Tojás a plafonon(Levél Robertának)

Drága Roberta!:)

Finoman szólva "éltem írói jogaimmal"-azaz azon az éjszakán egyikünk sem ivott egy kortyot sem:)

Viccet félretéve, ahogy írtad a kommentedet, nagyon sok minden eszembe jutott. Például, hogy hogy ismerkedtünk meg...

Jópár éve már, hogy egy őszi napon remegő lábakkal óvakodtam le egy kicsi pincehelyiségbe...a hirdetés egy népszerű hirdetőújságban kellette magát...akkor voltam épp túl egy négy éves kapcsolaton, amibe majdnem belehaltam-emlékszem, csak száguldoztam Méregzsákkal, kedves öreg kis Volkswagenemmel az utakon, és minden szembejövő fában a lehetőséget láttam-a halálra...United üvöltötte a fülembe:"ha volna még..."de nem volt, csak az őrjítő-maró fájdalom és magány...

A hirdetés arról szólt(már nem emlékszem pontosan)hogy ha egyedül érzed magad, és meleg vagy, itt egy lehetőség az ismerkedésre...

A pincehelyiség tetejét számtalan tojásdoboz díszítette-mint később megtudtam, hangszigetelésre szolgált-talán ez volt az első, amit észrevettem...

Nem sokáig álldogáltam egyedül, mert egy kövérkés, joviális mosolyú srác sietett elém, jellegzetes kéztartással, egy üveg sört szorongatva izzadó markában...

-Isten hozott, drágám, gyere beljebb!-húzott magával a terem belsejébe.

Azelőtt sosem voltam még ilyen helyen, előző barátnőmmel újsághirdetésen keresztül ismerkedtem meg. Kicsit tartottam a meleg sztereotípiáktól-de semmi kellemetlen meglepetés nem ért.Két asztal körül üldögéltek egy páran, a srác, a klub vezetője leültetett engem is.

-Ha elegen leszünk, Activity-t játszunk majd-közölte vihorászva.

Aztán lassan gyülekezni kezdtek az emberkék...olyan emberek, akikről álmomban meg nem mondtam volna, hogy a saját nemükhöz vonzódnak...Nem szépítem,voltak fura alakok is:)de nagy részük kedves, kellemes jelenség volt...volt köztük informatikus, orvostanhallgató, mérnök...

Teljesen belemelegedtünk a játékba. Tíz óra körül a srácok elkezdtek táncolgatni, a zenét egy vékony, cuki srác keverte...

Ott ismertem meg Robertát,és sok más embert- onnantól kezdve sosem voltam egyedül...velem voltak jóban-rosszban,átbeszélgetett-átsírt éjszakákon fogták a kezemet, elfogadták, hogy nehéz természetem van, mert tudták, hogy hűvös téli napokon mindig vár rájuk egy csésze meleg tea nálam, egy csomag papírzsepi, ha épp nekik volt bánatuk...

Aztán történt egy tragédia is- a klub vezetője szerelmi bánatában felakasztotta magát...nagyon sokáig nem tudtuk feldolgozni...de Kígyós akkor és ott elindított valamit,amit mi folytattunk a Klub1001 Éjszakával-egy ideig....

Hát-talán révbe értem, kedves Roberta:)hosszú volt az út idáig, majd egyszer leírom itt a blogban(persze  csak röviden,prózaian-Uram, igen, Uram!:))

Köszönöm, hogy mellettem voltatok, és lesztek-történjék akármi.

Angeleyes