leukémia

Tegnap voltunk kontrolon és én nagyon-nagyon biztam az eredményében. Mert hát az nem lehet, hogy minden téren csak a rossz jön! És sikerült!!!! Szuper a vérkép -167 hemoglobim szint!- normálértékeken a fvs, a nyirokcsomók is visszavonultak.Az orvos szavaival élve: ez egy egészséges ember vérképe. Persze a tény azért tény marad, de ilyenkor az ember nem gondol ilyenekre.Haza fele finoman előhoztam a mi kis közösnek nem nevezhető életünket, de hát minde téren nem lehet sikert aratni. De most nem is érdekel, lényeg, hogy steroid nélkül is lehet jó eredményeket produkálni!

 Mostanában mindig csak panaszkodni járok ide, olyan jó most jó dolgokról írni. Remélem másoknak is jut egy kis jó, mert nagyon jó hatással van ám!! Ma nem nagyon tudtak kihozni ebből az eroforikus állapotból eddig. Most éppen nem szeretem vendégeket várok - tudom, ezt nem szabadna ide írni - és még ezen is csak mosolyogni tudok. Tegnapelőtt szerintem tomboltam volna, de ma csak röhögve meséltem anyunak, aki megdöbbenve megkérdezte, hogy lányom te ezt végig fogod csinálni?? Hát végig, megmutatom, hogy tudok úrinő  maradni azzal a nővel szemben akit legszívesebben kiírnák az életünkből.De hát nem nálam van a toll .....

Jaj nagyon rövidek a hétvégék! Úgy elszállt ez a két nap, mintha nem is lett volna. Aztán holnap megint kezdődik a taposó. Vadizsír, "utcáról bejött" kolléganőt kellene betanítanom két hét alatt, hogy utána eltudjak menni oktatni, de elég lehetetlennek látszik.Még ha nagyon jók a képeségei, akkor is csak álom lenne.De majd rájönnek, ha már nem hisznek az embernek!

Pfuj! már megint dolgozom pedig még csak vasárnap van. Szerintem ez már kóros.Vagy csak a család hiányának egyik változata? Ki tudja. Mindkét nap találkoztunk, de az előbb úgy viharzott el egyik pillanatról a másikra, mintha kergették volna. Pedig én nem tettem ilyet!! Még beszélgetni sem tudtunk nagyon, olyan volt a délután mintah egész heti alvás hiányát itt akarta volna bepótolni. Persze ezen is csak agyaltam, rögtön sötét árnyak jöttek elő, még jó hogy a héten kell kontrolra menni. Igaz mellettte szól, hogy a héten minden összejött neki is a munkába és egész héten csúszásba volt.

Néha eltünők, néha itt vagyok, én már csak ilyen vagyok. Nézétek el nekem!

A mai nap megint viszi a pálmát! Mostanában csak a problémák jutnak bent, kevesen vagyunk, sok a felelőség és nem kapunk támogatást a főnökségtől. Nem tudom meddig lehet még elmenni, de ha nálunk baj van az betegek életét is jelentheti és én ebben már nem akarok részt venni!

Valami nagy baj van idebent. Nem tudom megfogalmazni pontosan, de minden baj. Ma ki sem tettem a lábam a lakásból, de tegnap sem. Pénteken bent maradtam estig dolgozni és szinte beájultam az ágyba. Nem használt, alig aludtam. Végre a tegnapot együtt töltöttük. Sok mindenről beszélgettünk, magunkról alig. Egy "majd" és egy "hamarosan" hangzott el. Szerintem meg nem lesz ebből semmi!! Valahol mélyen tudom, csak azt nem tudom, hogy mit csináljak? Persze okos nő ilyenkor áll fel és megköszöni ami eddig volt. De hát én nem vagyok okos nő, csak szerelmes. És a kettő nem jár együtt!

Holnap megint lehet dolgozni és lépést tartani a munka mennyiségével. Jó kis mókuskerék! Megint lett egy kismamánk, pénteken derült ki, hogy babát vár.Még a magaslatokba nem tudják a nagy hírt, de el tudom képzelni az arcokat. Jó a statisztikánk: idén a negyedik, van aki ikreket vár. Lehet, hogy csak menopauza utáni kolléganőket kéne csak felvenni??

Miért van az, hogy az ember többször van lent, mint fent? És miért egyszerre mindenben?

Bent minden nyügős, kis hatalmi harcok zajlanak.Eddig távol tartottam magamat tőle, de ma nálam is elborult.Kimondtam amit gondoltam, de még jobb sem lett! Kár, hogy a bizonyos kolléganő a tárgyaló másik végében ült, mert szívesen behúztam volna neki egyet! Jézusom, ez nem én vagyok!!

Bocsi, hogy így eltüntem! Ma bepotóltam a kiesett időszakot és csak olvastam, olvastam, olvastam a blogokat.Jó volt olvasni a hozzászólásokat is.Kiderült egyébként hétfőn, hogy a jól szituált inteligens krémes a sütés alatt három rétegűvé vállik: lesz egy piskóta része, egy krém része és az alja olyan, mint ha zselatin lenne. Ha sikerül a mutatvány akkor a tepsiből kiborítva gyönyörű és finom. Legalábbis a kolléganőmnél. Én meg azóta nem probálkoztam!

Olyan kesze-kusza az élet megint körülőttem! Biztos kicsit vonzom is a dolgokat, többet lelkizek a kelleténél. Jelenleg két ember mínusszal probálom a zsonglőrkődést a munkahelyemen, ez persze azt jelenti, hogy minimum két ember helyett kell az igát húzni. És a csapások: az egész éves szabit be kell terveztetnem mindenkivel és ki is kell  vetetnem időarányosan. A fentről vett utasítás láttán nem tudtam, hogy sírjak vagy nevessek! Tehát a szabit idézem: 2 max. 3 részletben, negyedévente időarányosan és havonta egyenletes elosztásban kell mindenkinek kivenni. A dolgozó max. 3 napot vehet ki rendkivűli esetben és azt igazolni kell a szabadságos tömbhöz csatolva. Lelki szemeimmel látom a csőtörés, temetés, hasmenés igazolásait.... A héten még előadást is kellene írnom, de a hétvégén még a gondolatától is borzongtam. Ja! és  benyeltem én is valamit, a páromat is probáltam távol tartani, de persze nem sikerült :-)) Azért remélem nem kapta el!!

A mai nap kellemesen és nyugiban telt el. Semmi "megterhelő ünnelés", akut program vagy bármi, ami a jól megszokott ritmusomat kizökkentené. Nehezen éltem meg ezt a hetet, nem tudom, hogy az elszokás vagy a sűrű program tette, de alig vártam a mai napot!

Egy laza takarítás után úgy gondoltam, hogy mire megjön a párom addigra sütők valami finomat. Találtam egy receptet: Inteligens krémes néven. Nálam inkább a repülő krémes nevet kapta meg. Mindent bele, majd a sütőbe azzal a jelzővel, hogy "mély tepsibe" öntve süssük. Mivel nem igazán találtam mélynek a tepsi kollekciómat fogtam a torta formát, azt a szédszethetőset.Az igazán folyékonynak nevezhető tésztát bele, sütőbe be, óra megnézve. Kb 10 perc után láttom, hogy az én süteményem a sütő aljában akar megsülni, mert kifolyt az összeillesztésnél.Azonnal kikaptam -máramennyire lehetett a forró formát - a sütőt átmenetileg kitakarítottam, majd a maradék tésztát egy nagy és alacsony tepsibe átöntöttem, mert persze engem nem tántoríthat el egy kis malőr! Aztán szépen megsütőttem és nagyon büszke voltam a sütire: jó illata volt, szép barnás teteje és egész szép magas, VOLT. Kaja után a párom eldőlt és gondoltam viszek neki a finomságból. Már mikor kivágtam láttam, hogy egy "kicsit" lapos, aztán jobban megnézve olyan volt, mint ha átment volna rajta az úthenger! A párom nevetve egymásra rakott belőle hármat, így talán verte az 1 centiméter magaságot! De azért az íze isteni!

Tegnap volt a születésnapom, a párom saját maga készített vacsorával egy habos tortával megspékelt lányszöktetéssel lepett meg. A vacsira még anyukámat is oda varázsolta, ez a figyelmesége külőn jól esett. Sajnos csak az eddigi életkém számvetése vetett a napra egy kis árnyékot, de nem engedtem legyőzni magam! Amíg az exemmel együtt éltem ritkán jutott az eszébe a születésnapom, általában csak délután kezdett gyanakodni, hogy valami van, de tegnap reggel felhívott. Majdnem eldobtam a telefont!! Bezzeg a közös banki ügyletünk miatt nem tud telefonálni, igaz ott nagyon sáros. 

Minden nagyon jól sikerült, teljes volt a meglepetés csak ma ne kellett volna menni dolgozni! Nagyon nehezen tudtam magam ráncba szedni, pedig sok munka volt. De, sikerült. Jaj de jó volna ha holnap hétvége lenne! Ma anyuval kicsit kettesben ünnepeltünk - hisz neki köszönhető ez a nap- holnap a barátnőmmel. És még egy napott menni kell a dolgozóba. Hogy fogom ezt túlélni??

Tegnap nem voltam dolgozni, ma arra mentem be, hogy az egyik kolléganőm anyukája meghalt. Nehezen tudom a dolgon túl tenni magam.Pár nap alatt elment. Igaz áttételes volt és már úgy adták haza a kórházból, hogy nem tudnak már semmit tenni, csak fájdalmat csillapítani.Alig egy pár napja még azzal vigasztaltuk, hogy talán ez az időszak kicsit hosszabb lesz. Most hazugnak hiszem magam. 51 éves volt...

Kezd minden visszazökkeni a megszokott kerékvágásba. Talán a helyére kerülnek a dolgok és az idő is kezd kifele menni a télből. Jó lenne már több napfény, talán a kedvünknek is jó tenne. Hála a munkaterápia jót tett a héten és most úgy tünik, hogy a bent sokasodó problémák nem engedik az embert magán rágodni. Két kollagénőnk is babát vár, aminek persze nagyonörül az ember, de így mínusz két emberrel + egy felmondottal és egy nyugdíjba menővel kell számolni. Munkanélküliség ide vagy oda, de nem kapkodnak az emberek az üres állásért. Kicsit irigylem - persze megprobálom az egészséges keretek között - a babát várokat. Hosszú évek után nagyon várok én is egy ilyen csodáára. Soha nem gondoltam volna. Sokáig úgy gondoltam, hogy majd lesz, eljön az ideje és akkor csak gondolni kell rá és máris terhes leszek. Perzse hozzá kell tennem a volt páromnak szikla szilárdan tudtam, hogy nem akarok  gyereket. Most meg nagyon szeretnék, de nem nagyon lesz valószinü. Hát ilyen az ember  lánya.