Blueberry Hill

azt hiszem már láttad arcod

Isten álmaiban?vagy az enyémben?

vagy a magadéban-ki tudja...

én-milyen nehéz kimondani-hibáztam.

azt hittem,lehet életekkel játszani

kis pónik hátát nyereg alá kényszeríteni...

De Te táltos vagy-

Szabad.

Vágtass hát, végtelen búzamezőkön lobogó sörénnyel

engedd hogy mély sebeid begyógyuljanak

Varázsló tán ki hoz balzsamot hátadra

s hogy ki lesz az a varázsLó...

és a lány, aki csillagokat hordozott szemében

lelkében pedig félelmet?...

Álmos folyó partján ül-előtte zavaros a víz még és sekély.

Ül,csak befelé néz és hallgat

és időt ad

és

sír.

Folyton sír.

Emlékszik egy erős kézre melyen erekként csordogált könnye mely

sós volt talán a másik vére

eggyé lettek

-és ez nem bűn-

Talán soha

nem is kell egymás testét érinteniük bár...

üres kezére néz.

minden kihullott belőle,idő, vágyak, emlékek, akarások

ő olyan lett amilyen nem akart bár tükröt tartott de

nem tetszik neki a tükör sem,és az sem, aki

a másik oldalon nézi őt...

szerdán?

ő csak a felhő szélére akart kiülni talán láblógatva...

hogy hamarabb eljöjjön érte az

aki mostan úttalan útját járja lelkét keresve...

Nem, nem hazudhatnak többé.

Mindannyiuknak önmagukat kell előbb megtalálniuk,azt hiszi.

most én lettem szárnyaszegett angyal

minden érintésed emléke fáj

arcod

csak simogatni akartam

vegytiszta kávézó szegletében

segíts repülni újra,kérlek.

talán felhő szélére, talán egy új életbe.

még nem tudom...