Magyarország

?Volt már ennél rosszabb is?- mondja Erzsike néni, ezerráncú arcán kósza mosoly fut át, és én tudom, mire gondol:a háború utáni időkre, a máléra ,krumplihéjból főzött teára, mezítlábas kölykökre, akik a romokon ugráltak, nőkre, asszonyokra, akik karjukon szunnyadó cseppjükkel, előmerészkedtek a lebombázott házak közül-de az újrakezdés lehetősége a kezükben volt, a két kezükben?

?Akinek kertje van, nem hal éhen?- kapál szorgalmasan Marica néni, járókeretével lassacskán araszolva, de megy minden hajnalban, ádáz ellenségként tekintve a kósza gazokra, amik gyönyörűen gondozott kertjében fejüket felütni merik Marica néni nyugdíja harmincezer forint, annyi, mint édesanyámé, hatvan ledolgozott év után?

?A plázában leértékelve csak tizenötezer forint az a farmer, nem nézed meg?...?-mondja Kata, a kozmetikusnál futunk össze, a szemöldökömet szedetem ki,titokban a pénztárcámat nézegetve, hatszázötven forint, nem nagy összeg, de ahol minden fillérnek helye van?Kata műkörmét nézegeti, a férje végrehajtó, egy végrehajtás háromszáztól hétszázezer forintig?közömbös pillantást vet rám, bőre egyenletesen barna, tengerparton barnul így az ember, Katának ezen a nyáron sem lesz más gondja, csak hogy kitalálja, hova menjenek nyaralni- életében egy napot nem dolgozott?

?Elviszik az autónkat, nem tudtam fizetni a részleteket?-lesz könnyes kolleganőm szeme,és én nem tudok neki mit mondani, a kolleganőm három helyen dolgozik, támogatja mindkét felnőtt gyerekét, az egyiknek lakást vett, a másiknak kocsit, amit még a fejébe vett, konokul menetelve megcsinálta-elköltözött édesanyjától, talpraállt egy nagyon csúnya válás után, kiengedte a fészekből fiókáit, emberré szeretve őket?

?Képzelje, nővérke, rongyokból tett az alá a szerencsétlen kölyök alá pelenkát, mert annyi pénze nem volt?- pillant rám egyik betegünk, a szomszéd családról beszél,sok gyerekük van, szemükben fásult beletörődés, látom a síró babát, akinek pucér feneke alatt textilzsebkendőből eszkábált halom, látom a szombati aratónapon rongyos farmerben rohangáló cigánygyerekeket...

Kinyitom a hűtőt,és- verejtékes álomból ébredek, enni még van mit, de a fűtésszámlám harmincötezer lett, a fizetésem fele, és mi lesz Kismajommal, hogy lesz neki lakása, és hogy megy egyetemre,és?három állásból keresek annyit, amennyi egy átlag fizetés-új Magyarországot építünk, Csökmőn óvoda, gyerekek a számítógép előtt, a gyógyszereket be kell vinni-tudta?...Anyám napról napra él,Anyu, van mit enned?Hát-mondja halkan-most nem nagyon...sosem mondta még ezt, rohanok a postára pénzt feladni, Anyu, tarts ki-háromszáz forint egy kiló kenyér,joghurt-le van értékelve, megveszem,ötven forint,az álmaim?megfizethetetlenek-

Magyarország, én így szeretlek.