Gondtalan boldogság

Újra itthon. Egy hete még kissé fakón utaztam el a nyárba, most pedig szépen lebarnulva tértem haza. Olyan boldog vagyok! Azt hiszem ez a nyaralás volt életem egyik legnagyobb élménye. Amikor karácsonykor Péter átadta a borítékot még nem sejtettem semmit sem. Mondanom sem kell, hogy határtalan boldogság öntött el a repülőjegyeket látva. Boldogan csomagoltam és közben arra gondoltam, hogy ez lesz az első igazi, közös nyaralásunk Péterrel. Vagy inkább telelésünk. Csodálatos napokat töltöttünk el együtt. Azt hiszem meg tudnám szokni az állandó napozást és semmittevést. Napközben leginkább a parton napoztunk, esténként pedig nagyokat sétáltunk a kivilágított szállodák között és sokat nevettünk. Péter leste minden kívánságomat. Lenyűgözött az ottani kultúra, de azt hiszem ebben nagy szerepet játszott a ragyogó napsütés és az, hogy sülve-főve együtt voltunk. A közös élmények még szebbé varázsolták számomra Egyiptomot.
Most még az sem keserít el, hogy holnaptól kezdődik megint a munka, a hajtás. Lebarnulva, feltöltődve könnyedebben veszem ezt is. És ha rossz kedvem lenne, csak megnézem újra a rengeteg fényképet, amit kint készítettünk. A felhőtlen boldogság és a teljes nyugalom árad minden felvételből. Mondanom sem kell, egyetlen hangos szó sem esett köztünk, végig a legnagyobb békében pihentünk. Ha visszagondolok az elmúlt évek ünnepeire, fel sem tudom fogni a hihetetlen különbséget. Ideje volt megtudnom, milyenek a gondtalanul boldog ünnepek.