött érdeklődni mi volt a klinikán, majdhogy nem ő is rosszul lett!

Menjetek már befelé a kórházba!

Délután fél 2-kor be is mentünk, ahol az ügyeletes nővérkék felvették az adataim, kérdezgettek a fájások gyakoriságáról, erősségéről. Majd kaptam egy semmit nem takaró, hátul gombolós hálóinget. Plusz a skótkockás térdzokni, mulatságosan nézhettem ki...de itt senkit nem érdekelt!

Egyből jött a szülésznő, aki szintén nagyon kedves, aranyos nőci volt (meg is kérdeztük a nevét, most is ŐT szeretném magam mellett tudni), megvizsgált, már 5 ujjnyira nyitva voltam. Közölte, hogy ha így haladok, 18 körül meg lesz Tomcsi.

Szerencsére már nem volt idő beöntésre sem!

Jött az orvos, megrepesztette a magzatburkot, engem meg elöntött a melegség,olyan volt mintha bepisiltem volna!

Na, csak ezután jöttek a görcsök..., alig bírtam leszállni az ágyról, ugyanis sétálni küldtek, hogy gyorsabban táguljak!

Pár perc múlva visszamásztam az ágyra, oldalra fordultam, apa simogatta a derekam, az nagyon-nagyon jól esett!

Megint megvizsgáltak, teljesen eltűnt a méhszáj......

Kitágultam, áttoltak egy másik helyiségbe, most már nyomhatok!

És egy-kettő-háároom, na még egyszer, egy-kettőő-hááároom, nagy levegőőőő...és kint van a feje!

Apa lenézett, és ő is kiabálta, igeen, tényleg én is látom!

Nagy levegő, még két nagy nyomás, és kint lesz teljesen a nagyfiú!!

És megint egy-kettőőőőőőő, és egy-kettőőő-hááááároooom..........az az érzés mikor szó szerint kipottyan belőled, az csodálatos érzés!

És felsírt, rámtették, apa elvágta a köldökzsinórt (elmondása alapján az ollónak nem volt éle)és is rámborult, és sírt.

Aki azt mondja, van ennél szebb dolog az életben, az hazudik!!

Őssejtet is vetettünk le, sosem lehet tudni, inkább ne kelljen, de kéznél legyen, ha mégis szükség lenne rá valakinek a családban.

20 év nagy idő, az orvostudomány is sokat fejlődik addig.

Ezek után összevarrtak, mert gátmetszésem is volt (észre sem vettem közben). Tomcsit elvitték lemosni, felöltöztetni és a méreteit levenni. Apa ment velük, nehogy történjen valami útközben.

Majd áttoltak a megfigyelőbe minket, ahol egyből mellre tehettem az én drága, egyetlen kisfiam. Azt sem tudtam, hogy kell, de a picim mindenben segített nekem, rákapott, mintha eddig is így csinálta volna. Még a nővér is megdicsért minket.

Apa ott ült az ágyam szélén, és a kis családját simogatva, sírva hívta fel a szülőket, hogy megszületett az első UNOKÁJUK!!!

A fürdőben

2008.06.25.

Szombaton úgy döntöttünk apával, kinézünk a szoboszlói strandra. Tomcsi nagyon be volt sózva, pedig neki is ez volt az első szabad pancsolása.

A Pocaklakónk, Ágica is érezhetett valamit, mert már kora reggel aktívabb volt, mint máskor.

Összecsomagoltam: magamnak csak fürdőruha felsőt vittem egy halásznadrággal- gondolván nem riogatom a fürdőzőket a testemmel, ami nem elég, hogy fehér, még "nagydarab" is. De képzeljétek el, olyan testek mászkáltak, hogy komolyan büszkének éreztem magam. Pláne, mikor ezt apa is megjegyezte!

Olyan nőcik vettek fel két részes, tangás fürdőrucit, hogy eldobom az agyam!!!

Nem akarok senkit megbántani, de nekem van önkritikám! Szoktam tükörbe nézni!

Sokat lehet hallani, meg egyértelmű, hogy terhesség során a bőr megnyúlik, főleg a pocaknál. Miért nem figyelnek oda erre a kismamák?

Én rendszeresen kenem, és kentem sima testápolóval, és szerencsére az első terhességem után nem lett csíkos a hasam. Tudom, hogy ebben szerepe van a genetikának is. Ezzel magyarázom, hogy kékes-lilás hajszálerek jelentek meg a combomon, amit viszont nem tudok eltüntetni. (Hallottam már valamiféle lézeres kezelésről, ha tudtok véleményt-tapasztalatot írni róla, szívesen veszem)

Visszatérve a fürdésre, félve a különböző fertőzésektől, én nem mentem bele a medencébe, a partról, a nagy tölgyfa árnyékából figyeltem a fiúkat.

Úgy gondoltam, Ágica még 2 hónapig biztosan vízben lesz, nekem pedig elég az otthoni locsi-pocsi. Néha már így is nehéz a kiszállás a kádból.....pedig most még csak 8 kg-ot híztam!!!

A vizesedés a másik téma, ami érdekel. Tomcsival nem volt szerencsére ilyen problémám sem. Most viszont a nőgyógyászom figyelmeztetett a legutolsó vizsgálaton, hogy még több folyadék és sószegény diéta! Ugyanis dagad a bokám, meg kicsit az ujjaim is - veszélyben a karikagyűrű sorsa -.

És ez a meleg!!! Kezdek rájönni, hogy a tél jobb volt! Inkább felöltözök, hogy meg ne fázzak, minthogy a hőség miatt már nem tudok mit levenni! Izzadok, pedig nem vagyok izzadós fajta!

Kemény lesz ez a 2 hónap, ami még hátra van!

De mindent megér az a csoda, ami utána vár ránk!

A terhességem története

2008.06.18.

2006. április 22-én kimondtuk a boldogító IGEN-t...

Már az esküvőnk előtt megbeszéltük, hogy egyből belevágunk a "babaprojektbe". Kettőt szeretnénk, egy fiút és egy kislányt.

Nagyon sokat utána olvastam, mik a teendők az előkészületeknél:

1. Mozgás: Én világ életemben egy lusta nőszemély voltam, már az iskolában is lógtam a tesiórákon....Ráadásul a munkaköröm is irodai ülőmunka.... Szóval ezen nem igazán tudtam változtatni.

2. Étrend: változatos, kiegyensúlyozott legyen. Szerencsére mindenevő vagyok, ezzel nem akadt problémám. Mindenütt az Elevit tabletta, és a folsav fontosságát reklámozzák, úgyhogy én is beszereztem belőlük egy-egy dobozzal.

3. Egészségügyi kockázati tényezők kerülése: összetétel szerinti válogatott kozmetikumok, hajfestés mellőzése, amalgámtömés kerülése (sajna nekem sok fogam, még a régi időkből ezzel volt betömve, ezért a fogorvosnál hagytam egy pár forintot még az esküvő előtt..)Csak jól megmosott gyümölcs, zöldség fogyasztása, a kedvenc tatárbifsztekem elfelejtése...(a nyers hús és tojás végett..)

Mindezek után a csodálatos nászútról hazatérve következő hónapban késett a menstruációm....

Vannak nők, akik a fogantatás pillanatától kezdve érzik, hogy várandósak, fáradtabbak, émelyegnek, de én nem éreztem semmit....

A férjemmel közösen vettünk egy terhességi tesztet, amit külön kérésére az ő jelenlétében kellett megcsinálnom, mert az eredményhirdetésnél ott akart lenni!

Még jó, hogy olyan tesztet vásároltunk, amit a nap bármely szakában el lehet végezni!

Az eredményre nem kellett sokat várni, mert a két függőleges csík pillanatok alatt előbújt.

Hirtelen fel sem fogtuk, hogy ez mit jelent, egymás nyakába borultunk, csókolgattuk egymást. Legszivesebben világgá kürtöltük volna boldogságunkat, de visszafogtuk magunkat: megvárjuk az orvos megerősítését!

Azonnal hívtam a nőgyógyászom, aki a vizsgálat, és hüvelyultrahang után szintén megerősítette a tényt.

Miután (sajna) a családban is ért minket negatív csalódás (vetélés), úgy döntöttünk megvárjuk a "kritikus" 3 hónapot, és csak utána jelentjük be a nagy hírt: ÉRKEZIK AZ ELSŐ UNOKA ÉS DÉDUNOKA!

Nekem az első három hónap (is) gond, panasz nélkül telt el: se rosszullét, se émelygés, se fáradtság. Ha nem tudnám hogy terhes vagyok, nem vennék észre semmit!

Nagy nehezen eltelt az első trimeszter...büszkén mutogattuk az első ultrahang fotót a világnak! Mindenki nagyon boldog volt! Pláne, mikor kiderült a 16. héten, hogy kisfiú! A nevén nem gondolkodtunk sokáig: legyen Tamás, mint az apukája!

A második trimeszterben szabályosan kivirultam: a hajam fényesebb, dúsabb lett, a pocakom megnőtt, éreztem a kisfiam mozgásait. Csodálatos érzés!

A munkahelyemen (mert még javában dolgoztam!) is megjegyezték, hogy többet bírok, és kreatívabb vagyok, mint egyébként!

És hát a szex......tényleg igaz, hogy sokkal jobb a terhesség alatt!

Ráadásul a szülésre is felkészíti a szervezetet, mert erősíti a medenceizmokat. Ezenkívül szerves része a partnerkapcsolatunk ápolásának. Szóval, nekem bejött!

A harmadik harmadban beszéltek jósló fájásokról, haskeményedésekről...én ilyeneket sem tapasztaltam!

2006. december 30-ig dolgoztam, ekkor volt egy búcsúbulim, ahol bejelentettem, hogy 5 év múlva találkozunk (ugyanis apával eldöntöttük, hogy 2 éven belül szeretnénk egy kishugit).

A januárt, és február elejét már otthon töltöttem: összekészítettem a kórházi csomagom, Tomcsinak kimostam, átvasaltam a kisruhácskáit, a gyerekszoba rendben...szóval minden készen állt Tomcsi érkezésére.

Február 9-én kiesett a nyákdugóm (utólag tudtam meg, hogy így hívják), hívtam a dokit, hogy mi történt, mire közölte, hogy pár nap és meg lesz a baba.

14-én mentünk apával NST-re, ahol az eredmények már nem voltak valami jók, a dokibácsi mosolyogva közölte: Valentin nap estéjére szülők leszünk!

Alighogy hazaértünk, fájások jelentkeztek, szabályos mestruációs görcsök, hányás..egyre gyakrabban éreztem a fájdalmat. Felhívtuk a férjem mentős haverját, mit tegyünk: ugyanis nem akartunk túl korán bemenni a kórházba, nehogy megszóljanak....

A barát közölte, hogy a hányás már a végén fordulhat elő, úgyhogy IRÁNY a KÓRHÁZ!!!!

A következő történetben a szülésem menetét osztom meg Veletek...

Addig is vigyázzatok magatokra!

Ultrahangon

2008.06.16.

Hogy telik az idő...már 28 hetes vagyok!!!!

Éppen ma vittek anyuék a doktor nénihez 4 D-s ultrahangra, ahol a kíváncsi szüleim meg szerettek volna nézni: Vajon hogy nézek ki? Kire hasonlítok? Mekkora vagyok éppen? - hisz hallom, hogy sokat beszélgetnek erről apával.

Azt is hallottam, aki kíváncsi hamar megöregszik, és mivel én nem akarok öreg szülőket.ezért mindig úgy fordultam, hogy ne láthassanak egészben!J

Szóval, majd ha eljön az én időm, akkor megismerhetnek teljes egészében!

Most jött velünk a bátyám, Tomcsi is, aki az egész rendelőt 5 perc alatt felforgatta. Sajna apának a figyelmét is elterelte, nem tudott 100 %- osan rám koncentrálni...jobb volt a múltkor, mikor nem jött velünk! Még a doktor néni is kacagott rajta!!

Már látom, hogy lesznek harcok kettőnk között!J

Hiába nyomkodták, ütögették a “házikómat", nem igazán tudtak kizökkenteni a nyugalmamból!

Készült azért pár fotó rólam, a nunimról egy közeli fotó, amit előszeretettel mutogatnak mindenkinek, nem is értem miért? (Valószínű azért, mert első lány leszek a családban.)

Anyukám megkérdezte a méretem: Úristen! Már 1,5 kg vagyok!!! Ha így növekszem, szerény számításaim szerint a 40. hét végére több, mint 4 kilogrammos leszek! Nem leszek egy könnyű eset!!!

A combcsontom már olyan hosszú, mintha 31 hetes lennék!!

Úgyhogy fiúk készüljetek, itt nemsokára egy hosszú combú bombázó érkezik!

A szüleim azt beszélik, augusztus végén megszületek, mert anyukám is akkor született. Ha-Ha-Ha! Úgyis én döntöm el!

Ultrahang után siettünk Erzsi mamáékhoz ebédre, mert már én is nagyon éhes voltam!