Név nélküli utcák

Hol vagytok név nélküli utcák

-gyilkosan kavargó portól lepettek-

rongyos utcakölykök maszatos arcából kéken világító szemek

lábuk mezítelen de szívük ártatlan és bár lehet elszívtak egy pár cigit mégis

tudják a titkot a

név nélküli utcákban.

surranó macskatalpak árnyak telihold -zsebekben bicska villan-

kiköp oldalra szeme sarkából duzzadó keblek halmát lesi olcsó nejlon topból kivillanó hasakat gyöngéd pihékkel egészen a szeméremdombig árván

hátát a málló vakolatnak veti, zsebében mag,

érzi, ágaskodik

de ez jól is van,így van jól

ő csak egy rohadt faszi, nem hisz a sok dumában

-a nőket falhoz kell dönteni,durva keze síkos ölbe mártózik bugyi nélkül

utána ujjait szagolja vigyorogva

de ez így jól is van

nagyon jól van...

a világa egy utcasarok melynek minden kiforduló kövét ismeri, apró repedéseket keze alatt

és sokszor eszik kenyérhéjat,hullott almát mindegy

szaros világ de

nincsenek kérdések-szabad!-

hol voltál, kinek, mikor, miért-játszmák,játszmák

ne, ez nem az ő világa

és nincs lakáskulcsa-mert nincs lakása, és senkinek nincs lakáskulcsa az ő nem létező lakásához

-igaz, a szívéhez sem-

NEM ÉRDEKLI.

várnak valamit tőle, talán

oldalra fordul, kiköp-ringó csípejű tizenkét óránál, haver!

ide vele, kezem alá, magamba gyűröm, felfalom!

nincs jobb a  szabadságnál,haver!

egy világ,amiben nincsenek kérdések, feltételek, csak ő meg a poros naplemente

na lép

-talán talál csikket a sarkon-

már nem fog megdögleni,megdöglött

de a lelkét legalább eladta az ördögnek

-jó életjáradék.

Nem szerelem,játék.

azt játsszuk, felnőttünk

pedig baromira nem.egyetlen élet.

na télleg lép, lyukas zsebéből mag hull,milyen jól jár vele valami francos madár.

 ő csak

egy nyamvadt csavargó egy tökéletes világban.