• Potenciális örömök

        BeFree blogja

        A kutatások azt mutatják, hogy a többség leginkább a homokba dugja a fejét, de ha nem, akkor sem a „férfi egészség” feliratú dobozban kezdi keresni a megoldást. A nők reakciói ezerfélék lehetnek, melyet számos tényező befolyásol. Ilyen lehet például a személyiség, az életkor, a kapcsolat múltbeli és jelenlegi minősége, a partner hozzáállása, továbbá a környezet attitűdformáló elemei (ismerősök tapasztalatai, média stb.) mellett a témával kapcsolatos tájékozottság is.

        Az első típus: az önmarcangoló

        A legtöbben egyértelműen saját magukban keresik a hibát. Ennek tipikus esete, amikor azt gondolják, hogy "megöregedtem, naná, hogy jobban tetszik neki egy huszonéves". És elindul a "kombinálás", hogy vajon van-e valakije, vagy majd csak lesz? A fiatalabb, vonzóbb rivális (legyen akár valós, akár képzelt személy) megjelenése ugyebár nem a harmóniát erősíti, de annyiban kedvező lehet, hogy a nő elkezd (újra) figyelni magára, illetve próbál tenni a kapcsolatért. Sajnos, csak ront a helyzeten, ha az egészből csupán görcsös kapálózás sikeredik…
        További sajátossága ennek a csoportnak, hogy a problémát a világért sem beszélné meg partnerével. Ennek nagyon is érthető oka egyrészt az, hogy mivel saját kudarcának tekinti a helyzetet, nem szeretne erről szóban is megerősítést kapni, másrészt viszont a férfi önbecsülését is szeretné védeni, ezért inkább nem szembesíti őt férfiassága megingásával. A konfrontáció kerülése tehát ez esetben mindkét fél érdekét szolgálja.

        A második típus: a hárító

        Ezek a nők annyiban nagyon hasonlítanak a fentiekhez, hogy nem szembesülnek a problémával, mert náluk nem téma otthon a szex. Általában olyan férfi partnerei ők, akik, miután kudarcot vallottak, inkább nem is próbálkoznak. Ha esetleg szóba kerül a dolog, elhárítják például a munkahelyi stresszre, vagy más, az életüket meghatározó nehézségre hivatkozva. A nők pedig nagyon megértőnek bizonyulnak, és nem nehezítik párjuk helyzetét azzal, hogy saját vágyaiknak hangot adjanak. Elfogadják, hogy a partnerük nem közeledik, ők maguk pedig nem kezdeményeznek. (Hogy jövök én ahhoz, hogy követelőzzek, amikor szegény, amikor ennyire túlhajszolt…) Tökéletesen elfogadják a férfi kifogásait, és ezzel nagyjából meg is nyugtatják magukat. Gyakori hibájuk, hogy szerepzavarba esnek, melynek során a mindent megértő anyukát alakítva "túlféltik" a férfit - akinek ettől aztán végképp nem kapnak szárnyra a vágyai.

        A harmadik típus: a passzív beletörődő

        Ezek a nők magukban sem őrlődnek a problémán, mivel nekik maguknak nincs is igazán igényük a szexre. A nemi élet leépülését a dolgok természetes kimenetének tekintik. Úgy gondolják, egyrészt a korral jár, másrészt a hosszú ideje fennálló házasság/párkapcsolat enélkül is jól tud működni. A kapcsolat, ahol ez nagyon jellemző, vagy békés egymás mellett éléssé alakult az idők során, vagy teljesen elhidegültek egymástól a felek, és gyakorlatilag egy fedél alatt élnek, de két külön életet.

        Összegezve: a merevedési zavar hatására növekszik a távolság a partnerek között, ráadásul az újabb kudarctól való félelem miatt egyre inkább jellemző egymástól való elfordulás.

        Természetesen nem mindenki törődik bele a sorsába, van, aki úgy gondolja, érdemes utánajárni az okoknak, és megnézni, mit is lehet ilyenkor tenni.


        A férfi merevedési zavara számos aspektusból kihat a kapcsolatra, illetve az egész család hétköznapjaira – mivel az általa generált feszültség kivetül más, ettől látszólag független területekre. Mennyi duzzogás, vádaskodás, gyanakvás okozója a megromlott szexuális élet? Vajon hány apró-cseprő nézeteltérés fajul el emiatt?
         
        A téma nem csak a beteget, hanem partnerét is ugyanolyan mértékben érinti. A férfi aggódik, szorong, összeomlik – természetesen nem nyilvánosan, hanem magába fordulva, miközben a külvilág csak azt tapasztalja, hogy valami nincs rendben.
         
        Természetes női reakció, hogy a nőiesség mércéje a férfira gyakorolt vonzerő. Amennyiben a visszajelzés kezd ritkulni, és emellett kedvezőtlenné is válik, a nőben is elindul a pánikreakció. Elsőként leginkább a tagadás jelenik meg, mint énvédő mechanizmus, mely működik mindaddig is, amíg a probléma nem válik teljesen egyértelművé – de sokszor még annál is tovább. Amíg a szembesülés kritikus kérdésében a férfiak inkább felelőst keresnek, a nők hajlamosabbak magukban keresni a hibát.

        Akár sikerül túljutni a tagadás fázisán, akár nem, az önnön férfiasságba vetett bizalom meginog – ezt azonban a külvilág előtt (érthetően) igyekeznek a férfiak leplezni.
        Sajnos, ezzel könnyen még nagyobb bajba sodorhatják magukat és környezetüket, partnernőjüket, családtagjaikat, mert a sikertelenségből, a valós problémák elhallgatásából adódó elfojtott, halmozódó feszültség a konfliktusok melegágya.
         
        A kutatásaink azt mutatják, hogy a téma tabu jellege az utóbbi években egyre inkább visszaszorul, ám még így is elenyésző azok aránya, akik hajlandóak külső szakértők (pl. orvos, pszichológus, szexológus, gyógyszerész stb.) segítségét igénybe venni
        A merevedési zavarral küzdő férfiak és partnereik is meglehetősen kevés információval bírnak, általában csak a közismert potencia-gyógyszerek nevét (színét), esetleg árát ismerik. A betegség hátteréről, lefolyásáról meglehetősen kevesen tájékozottak – nem elmélyülni szeretnének a témában, hanem ha lehet, gyorsan és hatékonyan túllépni rajta. Ám ezzel korántsem oldódik meg a probléma, sőt!

        A merevedési zavar a férfi életében válság, mely aláássa az önképet, alaposan megingatva a teremtés koronájának önbizalmát. Már az első kudarc pánikhoz vezethet…
        Ez a kórkép tipikusan az 50 feletti korosztály sajátja, de szakorvosok elmondása szerint nem ritkán huszonévesek és hetven-nyolcvan év körüliek is jelentkeznek ezzel a problémával. Egyszóval széles a paletta uraim, nem árt körültekintőnek lenni!
         
        Az orvoshoz fordulás már önmagában is eredmény, hiszen kevesekre jellemző, hogy szakemberhez fordulnának segítségért. Általában a fiatalabb férfiak könnyebben szánják rá magukat a lépésre; az idősebbek gyakran túlságosan szemérmesek, illetve „korral járó” természetes jelenségnek tekintik a merevedési problémák megjelenését. Ami „öreg” hiba!
         
        A potenciazavarral való szembesülés, a tények elfogadása az első kihívás. Nagyon sokan igyekeznek elintézni a kérdést azzal, hogy a párkapcsolatuk már kihűlt, idővel „elkopott” a partner iránt érzett szenvedély. A férfiak egy része a partner vélt vagy valós elutasításával, érzelmi eltávolodásával indokolja a változást. A túlterhelt, folyamatosan sokat dolgozó „menedzserréteg” pedig jellemzően stresszes életmódjának és kimerültségének tulajdonítja a bajokat. A probléma hátterében természetesen a fenti, elsősorban pszichés tényezők mellett azonban szervi okok is gyakoriak!

        A lista folytatódik a következő oldalon, kérjük lapozzon!

      • Blog leírása

        Merevedési zavar egy egészségügyben dolgozó szemszögéből
        Látogatás: 21609 alkalommal

        A blogban írottak nem képezik a WEBBeteg orvosi tartalmának részét, azok igazság-, és valóságtartalmáért portálunk felelősséget nem vállal.

      • Hirdetések
      • Saját oldal

      • Hirdetés