Orvosok a képernyőn

Volt egy mentős barátom, aki mindig hordott magánál sárga és piros lapot – egyébként focibíró volt. Munka közben nem vitatkozott, aki rosszat szólt, rosszat tett, bemutatta a sárga vagy piros lapot. A 112 már kapott egy sárgát, de most azon gondolkozom, hogy elégedjünk meg a második sárgával, vagy rögtön jöhet a piros. Reklám helyett, „A kockázatokról és mellékhatásokról kérdezze meg orvosát…” szöveget kéne bevágni és a korhatáros karika helyett egy piros mancsot: így NE!!!

Motoros srác egyedül akciózik a pályán, eleve életveszély, de ezt még túl lehet élni. Aztán megjön a profi csapat: szuper technika, de nem tudnak oda menni, ahova egy cross-motor is el tudott menni. Még NYSA ( fiataloknak: öreg, lengyel, csotrogány ) mentővel mentünk ilyen helyszínre, hárman tartottuk oldalról a mentőt, hogy ne boruljon fel, de odamentünk, a beteg mellé.

Ahogy ígértem, 112! Ez az igazi irigység. El tudod képzelni, milyen érzés lehet, amikor egyszerre vonul parancsnoki, tűzoltó, mentő, rendőrség. Ennek a nagyszerűsége lehet, hogy nem érződik, egyszer egy vonatgázolásnál mínusz 13 fokban félóra még kiér a tűzoltó, várakozás a rendőrségre egy óra ? én meg csonttá fagytam. Mindenki máshonnan jött, mindenki igyekezett, de ez volt. Most itt a 112, azaz nem itt, ott a filmben. Nem utolsó szempont, úgy dolgozol közösen másokkal, hogy jó ismerőseid, fél szavakból értitek egymást.

Már megint itt vagyok. Egyszer éjjel kettőkor vittünk beteget kórházba. A nővérke álmos, a doktornő álmos, én meg nagyon álmos. Gondoltam, dobjuk fel a hangulatot: Ne tessék félni, a reklám után visszajövünk. Fél óra múlva ott voltunk a következő beteggel. Már nekem se volt kedvem viccelődni.

Lehet, hogy függő lettem? Orvosként eleinte kétségekkel kezeltem a sorozatokat, és most? Már érdekel! Jó nézni, hogy más rohan, más cipeli a táskát, és neki minden pikk-pakk, és elsőre sikerül.

Felzárkózott az igazi doktor sorozatok mögé már a Barátok közt is. Alighogy szegény Miklós gyógyulófélben van a tüdőrákból, most meg ez a Dani gyerek! Amikor hazajött Amerikából volt néhány tippem, merre megy a forgatókönyvíró. Drogos lett, bűnöző, kirabolt áldozat? No és jött az „őrülési” jelenet. Nekem tetszett, minden megvolt – hallucináció, dühöngés, hangok a kikapcsolt TV-ből. Igen, ilyennel nap, mint nap találkozhatunk, egész jól megformált figyelemfelhívás. És újabb szerencse, elmúlik a roham, jön a kedves szomszéd doktornő, működik a mobiltelefon terápia, kész a diagnózis: paranoid skizofrénia. Dani szót fogad és mennek is Andrással a kórházba. Hát ez nem mindig ilyen egyszerű! Itt nagyobb óvatosságra kellene inteni a nagyérdeműt. Hányan ígérték már, természetesen, persze, kell a kezelés, megyünk szépen a kórházba – és jött az újabb roham. Legközelebb ezt bízzuk talán profikra, kedves András.