Póthírek

Helló újra itt! Bocsi, hogy ilyen sokáig nem írtam, de nem is olyan egyszerű dolog ez a blogolás. Amikor lenne mit írnom, akkor nincs rá időm, amikor meg időm van, akkor meg nem jut eszembe semmi. Akkor most leírom, mi volt azóta. Az utolsó bejegyzésemmel jól elkiabáltam a dolgot, mert pénteken Zsuzsanna-napi bál volt a suliban, és persze hogy rosszul lettem! Leginkább egy rapszódiához tudnám hasonlítani, hullámokban jött. De megoldottam! A műsort végignéztem, utána jött a kajálda és a tánc, majd a tombola. Na, a műsor után kimentem az udvarra, beültem a kocsiba, elolvastam a "sajtót" /menekülési pont/, majd visszamentem. Amikor megint jött a pánik, bementem a lányok öltözőjébe, és fel-alá járkáltam egy darabig, aztán megint visszamentem. Úgyhogy egész jól elvoltam.
Más. A lányomnak kedden volt a 27. szülinapja, sütöttem neki fantás sütit /ez volt a kívánsága/, meg vittem neki pogácsát /sajna anyagilag erre futotta/. Örült neki, és kivételesen jókedve volt. Én meg ennek örültem!
Megint más. Napok óta az a fixa ideám, hogy infarktusom lesz, vagy legalábbis daganat van a hónaljamban vagy a mellemben. Fucsa, olyan húzó vagy szorító érzésem van azon a tájékon. Már el is határoztam, hogy elmegyek, és megnézetem, erre ma rájöttem, mitől van. Sose találnátok ki! A fahordástól!!! Napjában többször /min.3-szor/ hozok be fát, és mindig a bal karomra pakolom. Én meg már halni készültem! Azért nem kicsit megkönnyebbültem.