NEMAKAROM VASÁRNAPI PROGRAM

Tegnap pocsékul voltam.Nem a pániktól, hanem csak úgy. Arra ébredtem, hogy iszonyatosan fáj a jobb fülem, száraz a torkom, rossz ízű a leheletem. Éreztem, ahogy ólálkodik körülöttem  láz, kitörésre készen, de inkább csak riogatva, mint tényleg-támadva.

Ha nincs pánik, van más.Olyan vagyok, mint az Eötvös cirkusz bohóca:"van másik!". Csak ez nem olyan vicces. Az én humorérzékem legalábbis kevés hozzá. Rossz kedvű leszek tőle.

 Nem lehetne egy baj-mentes nap? Édes Istenem, de szívesen egyezkednék veled! Csak egy napocska, amikor nincs semmi! Amikor csak vagyok, anélkül, hogy siránkoznom kéne, vagy fájlalnom valamit.

Szegény Lili látta kárát, akit el kellett volna kísérnem egy barátnéjához. De képtelen voltam felkelni. Sajgott mindenem,jártányi erőm sem volt. És akkor még nem beszéltem a pánikról, ami igaz, hogy otthon nagylelkűen megkímél, de amint kilépnék az utcára, és pláne így elanyátlanodva, azonnal lecsapna.