Évszázados tanácsok

„A hosszuéletü emberek egyszerű életmódja azt mutatja, hogy a táp­lálkozásban sokkal nagyobb fontossága van a tejnek, mint amekkorát neki tulajdonitani szoktunk. Mecsnikoff megemlékezik arról a hajótörésről, amely James Rileyt 1815-ben érte. Riley elbeszélésében elmondja, hogy a sivatag nomád arabjai közé jutva, azt tapasztalta, hogy ezek szinte kizárólag édes vagy savanyu tevetejjel táplálkoztak. Ez a táplálék nagyszerű egészség­ben, igen jó erőben tartja őket és lehetővé teszi nekik, hogy igen előrehaladott kort érjenek el. Bulgária főldmivesnépének táplálkozásában igen fontos szerepe van a savanyu tejnek, amely jogurt néven ismeretes. Minthogy a tej­félék meggátolják a belekben lefolyó rothadási folyamatokat. Mecsnikoff, az orosz származású nagynevű természettudós, a tej bőséges élvezetének tulajdonítja, hogy sehol az egész világon nincsen annyi százéves ember, mint éppen Bulgáriában.

„Ha a tudomány továbbra is ilyen irányban halad, akkor csakugyan valóra fog válni Flourensnek az a véleménye, hogy az embernek ötször annyi ideig kellene élnie, mint amennyi ideig tart a teljes kifejlődése. Ilyen­formán az ember élettartama száz vagy százhúsz évben volna megszabva. Egyébiránt pedig az ujabb statisztikai adatok hitelesen bizonyitják, hogy a javult higiénikus viszonyokkal kapcsolatosan az ember átlagos élettartama jelentékenyen megnagyobbodott és a századik életévet elért emberek száma nem is túlságosan ritka. Így például Bulgáriában minden ezredik emberre esik egy olyan, aki elérte vagy tul is haladta a századik életévet. Görög­országban minden huszonötezer lakosra esik egy olyan ember, aki meg­haladta a századik évet. Mecsnikoff szerint a rendkívüli élettartamnak igen érdekes példáját szolgáltatta Magyarország, ahol egy Zortay Péter nevü ember, aki 1539-ben született, 1724-ben halt meg.

„Bölcsek és tudósok elméjét századok hosszú sora óta foglalkoztatja az érdekes probléma, hogyan lehetne az ember életét meghosszabbitani, illetve hogyan lehetne a vénülés korai bekövetkezését elhárítani, hogy megvaló­suljon az emberiség ősi álma: megmaradni az egész életen mindvégig egészségesnek, fiatalnak, üdének és szépnek. Bár nem adatott meg senkinek, hogy megtalálja a bölcsek kövét, mégis remélni lehet, hogy talán azon a szigorúan tudományos alapon, amelyen legutóbb is Steínach bécsi egyetemi tanár elindult, sikerülni fog mindazon eszközöknek és módoknak felisme­rése, amelyek lehetővé teszik, hogy az ember időnek előtte meg ne öre­gedjék és megtarthassa aránylagos fiatalságát az emberi kornak legvégsőbb határáig. Steinach tudniillik kísérleteinek eredményéből kiindulva, azt a kérdést vetette fel, hogy az öregedés folyamata olyan állapot-e, amellyel mint valami gyógyíthatatlan betegséggel szemben teljesen tehetetlenek vagyunk, vagy pedig olyan, amelyre legalább szerény határok között némi befolyást gyakorolhatunk. Kísérletei alapján arra a meggyőződésre jutott, hogy ez az utóbbi eset lehetséges.

Nem arról van természetesen szó, hogy az ember addig éljen, mint Mathuzsálem, aki a biblia szerint kilencszázhatvankilenc évet élt, hanem csupán csak arról, hogy ne hervadjon el időnekelőtte mint a virág, melyet megcsipett a tavaszi fagy és ne pusztuljon el, mint az éretlen gyümölcs, ha fáját megtépázza a vihar. Kívánatos volna, hogy az ember legalább is addig élhessen, mig hasznos és produktiv tagja lehet a társadalomnak, mig nem teher önmagára nézve és mig nem esik terhére sem embertársainak, sem pedig a köznek. Steinachnak állatokon és embereken végzett kisérletei azt látszanak bizonyitani, hogy ezen kívánságnak teljesedése nem tartozik a lehetetlenségek sorába.