Így átolvasva...

A halogatott reménység beteggé teszi a szívet, de a megadatott kívánság életnek fája.”

Így utólag átolvasgatva az irományomat már látom is a hibáit: túl nagy léptekkel haladtam a múltból a jelenbe, pedig voltak közben dolgok, amik még megértek volna egy misét. De mostmár mindegy, legfeljebb néha beiktatok egy-egy visszaemlékezést :))

Igazából azt akartam kiemelni, hogy itt a neten olvasgatva mindenhol azt látom, (orvos válalszol rovatban például, meg más oldalakon is), hogy egy-egy új tünet jelentkezésekor forduljunk a háziorvoshoz, ő majd elküld a megfelelő szakrendelésre, mert ki kell vizsgálni milyen eltérés okozza ezeket a tüneteket, mert a megfelelő gyógyszert ennek ismeretében lehet beállítani. És a vérnyomás meg szívritmus gondokat különösen komolyan kell venni...

Ehhez képest a valóság, hogy az embernek magának kell kezébe vennie a dolgokat. Pedig én tényleg nem vagyok egy nyavalygós tipus, de ha ugyanazzal a gonddal már sokadszorra megyek vissza, akkor azért már illő lett volna komolyan venni.

Közben meg azt halljuk, hogy azért van ennyi beteg ember, mert elhanyagoljuk magunkat, nem vesszük komolyan a tüneteket, nem fordulunk időben orvoshoz. Hát... én itt látok egy kis ellentmondást.

Hozzászólások (0)