A témától független

A halogatott reménység beteggé teszi a szívet, de a megadatott kívánság életnek fája.”

Szombaton délután újszülött látogatóban voltam a BKM-i kórházban. A baba természetesen gyönyörű, sőt, mivel rokon, így nekem ő a leggyönyörűbb. Az anyukája mostmár jobban van, nagyon nehéz szülés volt. Itt elgondolkodnék egy kicsit...

Amióta az eszemet tudom, vonzódom az egészségügyhöz. Ahogy sokan mások útálják a kórházszagot, én úgy érzem, mint ha hazaérkeztem volna. Mindig is ápolónő szerettem volna lenni, aztán továbbképezve magam, műtőasszisztens. De itt is mindig közbejött valami, és ez is - mint a boldog élet - csak egy vágyálom maradt. Egy egész életre szóló vágyálom.

Ezt csak azért írtam, hogy egyértelmű legyen, alapból sose kritizálnám az egészségügyet, és tudom, valóban nagyon kevés a pénz, nincsenek rendesen megfizetve. De van egy tényező, ami a pénztől a független: az emberség. Egy fiatal csaj több órája vajúdott már, amikor végül megcsászározták, ne szenvedjen tovább. Mondjuk a 9 hónap alatt nem kevés pénzt adott az orvosnak...  Az én  rokonom sajnos nem a leggazdagabbak közül való, meg egyébként is úgy gondolja, hogy majd az elvégzett munkát fizeti meg. Eredmény: egy át nem aludt éjszaka a görcsök miatt, + 11 óra erőteljes, aktív vajúdás után kézzel-lábbal úgy nyomták ki belőle a 4 kilós gyereket, szegény csaj szakadt-repedt világba. Aztán, amikor a szoptatással is gondjai akadtak, az ápolónő úgy röffent rá, hogy tán én szoptassam meg maga helyett?! És még csak meg sem próbált segíteni, vagy tanácsot adni. Itt az a véleményem, hogy ha valaki bunkó, akkor ha kétszer annyit keresne, akkor is bunkó maradna. Szóval az egészségügy csak a pénztől még nem oldódna meg...

Na, ez csak egy kis közjáték volt, az eredeti témámtól független.

Majd azzal is jövök.

 

Hozzászólások (0)