Time to say Goodbye

bár

megtanulhatott volna spanyolul ébredő rigó-hajnal napfelkeltében

állhatott volna

vállára záporozó napfény hajtotta volna fejét

végtelen földek

még mindig hívja a messzeség de

hangja egyre halkul...

mi maradt-

gyöngyöző tenyér egy ház előtt galoppban vágtázó szív

tudván hogy odafönn az emeleten már

nem rá vár

egy lány,akiben hitt feltétel nélkül-úgy, de úgy hitt

mint még soha senkiben

de ő is csak egy

ember-és nem akarja bántani,ó, nem

hát mi maradt?...

kulcs ledob,macska megnéz-még él, nem mosta ki

bár itatni kell fecskendőből kis buta

ablakon kibámul locsolás még hajnalban

-neki nem volt segítsége-

cukkini-patisszon-tök édes hármasa harsan

harmatzölden

biciklire fel elsuhan ébredő búzamezők mellett

ki a tanyára friss tejért-ígéret,hogy megtanítják fejni, ez jó-

gyomrot bambán megtömni-mit neki biokaja,nem érdekli

hova meneküljön

hova

már nincs vazze nincs semmi

nincs hit,bizalom,ó, már nincs

csak egy ótvaros este emléke, mely bőre alá férkőzött mint rüh-scabies vulgaris,mondják ezt így?-

amikor kiderült,hogy

mindenki hazudott mindenkinek

és mégsem

mindenki a saját

igazát élte-és ez így van jól.(talán.)

már nem tudja mire ment ki a játék mely nem volt játék

ÉLET volt,vazze, sajnos

sajnos.

azóta?

csak zene ami elviszi messzire

spanyol földekre végtelenbe naplemente

-lába rubint tengerbe lóg,olyan tökéletes,olyan

tökéletes-ablak kitár szélesre kagylóillatú édes levegő áradj

és tud spanyolul

vazze

bár sohasem tanult,érti minden szavukat...

bár

visszakapná hitét

bár visszakapná elvesztett életét, barátait

túl sok minden elveszett.

szemekben bánat

eleven fájdalom égő

de nem érdekli-nem szabad hogy érdekelje.

tud spanyolul tudja hogy vár rá a messzeség

-telefon kikapcs-micsoda szenvedély

hinni akar.

Mást nem, már nem

csak hinni az emberekben...