NGO megnyitó
Pénteken Pri-vel elminibuszoztunk Lirangwéba ahol egy korábbi önkéntes, az orosz Nadia lakik, hogy részt vegyünk a másnapi óvoda-átadáson és NGO (non-governmental oragnisation, kormány-független szervezet) megnyitón. Én semmit nem tudtam korábban erről az ügyről, csak Pri mesélte hogy ez a lány elég sok adományt kapott az orosz egyháztól és felépített belőle 6 óvodát itt, és mostantól egy NGO-t alapítva akarja az óvodák felügyeletét ellátni. Persze az NGO más területeken is működni kíván, és az idea szerint egy egészséges új nemzedéket fog megteremteni (ezért is Healthy Nation a neve). Hát hajrá, lássuk mi lesz belőle. Azt azért jó tudni hogy csak Malawiban több mint 100 NGO működik (legtöbbjük inkább nem működik), amelyek mindegyike egy szép alapgondolatra építve jött létre. Ha az beválik, szuper (lásd UNICEF), de ha nem?
Szóval odamentünk már előző este, mert még onnan is utazni kellett másnap és ez már nem fért volna bele otthonról. Egy másik mostani DI, az orosz Max is velünk tartott még az eseményre. Az a DI ház ahol Nadja lakik Gail-lel, egy svéd hippi nőcivel, teljesen benn van a falu közepében, egy udvarban 3 másik lakással. A körülmények elég puritának ott, azaz nincs víz, egy nő hozza nekik pénzért minden nap a kútról, illetve a mellékhelyiség csak egy a lyuk a földben? És naná hogy ajtó nélkül? Hát elég sokáig kellett könyörögnöm magamnak hogy használjam :) Azonban a ház jobban fel van szerelve mint a miénk, amiért irigykedtem is, van saját hűtőjük, és nem igazság, még a vízforralójuk is működik!!! :) Este főztünk egy jót, majd a gyertyafényes, lavorból pocskolós zuhany után ágyba zuhantunk.
Másnap elzötykölődtünk Zalewába, vártunk 1 órát hogy a találkozási ponton megjelenjenek azok az emberek akiknek illett volna, majd egy teherautó platóján szétsülve jutottunk el a buli helyszínére. Ez az egyik óvoda volt, ami hű, messze lepipálja a azokat amiket a mi szemeink szoktak meg. Egy rendes téglaépület, az ablakkeretek rózsaszínre és kékre festve, a terem belső falán meg az ABC betűi díszelegnek. Van egy külön épület konyha néven, (ami szerintem csak Antsz előírás lehetett ? persze csak ha lenne ilyen- ugyanis nyilvánvalóan soha senki nem fogja használni, hiszen a mellette lévő bokros területet szemmel láthatóan jobban kedvelik a főzőasszonyok) meg csili-vili lyukacskák a fiú és lány wc felirat alatt. Ha Viktor látná ezeket az ovikat? Megszakadna a szíve. Az ő ovijai, akiknek segít a működésben, és egy-két helyen az építkezésben, sokszor csak egy mangófa árnyékát vagy egy széllel tépázott szalmaépítményt jelentenek?
Bár a TV is kijött a rendezvényre, Nadja megkért minket hogy legyünk kameramanok neki, szóval egész nap csak kattintgattuk a fényképezőt. Úgy volt hogy még az oktatási miniszter is eljön, de - természetesen - neki jobb dolga akadt, de az emiatt kivonuló rendőr- és katonaosztagok már nem lettek lefújva. Nekem még mindig kicsit félelmetesek ezek a barna egyenruhás, ?kalasnyikovval? közlekedő figurák. (Amúgy ugyanilyen érdekesen hatnak a boltokban strázsáló biztonsági őrök is, vállukon ezekkel a másfél méteres rettenetekkel). A megnyitó, ahogy az lenni szokott, késve kezdődött, baromi hosszan tartott, és még a vége után is órákat kellett várni hogy hazaindulhassunk. A sátorfólia alatti kétszáz fokban elszenvedett kisebb hőguta miatt meg már-már részegként támolyogtunk haza Pri-vel.
Itthon este a szokásos áramszünet fogadott minket, ami miatt ugye víz sincs, de még ha a kútról hozunk sem tudjuk normálisan felforralni (a szénen forralt víz ízével pedig ki lehetne kergetni a világból), szóval a folyadék-ellátásom kezd veszélybe kerülni, de szerencsére még mindig megoldottuk eddig valahogy. Ha más nem, üveges kólát döntök magamba, (aminek pedig már a gondolatától is rosszullét kerülget), vagy csatlakozom Viktorhoz és én is bevállalom a sima vizet. Egy életem- egy halálom. :)
Vasárnap megtartottam az első önálló számítógép-kurzusomat, és az egyenlőség elve alapján meginvitáltam rá olyan field officereket is, akik eddig nem jártak vagy járhattak. Így most 6-an vettek részt, de egy rémálom volt. Mint a kisgyerekek, mindent megnyitottak, nyomogattak, hiába mondtam el nekik hogy ha valami kárt tesznek a gépben, nekik kell kifizetniük. A rendszerem az hogy mindig max 2 emberrel foglalkozok (szerencsére most csak 2 új volt), de így is a többieknek is állandó kérdéseik vannak, és mire visszenézek az újakra, éppen programok törlésében vannak?Mit mondjak, cseppet elfáradtam. De legalább Viktor addig kimosott, ami mostantól újra a saját teendők között szerepel, mivel a drága mosónőnk a második alkalmával a Priscilla szappanát csente el a mosdóból. Ez itt igen nagy érték, és ha azt nézzük hogy egyetlen kórházban, vagy még a TCE irodában sincs, luxusnak is tekinthető, de amúgy sem esik jól ha lopnak tőlünk. Hát, volt munkája, nincs munkája. Vajon megérte?