Hajnal Leszbosz szigetén

Recept az ideális utazáshoz:

Hurrá, nyaralunk!:)

-Csakis abban az esetben ébressz fel, ha a buszon  hangosan horkolnék, és a nyálam az ablakon csorogna lefelé-kértem kedvesen kedvesem egy átigavont hét után:)

Hogy miért hívom a kedvesemet Indián Hercegnőmnek? Van egy fényképünk, közös, amin olyan csodálatosan szép, mint egy indián lány...szinte látom, ahogy a felkelő nap fényében áll egy wigwam előtt...:)Magas arccsontján feszül a bőr, mandulavágású szeme fénylik, ajkán mosoly...

Ma nagy erőpróbán estünk át.Aki homoszexuális párkapcsolatban él, mindig számolnia kell azzzal, hogy lesznek ellenségei, rosszakarói...

Roberta barátom kérésére írok pár sort magamról, és a múltamról-kizárólag száraz tényeket közölve, nem Danielle Steele stílusában-tudod, hova, drágám;)...

Édesapámat ötvenöt éve ismerem:) édesanyámat ötvenkilenc:)szerelemgyerek voltam, apám szilaj, büszke, barna szemében  a vágyak az égig értek...édesanyám Nap-szőke, kalász-szőke, ringó csípejű teremtés...őbelőlük gyúrtak össze, az ő vágyaikból, álmaikból, közös jövőjükből lettem, én, anya-szülte, élet-szülte, Hold és Nap keveréke...

Múzeumok éjszakája, Hercegnőmmel csavarogjuk be  az emberektől nyüzsgő teret.A Déri múzeumban egy tárlatvezetésen veszünk részt, amit egy életteli, szikrázó egyéniség, egy középkorú hölgy tart...

Debreceni kötődéseinket, a régi paraszti hagyományokat, babonákat beszéli el ízesen, mulatságosan. Kicsit szégyellem magam, lokálpatrióta létemre sok mindenről nem hallottam még...például a "kiteszik a szűrét" mondás jelentésével sem voltam tisztában...(bár valószínű ez nem csak debreceni hagyomány:))

Nézem a Fókuszt.Magyar lány New York-ban, a legnagyobbak között, enyhén amerikai akcentussal(erősen magyarságtudatos kedvesemnek odasúgom: na, ez is hamar el fog felejteni magyarul...)

Tőzsdecápák. Egy olyan életstílus, amiben nekünk legfeljebb csak álmainkban lehet részünk...De hogy akarnám-e, kérdéses...Nézem a magyar üzletember arcát, amint mondja: hiányzik édesanyám paprikáscsirkéje...

Kedves Remark!

Köszönöm kedves és megnyugtató hozzászólásodat!Hosszú út vezetett idáig...Hogy apáink szeretnek bennünket, afelől nincsenek kétségeim...

Hétvégén a Bölcs Öreg, a király összehívta három leányát.(Értsd: bennünket.)Fejére tette koronáját, kezébe vette jogarát(értsd:a távirányítót)majd elhevert királyi trónján(alias a kanapén)és imígyen szólott hozzánk(a Kicsihez, a Középsőhöz, és a szépséges Legnagyobbhoz, vagyis hozzám:)):

-Leányaim!Ím elérkeztem életem alkonyához...Nagyon sokat dolgoztam, dolgoztunk mostohaanyátokkal együtt. Ti mindent megkaptatok,mi szem-szájnak ingere, földet, lovat, erdőt-mezőt.Immáron szeretnénk önmagunkra is gondolni, ezért nemsokára egyedül kell, hogy boldoguljatok a kegyetlen életben.

Nesztelen éjszakai sötét-idegenek az árnyak, minden mozdulatunkra jajdul az egyszemélyes ágy...Az ablak előtt eperfa táncol különös mozdulatokat a falra-kedvesemmel szorosan összebújunk nagymamája ódon ágyában, Kismajom a szomszéd szobában,egy kihúzható fotelben...

Kósza álmomból halk hüppögés riaszt fel-odaátról jön. Szemérmes, már-már férfias sírás-azonnal bújok ki Hercegnőm meleg öleléséből, és rohanok a másikhoz, akiért a világot is...

Drága Roberta!:)

Finoman szólva "éltem írói jogaimmal"-azaz azon az éjszakán egyikünk sem ivott egy kortyot sem:)