Szerhasználók a függőségek világában
Blog: Az egészségügy kutatói szemmel -
Szerző: WEBBeteg
A modern világ rengeteg információt, lehetőséget, csábítást, izgalmat, kalandot és kihívást kínál, előállítva ezzel a modern személyiségtípust, akinek főbb ismérvei a folyamatos útkeresés (az embereket a boldogság és a biztonság utáni vágy hajtja) és a fogyasztás. Önmagunk meghatározása, a "ki vagyok én?" kérdésre adandó megfelelő válasz kialakítása életünk egyik alapproblémájává vált.
Mindez remek táptalajt biztosít a különböző függőségek megjelenésének és elterjedésének, az alkohol-, nikotin- és drogfüggőség mellett ma már egyre többet hallani a társfüggőségről, szexfüggőségről, játékszenvedélyről, internet-függőségről, televízió-függőségről, vásárlási mániáról stb. Úgy tűnik, hogy a fogyasztói, individualizálódó társadalom egyik nagy találmánya a függőség, bármitől függővé válhatunk.
A boldogság és a biztonság utáni vágyat a drog látszólag gyorsan, könnyen és hatásosan kielégíti, amivel a felpörgött világ követelményeire (mindent minél gyorsabban magunkévá tenni, megszerezni, elfogyasztani, átélni) egyfajta megoldást nyújt. A drog azonban egy pótszer, amivel valaminek a hiányát próbáljuk pótolni, elpalástolni.
A kábítószerrel kapcsolatos diskurzusok egyik alapkérdése, hogy kit tartunk ma drogosnak, hiszen jelentős különbség van az alkalmi fogyasztás és a függőség között. A társadalom az alkalmi fogyasztókat is rendszeresen drogosnak bélyegzi, ami rendkívül negatív hatással lehet ezeknek az egyéneknek az életére. Másrészt fontos megkülönböztetnünk azt is, hogy ki milyen szert használ.
A kisgyerekkor óta fennálló családi problémák és az ebből szerzett lelki sérülések: a család szétesése (szülők válása, halála, alkoholfüggősége stb.), a szeretethiány, a nem egyértelmű elvárások az egyén irányában vagy a családon belüli agresszió gyakran áll a rendszeres kábítószer használat hátterében. A mindennapokból, a valóságból való menekülés egyik leghatékonyabb eszköze a kábítószer.
Az önbizalomhiány, az önmagunkkal való elégedetlenség, és ezzel párhuzamosan a másoknak való megfelelés, egy csoporthoz való tartozás vágya és a befolyásolhatóság is könnyen eredményezheti valamilyen kábítószer kipróbálását, majd a szerre való rászokást. A kábítószer-használók nem szeretik magukat eléggé, nem tudnak felelősséget vállalni önmagukért, inkább a szer kezébe teszik magukat.
A kíváncsiság, a világ vagy önmagunk megismerésének vágya is gyakran vezethet a kábítószer kipróbálásához, majd rendszeres használatához. A kábítószer-használat oka lehet még a társadalommal való szembenállás, a szülők generációja elleni lázadás is, az egyén úgy érzi, hogy ő nem része ennek a társadalomnak, és nem fogadja el a társadalom, a szülők által kialakított normákat, elvárásokat.
Összességében elmondhatjuk, hogy akinek a személyisége ép, a családi körülményei és szociális státusza megfelelő, abból nagy valószínűséggel nem lesz drogfüggő. A bármilyen drogtól való pszichés és/vagy fizikai függőség kialakulásának minden esetben pszichés, a legtöbb esetben azonban környezeti okai is vannak.
Nem szabad megfeledkeznünk azonban arról, hogy minden korban ismertek és használtak kábító hatású szereket. A különböző korokban, társadalmakban teljesen eltérő okai voltak és vannak (pl. Amerikában a marihuánát fájdalomcsillapítóként is használják) a kábítószer-használatnak, más megítélése volt (van) a különböző anyagoknak és a használóiknak is.
Légmán Anna