Nem a legjobbkor...

Nem a legjobbkor kezdtem el blogot írni. Nyűgös ,rosszkedvű,dühös,elkeseredett vagyok. Nem beszélve a mindennapi szédülésről.Idegesít,hogy folyton nyavalygok,de az mégjobban,hogy minden áldott nap szédülök,méghozzá elég erős intenzitással. Na és ez a munkanélküliség..Tele van vele a hócipőm.Biztos segítene pedig,ha találnék munkát,ha hasznosnak érzehetném magam. Rossz azt érezni,hogy semmi értelme a napjaimnak.Na persze ez csak ilyenkor jut eszembe,mikor amúgy is vacak passzban vagyok. Komolyan,magamra sem ismerek: én egy vidám ,jókedvű csajszi vagyok.És az is akarok lenni! Nem szeretem a nyivákolást,magamtól sem szeretem hallgatni. Gondolhatnék pl arra is,hogy mennyivel jobb a helyzet,mint a betegségem kezdetén. Hiszen akkor hetekig az ágyból is alig tudtam kimászni. Hónapok kellettek,hogy az utcára lépjek,és évek,hogy egyedül merjek közlekedni. Most,még ha szédülök,vagy rosszul is vagyok időnként,azért tudok jönni-menni. És ez nagy szó egy pánikosnál. 
Mikor elkezdtem közlekedni annak idején a betegség elején,mindennap felírtam,hogy hova mozdultam ki és mennyi időre,és büszke voltam a napi félóra sétára is:) Ez kellene,a pozitív hozzáállás.. Hiszen tudom mennyit segít a hozzáállás. Meg kell ráznom magam,és fel a fejjel. Kicsit összezuhantam,de azt is tudom,hogy minden megoldódik,és erre kell koncentrálnom. Igyekszem:)