Csillag vagy nékem(Lány a villamosmegállóban)

Rá várt.

Micsoda büszkeség járta át szívét...

Könnyű júniusi szél sodort kósza sötétbarna hajszálakat gömbölyű nyakába,a mosolya édes volt, tűnődő és szelíd, a szeme...

Ő már látta ezt a tekintetet valahol.

Ó, egy igazi Nő...a Nő.A nő, aki gondját viseli a hadbaindulónak,aki letörli a verejtéket lázongó homlokokról,csendesen osonva borogatást cserélni,aki ételt visz búzamezőkön dolgozó urának,csípején átvetve a tarisznyát, benne a szilkével,ételt és életet...

Ismerlek.

Ismerlek ezer meg ezer éve.Tudom, ha férfi lennék, gyermeket szülnél nekem, és én olyan hihetetlenül büszke lennék,

-ragyogó titkom lássa a világ kettőnkből egy-egyből kettő magom éltető dicsőség beléd hullajtom

mint jó termőföld fogadd be tudom jó talaj leszel Anya-föld

Teremtő Erő

te voltál az, aki lábamhoz hajtottad fejedet annak idején-ezer vagy több éve? oly mindegy

szépséges szobor szeretőm

lépteid akarom hallani ajtóm előtt hajad bontsd ki ragyogón

készítsd templomod hisz enyém ebben nincs semmi rossz

Láttad júniusi éjszakán a könnyeket a szememben?hisz oly büszke voltam Rád megadó alázat halk vágy

mirtuszkoszorús kedvesem lépj a körbe tudod hogy akarom

hajts fejet ez

magasabb jog

szerelem

Ezer éve vagy több-gyűrűt húztam ujjadra-tudtad mit jelent, ugye?...

(Élet)

(Életem)

-pillanat elmúlt, lépj tovább, zsivaj villamos csilingelj

Rá várt.A Lány a villamosmegállóban, türkiz felsőben , fülében türkiz fülbevalóval,lenge nadrágban, a mosolya neki szólt, és bár tudna repülni, átfonni karját nyaka körül megadón de nem lehet-nem lehet?nem lehet....nyüszíts-világ elvetted tőlem

De a pillanat

ha csak eddig-

megérte.

Megérte.