Önkéntesként Afrikában

Péntek reggel korán keltünk, elbúcsúztattuk Sachiét, és átvettük a ránkhagyomázott cuccokat, meg az itteni közösségeknek szánt adományozni valót. Aztán kihordtuk a harmadik könyvtárnak is a könyveket majd a hivatalosan havonta, valójában, afrikai ütemben három havonta megrendezett DI meetingen csücsültünk és hallgattuk, csodáltuk az országban tevékenykedő önkéntesek munkáit.

Szombaton elindultunk a nagy árvaház-felfedező utunkra, Luchenzába, a Mulanje hegy lábánál lévő frissen megalakult árvaházat megnézni és megtudni minden lehetséges infót, amire szükségünk lehet. A végeláthatatlan utazgatásoknak köszönhetően délre értünk oda Petrához, az osztrák lányhoz. Kicsit megszeppentünk mikor a lakásba belépve egy halom ember fogadott minket, akik épp ott vendégeskedtek, de szerencsére ők hamar továbbálltak hogy túrázzanak a hegyen. Így le tudtunk ülni vele, de sajnos néhány kérdés után világossá vált hogy neki nincsen árvaháza, hanem inkább a Malawiban illetve egész Afrikában divatossá vált közösségi alapon működő árvaellátást csinálja, de talán nem csak árvákra fókuszál, hanem egész közösségekre. Van egy központjuk, amit még a önkéntessége alatt húztak fel (ez végülis egy ovi) és ott osztanak ennivalót, illetve ott tartanak közösségi foglalkozásokat, stb. Egyébként a téma nagyon érdekes és a mi fantáziánkat is mozgatja mivel ez az elfogadott, gyerekcentrikus árvaellátási forma, na és nem utolsósorban még olcsóbb is működni vele mint egy árvaházzal. Na de mindig lesznek olyan nagyon sebezhető lurkók, akiknek hiába adunk reggel egy kaját, a befogadó családnál fizikai munkára van fogva, vagy teljesen elfogadhatatlan körülmények között él. (Ez általában nem a család rosszindulatán inkább a szűkös anyagi helyzetén múlik.) És nekik elengedhetetlen az intézményes, árvaházi ellátás, hogy garantálni tudjuk hogy a lurkó emberi jogai nincsenek lépten-nyomon semmibe véve. Na szóval kissé csalódtam hogy ma nem fogunk aprókat szorongatni és innentől kezdve nem is láttam értelmét az egész hétvégés maradásunknak, szóval gyorsvágtában leléptünk, és még épp sötétedés előtt haza is értünk.

Pénteken Pri-vel elminibuszoztunk Lirangwéba ahol egy korábbi önkéntes, az orosz Nadia lakik, hogy részt vegyünk a másnapi óvoda-átadáson és NGO (non-governmental oragnisation, kormány-független szervezet) megnyitón. Én semmit nem tudtam korábban erről az ügyről, csak Pri mesélte hogy ez a lány elég sok adományt kapott az orosz egyháztól és felépített belőle 6 óvodát itt, és mostantól egy NGO-t alapítva akarja az óvodák felügyeletét ellátni. Persze az NGO más területeken is működni kíván, és az idea szerint egy egészséges új nemzedéket fog megteremteni (ezért is Healthy Nation a neve). Hát hajrá, lássuk mi lesz belőle. Azt azért jó tudni hogy csak Malawiban több mint 100 NGO működik (legtöbbjük inkább nem működik), amelyek mindegyike egy szép alapgondolatra építve jött létre. Ha az beválik, szuper (lásd UNICEF), de ha nem?

Szóval odamentünk már előző este, mert még onnan is utazni kellett másnap és ez már nem fért volna bele otthonról. Egy másik mostani DI, az orosz Max is velünk tartott még az eseményre. Az a DI ház ahol Nadja lakik Gail-lel, egy svéd hippi nőcivel, teljesen benn van a falu közepében, egy udvarban 3 másik lakással. A körülmények elég puritának ott, azaz nincs víz, egy nő hozza nekik pénzért minden nap a kútról, illetve a mellékhelyiség csak egy a lyuk a földben? És naná hogy ajtó nélkül? Hát elég sokáig kellett könyörögnöm magamnak hogy használjam :) Azonban a ház jobban fel van szerelve mint a miénk, amiért irigykedtem is, van saját hűtőjük, és nem igazság, még a vízforralójuk is működik!!! :) Este főztünk egy jót, majd a gyertyafényes, lavorból pocskolós zuhany után ágyba zuhantunk.