• Hajnal Leszbosz szigetén
        Angeleyes blogja

        Találkozások

        Sugárzol,mondtad nem is oly rég

        Meghitt kávézó zsúfolt szegletében

        -mellettünk aprótalpú próbálgatta első lépéset az életben,szemében oly hittel,mint ahogy csak gyermek hisz-

        Burokban ültünk,apró áramlások,csend és béke

        Sugárzom?kérdeztem-hisz

        Boldog vagyok,csak ennyi a titok

        Ó,hányan keresik,mosolyodtam el szelíd-tűnődőn

        Tudod,amióta a halál árnyékában élek-

        teljes lettem.Részem ő is, a betegség

        Nem gyűlölöm,ó,nem,hisz tanítani akar

        Hallani,élni.

        Hallani-esőcseppek lágy-illatos surranását telizöld-harsanón

        húsos leveleken,fák boldog-ősöreg kérgén,sokat látott

        kedves fák törzsén

        Hallani:hajnali rigók boldog énekét,szivárványt látni messze távolban

        -újból hinni,hogy varázscipőm messzire repít-

        Meglátni dolgos kezek kanyargós ereit,érezni ezer meg ezer simítását

        -még ha nem is neked szól-

        Könnycseppet legördülni öreg koldus kiégett szeméből

        igazi fájdalom,igen.

        Adni,életet.Hinni,hinni-

        gyermeki bizalommal,mint még soha

        Valamit elvesztettem a nyáron,valami nőtt helyette a testemben

        -mindig van mit tanulnom,ugye,Istenem?...

        Azt hiszem,látod a lelkem

        Azt a gyermeki tisztát,az igazit

        Nem akarom többé elrejteni.

        És igen,boldog vagyok,és szép

        -belőlem jön-

        Én vagyok-mindig is én voltam.

        Annyi mindent szeretnék még,de hisz ezt tudod te is

        Felnevelni a gyermekem,aki tizenegy éve

        engem választott odaföntről maga mellé az Útra

        és akarok még segíteni,fogni haldoklók kezét

        úgy,ahogy más nem

        Istenáldotta huszonegy gramm-

        törölni verejtékes homlokot

        énekelni altatódalt-nem tudom,kinek,álmaimban

        göndörfürtű kislány szuszogja álmait bölcsőben

        Van még dolgom,Istenem,azt hiszem.

        De bárhogy is döntesz,

        szabad vagyok...

        Mindig is az voltam...

        Hogyan  is nem láttam eddig?

        ...életem könyvével kiléptem az ajtón,eddig

        csak egy kávézó volt-

        Hajnalodott.

        Előttem a Tenger,halk morajlással,lábamat ölelve hívogatott

        újra itt vagy hát?kérdeztem boldogan

        Mindig is itt voltam...súgta nagyon halkan-visszhangzón,sós

        illata mindent átjárt

        Sirályok repültek alant,sziklákon tört hullám nesze

        Szállj...súgtad

        És én repültem,ó,újra repültem

        Hisz mindig is voltak szárnyaim...

        (ajánlom egy lánynak,aki remélem,most ugyanolyan boldog,mint én,és ugyanúgy önmagára talált,mint én...köszönöm...)

         https://www.youtube.com/watch?v=0ltaguuru7q