Munkám nincs, csak depresszióm van…
A munkahely elvesztése nagyon sok embernél depressziót okoz. Az elbocsájtás terhe, a céltalanság, a feladatnélküliség jellemzően testi tünetek formájában jelentkezik először, majd legkésőbb 6 hónap múlva megjön a lehangoltság és az érdektelenség is. Hogyan lehet vajon túlélni ezt az időszakot? Mit lehet tenni, hogy munkanélküliként is ember maradhasson az ember?
A minap már beszéltünk arról, hogy az ember életében bekövetkezett hirtelen változások nemcsak a mindennapokban jelentenek törést, de a személyiség folytonossága is megszakad. Aki a munkája elvesztése előtt még tettrekész, aktív és életerős volt, egyik napról a másikra olyan helyzetben találja magát, amikor nincs értelme reggel felkelni, mert úgysincs mit csinálni. Ez a kényszerű változás, ami az illető saját erejébe, életképességébe vetett hitet megingatja, nagyon sok esetben magával hozza a hangulatzavart is.
A munkanélküliség eleinte nem tűnik annyira borzasztónak. A kezdeti ijedtséget felváltja az öröm, hogy végre nem kell menni dolgozni, lehet pihenni egy kicsit, és különben is hamarosan újra lesz munkahely. Aztán telnek a hetek, a hónapok, a legtöbb helyről még vissza sem jeleznek, és akkor a kilátástalanság, a tehetetlenség és a létbizonytalanság kikezdi az ember önbizalmát. Ilyenkor sokan úgy érzik, hogy eljárt már felettük az idő, nem kellenek sehova sem, nem is szívesen jelentkeznek új helyre, mert úgysem állják meg a helyüket. Minden egyes visszautasítással nő a bátortalanság és az elkeseredettség, és erősödik az az érzés, hogy a jövő feletti kontroll elveszett. Egyszer csak azon kapják magukat, hogy reggel fel sem kelnek, nem esznek rendesen, nem tisztálkodnak, kerülik a társaságot és közben a családtagjaikal veszekszenek, akik semmiről nem tehetnek…
A depressziós tünetek 3 hónappal a munkahely elvesztése után jelentkeznek leghamarabb. Jellemzően valamilyen testi panasz formájában mutatkoznak meg, ilyen lehet a fejfájás, a gyomorégés és a szexuális élet zavara is. Ezek mellett szépen lassan kialakul az állandó fáradékonyság, az érdektelenség, az ingerlékenység....
A folytatást az elmedoktor.hu blogjában olvashatja!