Pánikbeteg vagyok 2

Nem ártana, ha pihennél és többet lennél a családoddal! Nem lenne baj, ha a gyermeked nem mondaná azt, hogy "Anya olyan mintha nem is lennél, mert mikor belépsz az ajtón a telefon a füleden egyfolytában" Nem lenne baj, ha vasárnap nem aludnál délután szinte ájultan a fáradságtól és lenne erőd játszani velünk" Mindent megadsz a gyermekeidnek, de lemaradsz a fontos dolgokról. Mikor megszülettek, már gyermekágyasként tanultál és dolgoztál. Nincsenek szüleid, korán elhunytak talán vigyáznak rád, talán nem. Az idő véges az egészség törékeny, de nagyon. Kell változtatni a dolgok állásán, de nem tudod miként. Még két év és visszaveszel a tempóból ez az új évi fogadalmad. Pánikbeteg vagy és most gyenge, nagyon. A szervezetetd kibírná, ha tudnál aludni így hajnali fél kettő tájékában. Szörnyű kiállhatatlan lett a természeted, türelmetlen és figyelmetlen vagy. A munkatársaid szeretnek, a főnokeid kihasználnak.

Rettegsz! Rettenetesen! Lassan színt kell vallanod! Félsz, talán itt a karriered vége, nem tudod megcsinálni. Bár a cég lojális, viheted a gyermekeidet férjedet üzleti útra, de rettegsz. 13 óra repülő út! Képtelen vagy rá, képtelen!

Nehéz rossz állapotban bármit is írni ami esetleg pozitív, de most csak annyit írnék ki magamból, hogy - köszönöm!

Köszönöm, hogy olvastátok s, hogy valahol itt vagytok! Ez jó! A titkaimat, csak Ti tudjátok, illetve végre már Ti is tudjátok, nem egyedül bírkózom meg minden átkozott pillanattal, amely épp pánikként tör rám.

Hát, sajnos nem tudok elszakadni a pánik blogomtól, s nem tudok kezdeni egy- jaj de happy minden címmel rendelkezőt.

Nyomorult az egész élet, annyira tele van a hócipőm ezzel az egésszel. Természetesen a 160-as pulzus az megvolt ismét. Ha valaki átélte, hát tudja milyen érzés meghalni. Szörnyű, mikor arra ébredek, hogy remeg kezem - lábam, a szívem a torkomban s teljesen mindegy veszek-e be gyógyszert ez most biztos nem pánik, ez itt a vég. Rettenet az az érzés, hogy megőrülök..legfőképp azért, mert tudom most az utolsó perceimet élem, s egyáltalán nem szép a halál.

Nos, nem olvastam el az előbbiekben írt bejegyzéseimet, sőt másokét is csak ezt az irományt követően fogom, mert nincs erőm.

Talán jobban vagyok, mint ezelőtt pár héttel. Talán van valami, ami arra utal, hogy nem tölti ki minden percemet a pánik. Most hétvégén szinte alig vettem be nyugtatót, mondom ezt annak ellenére, hogy bizony jött rám roham nem is kicsi, de most nem tudott annyira elhatalmasodni, sikerült a figyelmem elterelni.

A munkahelyem szinte az őrületbe kerget. Olyan mértékű felelősséget toltak rám, amelyet nehezen tolerálok. Néha elképesztően hangosan kiabálok a férjemmel semmiségek miatt.

No, ennél rosszabb nem lehet már azt hiszem. Itt vagyok fiatalon, ám lassan minden eredményem rossz lesz az idegi azaz pszichés problémákon felül. Ma egész nap rettenetesen rosszul voltam, ám magam sem gondoltam, hogy nem pánik formájában. Bármíly hihetetlen egyszerűen csak nem éreztem jól magam. Nem kicsit, nagyon, Haza érkeztem este 9 körül, majd kicsit fulladtam. Bepakoltam a mosogatógépet, de éreztem, hogy fizikai rosszullét szédülés és gyengeség vesz erőt rajtam. Nem éreztem félelmet, vagy pánikot csak rosszullétet. Majd idővel alig vonszoltam magam gondoltam nem árt egy vérnyomás mérés. A pulzusom 160-al vert, a vérnyomásom 180 volt hát nem mondom, hogy jobban lettem a látványtól de nem is ijedtem meg küönösebben, azonban nagyon rosszul voltam, pánik félelem nélkül. Majd még rosszabbul, így mentő. A már idehaza bevett Frontin és Talliton szívrizmusszabályzó mellett, mire kijöttek 100 körül volt a pulzusom, az EKG nem a legjobb,de nem is komoly, a vércukrom 11 felett, a cérnyomásom még mindig magas, de nem tudom mennyi. Be szerettek volna vinni, de saját felelősségemre maradtam. Vannak nálam betegebbek sajnos, bárcsk üres lenne a kardiológia....Viszont a koleszterinem is magas, mindenre a stressz a fő ok, amely nem ér annyit. nem akarom, hogy rosszul legyek pánik nélkül. Érdekes, most egyáltalán nem féltem,,,meglepő! Ilyen valós problémám még nem volt. Nem vagyok boldog a tudattól, hogy a vezető és nyomás alatt lévő emberek ilyen szarul lesznek egészségileg. Egyébként ma rájöttem, hogy totál ki vagyok használva. Az összes ötletet és fejlesztés ellopják, eddig nem mondtam de van olyan vezetőm, aki néha öngyilokkal zsarol, miszerint nem ér semmit az élete, fedezi a biztosítása a költségeket, nincs értelme a létnek, ha nem dolgozhat itt és Velem és satöbbi. persze, ha jól űködő projekt jön, azonnak o.k. minden Vele és magáénak tud míinden profitálót. Őt rángattam ki az alkohol mámorából. A másik vezető szintén a Nélküled nem menne, Te erről mit gondolsz stb. majd pofátlanul sajátjaként mutatja be a vezérkarnak. Ezenkívül a képembe hazudik apró és nem apró dolgokban. Néha utálom az egészet, rohadt ez az egész történet. Az embereim fúrják egymást, s mivel mindegyoket párfogolom, néha magam vagyok a megtestesült gonosz. Ezek nem zavarnak már megszoktam, mert attól független mindenki számít rám, de néha fúj...Nem akarok elhasznált szívet 30 felett.

Mostanában ismét volt egy-két rohamom, melyre nem számítottam. Volt kisebb és volt nagyobb. Volt megfulladós és szívrohamos, egy kis agyvérzést kaptam és lebénulok fajtájú is. Voltak jó napjaim is, volt, hogy 3 napig nem dolgoztam csak aludtam és volt, hogy 3 napig szinte nem aludtam csak dolgoztam. Őrület az egész! Szedem az új gyógyszert Cipralex-et, de csak zabálok tőle, igaz valamivel jobban is vagyok, de közel sem érte el a várt hatást.  Igazán nem gondoltam 5 évvel ezelőtt, hogy ennek az állapotnak se vége, se hossza. A minap egy értekezleten olyan állat rosszul lettem, hogy azt hittem vége mindennek. Vettem be titokban vagy 3 Frontint, aztán vártam ami rettenetes volt. A helyzet úgy adódott, hogy csak passzív résztvevője voltam a megbeszélésnek, így volt időm pánikra. Mert ugye erre már rájöttem, azaz arra, hogy ha aktív munkában vagyok nincs semmi bajom, de ha ülök vagy tv-zek, vagy csak figyelek már jön is ezerrel. Beszorultam abba a nyavajás liftbe is 1 másodpercre, amely nekem örökkévalóságnak tűnt..pillanat alatt kiment az erő belőlem és épp meghaltam volna, mikor egyszer csak kinyílt az ajtó, szőrnyű volt. Mennem kell Londonba a központba, egyszerűen rettegek. Tudom, hogy attól, hogy repülök ami évente többször adódik-fájdalmaim vannak. Szokás szerint, mikor emelkedik a gép akkor jön rám, a mivan ha most kapok ezt meg azt..majd elemi erővel tör rám. Olyan is van, hogy a gépen semmi bajom de az első este már halálos rettegés a pániktól. Jó lenne magam mögött tudni minden pánikkal kapcsolatos szenvedést, mert elegem van az egészből, elegem van!

Voltam orvosnál! Tulajdonképpen segített, kicserélte a gyógyszerem cipralexre. Ez már valami..épp az előbb voltam túl egy fejfájásos-szédüléses pánikon egyedül, idehaza. Most ismét éjszakás a férjem, s ettől a frász kerülget. Az éjszaka az egy nagyon érzékeny pont az életemben. Most 3,5 db 0,25-ös Frontint toltam be, ez segített. Az új gyógyszer hatását már érzem, jobb mint az előző, azaz mintha hatásosabb lenne. Ennek ellenére jött a roham ez az igen rohadt dolog, ami egy ember életébe jöhet. Úgy érzem minden alkalommal a halállal küzdök, s nagyon remélem, hogy nem ilyen lesz a halálom nem ezt fogom érezni. Mindez azért lehetőség szerint tolódjon ki még kb 50 évre...

Beismerem, hogy kiborultam és jobb ha pihenek egy kicsit. A Húsvét katasztrófális volt nekünk felnőtteknek. Mint család, leszerepeltünk. Kezdődött azzal, hogy az ünnepi dekorációra nem volt időm, így szinte sivár volt a ház. Nem sütöttem kalácsot, melyet mindig sütök, nem csináltam szinte semmit. Pénteken nem dolgoztam, nem volt erőm. Itthon voltunk mindenki az udvaron, magam pedig az ebéd elkészítése és tálalása előtt és után az ágyban, aludtam és aludtam kb. 18 órát. Szombaton már erőt vettem magamon és elvégeztem minden házimunkát, ragyogott a ház, főztem és egyebek, mindez közepes hangulatban. Legtöbbet a gyerekekkel voltunk, bár Ők szívesebben voltak az ünnepek alatt a kis barátaikkal kint a szabadban. Tavasztól- Télig szinte naphosszat kint vannak és játszanak az utcában a gyerekek, csak ebédelni megy be mindenki. Mivel egy nagyon csendes lakóövezetben vagyunk és kerítése senkinek sincs, így szabadon rohangásznak, bicajoznak, görkoriznak a gyerekek. A Vasárnap már nagyon nyomott hangulatban kezdődött, egyfolytában szorongtam. nem volt pánikrohamom de nagyon rosszul éreztem magam. Szóval misére csak hárman mentünk, amit nagyon nehezményeztem. A gyerekek még Szombaton fészket készítettek a nyuszinak,s miután összeszedték a tojásokat elindultunk misére. Mikor hazajöttünk, még jobban fokozódott a szorongásom és mindenre feszülten reagáltam, persze néha nem a leghalkabban. Szóval a vége az lett, hogy a férjemet fejbe vágtam a tojástaróval egy beszólására, melyet nem hagyott abba így összetört még egy cukortatró, a bárpult sérült, röpült a szemetes és a tojástartó, a konyhából a nappaliba mely szinte egy légtér. Szerintem idegileg nekem nyekk..A gyerekeket felmarkolta én pedig a romokat szedtem össze. Nem szokásunk így viselkedni, bocsánat szokásom de egyszerűen tombolnom kellett, azt hittem elvesztettem az eszem. Mikor megjöttek, persze azonnal kibékültünk én pedig sírta és nevettem 1,5 órán át, mígnem kaptam egy nyugtatót. Amikor eszembe jutott a tojástartó a férjem fején, szinte nevetőgörcs jött rám mely zokogásba csapott át, mert soha nem bántottuk még egymást, s riasztó, hogy elvesztettem az öuralmam ennyire egy beszólás miatt. Szóval röhögtem és zokogtam, de ez közel sem volt vicces és ha visszagondolok inkább csak siralmas. Rohadt nagy gondjaim vannak, ami a rohadt munkának köszönhető, a felelősségnek amit mindenki a nyakamba sóz, a napi 12-13 óra robotnak, ami egyben fizikai és szellemi megterhelés is. Változtatnom kell!