Blueberry Hill
azt hiszem már láttad arcod
Isten álmaiban?vagy az enyémben?
vagy a magadéban-ki tudja...
én-milyen nehéz kimondani-hibáztam.
azt hittem,lehet életekkel játszani
kis pónik hátát nyereg alá kényszeríteni...
De Te táltos vagy-
Szabad.
Vágtass hát, végtelen búzamezőkön lobogó sörénnyel
engedd hogy mély sebeid begyógyuljanak
Varázsló tán ki hoz balzsamot hátadra
s hogy ki lesz az a varázsLó...
és a lány, aki csillagokat hordozott szemében
lelkében pedig félelmet?...
Álmos folyó partján ül-előtte zavaros a víz még és sekély.
Ül,csak befelé néz és hallgat
és időt ad
és
sír.
Folyton sír.
Emlékszik egy erős kézre melyen erekként csordogált könnye mely
sós volt talán a másik vére
eggyé lettek
-és ez nem bűn-
Talán soha
nem is kell egymás testét érinteniük bár...
üres kezére néz.
minden kihullott belőle,idő, vágyak, emlékek, akarások
ő olyan lett amilyen nem akart bár tükröt tartott de
nem tetszik neki a tükör sem,és az sem, aki
a másik oldalon nézi őt...
szerdán?
ő csak a felhő szélére akart kiülni talán láblógatva...
hogy hamarabb eljöjjön érte az
aki mostan úttalan útját járja lelkét keresve...
Nem, nem hazudhatnak többé.
Mindannyiuknak önmagukat kell előbb megtalálniuk,azt hiszi.
most én lettem szárnyaszegett angyal
minden érintésed emléke fáj
arcod
csak simogatni akartam
vegytiszta kávézó szegletében
segíts repülni újra,kérlek.
talán felhő szélére, talán egy új életbe.
még nem tudom...