Kismama a rengetegben

A blogok, fórumok szerint az egyszeri kismamának a legnagyobb megpróbáltatást a terheléses vércukor vizsgálat jelenti. Ehhez képest végig hányni tizenkét hetet, bevizesedni vagy négyes ikreket szülni egy vonatfütty. A miértre nem jöttem rá, főleg, hogy az elmondások szerint a riogatásba az orvosok és védőnők is beszállnak.

Ronda, szürke esős délután. A délutáni csúcsforgalom megfűszerezve egy kis útfelújítással egybekötött gödörásással. Mindenki leszegett fejjel siet, inkább lenne bárhol csak az utcán nem. Egyszer csak két ácsorgóra leszek figyelmes. Az egyik az anya – a fülén is cekker – a másik egy három év körüli kisfiú. Esőkabát, gumicsizma, kezében játékautó és hatalmas szemekkel nézi a sárga, kotró autót. A szája is tátva marad és a szerelmes kamasznak sincs ilyen tekintete, amikor megpillantja szerelmét. Csak néz, néz, néz, arcán boldogság… Anyukája már kicsit unja, ázik-fázik, a szatyrok is nehezek, már éppen mordulna egy „menjünk márt”, amikor a kisfiú ránéz és azt mondja: Mami, ez csodálatos. Anya ellágyul, hát mi az a két leszakadt kar, ha fia ilyen boldog. Nem is mozdulnak.

Bár eddigi bejegyzéseim, főleg a bizonytalanságaimról és félelmeimről szóltak, a terhesség természetesen nem 24 órás para. Sőt. Ahogy telnek a hetek a lila-köd egyre sűrűbb és már nem is csodálkozom azon, hogy az egykor egy helyben megülni képtelen énem, órákat tud maga elé bambulni, bámulva egyre láthatóbb hasát, és képzeletben arcot rajzol a bent pogózónak, aki persze már most leg-gyerek. Mindeközben megtaláltam azokat a kapaszkodókat amik, akik segítenek ebben a rengetegben.

Néhány napja arról írtam, hogy egy őszinte mondat sokat segítene, a megfelelő döntések időben történő meghozatala miatt. A teljes tájékoztatás hiányát én a Down-szűrés kapcsán tapasztaltam a legerősebben, ugyanis volt ebben a történetben feleslegesen lefutott kör, időt és pénzt pazaroltunk, és megfosztott néhány gondtalan héttől.

Most gonosz leszek, és két részes posztot írok, mert ezzel az esettel szívtam talán a legtöbbet. De ígérem, még a héten meg lesz a második rész is.

„Senki sem olyan tehetetlen, mint egy beteg aranyhal gazdája.” Amíg nincs baj addig a kismama a világ egyik legmagabiztosabb lény a földön, aztán egyszer csak történik valami és nincs nála gyámoltalanabb.