Évszázados tanácsok

"Mielőtt ezen jelenségek ismertetésébe fognék, arra akarom figyelmez­tetni a szülőket és mindazokat, kik gyermekeket gondoznak, hogy beteggé lett gyermeket, tekintet nélkül arra, hogy betegsége minő természetű lehet, el kell különíteni, ugy hogy vele egészséges gyermek ne érintkezhessek. Ne legyünk könnyelműek az elkülönítés terén és ne essünk baktériumiszonyba sem. Mint minden dolgot, ezt is okosan, higgadtan kell megfogni. Legyünk tisztában azzal, hogy bármelyik fertőzéses betegségről legyen is szó, leg­inkább közvetlenül a beteg fertőz; fertőz pedig váladékával (száj, orr és sebek) és ürülékeivel (bélsár és vizelet; fertőzhet mindazzal, ami a vála­dékokkal és ürülékekkel szennyeződhetett. A levegő 3 méterrel a betegen túl csak némely betegségnél fertőz. Ha ezeket szigorúan figyelembe veszszük, akkor már tudunk is kellőképen védekezni és tudjuk, hogy a beteggel miként szabad érintkeznünk, ha egy harmadik személynek megóvásáról van szó, vagyis ha azt akarjuk, hogy mi, akik a beteggel érintkezésben va­gyunk, a betegséget másra át ne vigyük. Ami fertőzőbeteggel való érint­kezést illeti, a mi személyünkre vonatkozólag tudnunk kell, hogy a legtöbb fertőzés a szájon át és orron keresztül történik, kevesebbszer fertőz vala­mely betegség a bőr sérülésein keresztül. Ne hajoljunk a beteghez ugy, hogy ennek lehelete orrunkba vagy szájunkba juthasson, ne csókoljuk a beteget és a beteg gyermek ne csókolja gondozóját. A beteg orr-, szájváladéka, ürü­lékei ne szennyezhessék ruháinkat, biztonság kedvéért fedjük ezeket egy vászonkabáttal vagy köténnyel s. t. e. f., melyet a betegszoba el­hagyásakor levetünk. A beteggel való foglalkozás után mossunk mindig kezet. Ily módon másokat egyáltalán nem fogunk veszé­lyeztetni, magunkat is legjobban meg tudjuk óvni. Vannak fertőzéses betegségek, melyeknek csirái fertőzésre képes formában a beteget környező levegővel zárt helyiségben több méter távolságra is eljutnak; ilyenek a ka­nyaró, az influenza, a valódi himlő; más betegségek kórokozói, ha a leve­gőbe jutnak is, már kisebb távolságban leülepednek és hatásosságukból ve­szítenek; ilyenek a szamárköhögés, a vörheny, a bárányhimlő; és vannak olyan fertőzéses betegségek, melyek csak a beteggel való közvetlen érint­kezés vagy a beteg által szennyezett tárgyak utján fertőznek, ilyenek a difteria, az orbánc, a tífusz, a kolera, a vérhas, a mumpsz. Végül vannak olyan fertőzéses betegségek, melyekkel való fertőzést egy közvetítő gazda létesiti, ilyen a kiütéses tifusz, melynél főképen a ruhatetü viszi át a fertő­zést és ha a beteget tetveitől gondosan és teljesen tisztítottuk, akkor a vele való érintkezés veszélytelen. Malarias beteggel is szabadon lehet érintkezni, egy szunyogfajta (anofelesz) közvetíti a fertőzést.

"A szülőnek mindig az legyen a törekvése, hogy megismerje az egész­séges gyermeket, ennek viselkedését, életmegnyilvánulásait: tekintetét, bőr­színét, nyálkahártyáinak színét, testhőmérsékét, légzési módját, testtartását - mozgásait, hangját, sírását, kedélynyilvánulásait, étvágyát, bélmüködését, általában vegetatív működéseit, szellemi fejlődését és ha mindezeket eléggé ismeri, akkor semmi sem fogja figyelmét elkerülni, ami változást jelent az emlitett jelenségek egyikében vagy másikában és ami ilyenformán beteg­ségnek képezheti jelét. Tévesnek kell kijelentenem laikusoknak azon törek­vését, hogy a különböző betegségeket megismerjék. Ehhez hosszú évek fáradságos tanulmánya és ezenfelül tapasztalás kell, ezen célra nevelődnek az orvosok. A szülőknek az a feladata, hogy észlelje jól a gyermekét, vegyen észre rajta minden változást, jelentse hiven ezen változásokat orvosának és a többi legyen ennek a feladata. Ne böngésszen a szülő tünetek alapján lexikont, vagy kezeügyébe tévedt orvosi könyvet, ezek csak megzavarhatják, megfélemlíthetik. Ne kérdezzék a szülők orvosuktól, hogy milyen a torok-diphtheriánál, ezt helyesen felismerni sohasem fogják, ellenben szokják meg és tanulják meg a normális torokképnek a látását, ezzel gyermeküket hozzá­szoktatják a torokvizsgálatnak ok nélkül rettegett kis kellemetlenségeihez és ők maguk idővel fel fognak ismerni minden legcsekélyebb elváltozást

Gyakori jelenség gyermeknél a hányás; állapítsuk meg, hogy étkezéssel kapcsolatban vagy ilyentől függetlenül támadt-e, járt-e émelygéssel vagy sem. Nem váltotta-e ki gyógyszer vagy idegen dolognak nyelése, valamitől való megundorodás; figyeljük meg a hányadékot, esetleg őrizzük meg kiszá­radás nélkül, hogy szükség esetén az orvosnak megmutathassuk. Jegyezzük még, nem ismétlődött-e a hányás, jár-e egyéb tünetekkel, mint fej- vagy gyomor- vagy hasfájás, kiséri-e láz vagy nem. Mindezekről tudjunk beszá­molni a gyermekhez hivott orvosnak; addig pedig, amig az orvos meg­érkezik, pihentessük a gyermeket, fektessük is le, ha bágyadt vagy lázas, ne adjunk neki enni, adjunk csak kortyonként italt; a hasra, illetve a gyomortájra hideg vagy meleg borogatást rakhatunk aszerint, amint a beteg egyiket vagy másikat jobban szíveli, láz esetében inkább hidegvizes boroga­tásokat rakjunk.

"Az úgynevezett ideges gyermek sok aggodalmat okoz szüleinek azzal, hogy minduntalan más és más rossz szokást vesz fel, igy igen gyakran szemhunyorgatást, vállvonogatást, fejbiccentést, vagy valamilyen arcfintort, bizonyos mozdulatot kézzel vagy lábbal stb. Mindezeknek rendszerint meg­van a kiváltó oka, igy: kötőhártya-hurut, vállszalag nyomása, gyapjuruha horzsolása stb., stb., ritkábban utánzás viszi rá a gyermeket a rossz szokás felvételére. A kiváltó okot kell egyrészt megszüntetnünk, másrészt a gyer­mek figyelmét nem szabad a rossz szokáson megtartani, hanem igyekez­zünk arról elterelni és végül a gyermek fokozott ingerlékenységét a lehető­ségig csökkentsük megfelelő életmóddal és orvosunk jó tanácsainak betar­tásával.

A normális gyermek agyi tevékenysége az értetem fejlődésével csodás teljesítményekre képes, még inkább képes erre a normális átlagot meg­haladó intelligencia mellett. Ha most már a szülők azon hibába esnek, hogy az ilyen agy teljesítményét mesterségesen felfokozzák, akár azáltal, hogy maguk vagy mások által folyton foglalkoztatják, akár azáltal, hogy meg­engedik, hogy a gyermek, különösen akkor, amikor már a betűket ismeri, maga keresse erre a tápot, akkor könnyen bekövetkezhetik az, hogy agyi tevékenysége nem hagyja idejében elaludni, alvása pedig álmai miatt nem elég nyugodt; a hiányos pihenés folytán étvágya romlik, csakhamar testi fejlődése nem halad kellőképpen és vérszegénnyé lesz. Ezen állapottal pár­huzamosan a gyermek ingerlékenysége fokozódik, kedélye csapongóvá válik; az ilyen gyermek néha a gyermektársaságot nem szereti, mert össze­férhetetlen. Máskor, a szellemileg korát meghaladó módon fejlett gyermek félős természetűvé válik, képzelődő, kényszergondolatai és kényszermoz­dulatai támadnak és konstitucióján múlik, hogy muló jelenségek marad­nak-e ezek, avagy maradandó káros állapotot fognak-e létesíteni.

"Legtöbbször a 2-ik életévbe vezethetők vissza a szülőknek azon gya­kori panaszai, hogy a gyermek nem akar enni; sok gyermeknél ezen jelen­ség már a szoptatási időben észlelhető. Ezek rendszerint ingerlékenyebb idegrendszerü gyermekek. Ezen fokozott igerlékenységet a szülőktől örö­költék; ha most már ezen állapot mellett ezen gyermekek a szülők részéről helytelenül befolyásoltatnak, akkor a legkülömbözőbb kellemetlen tüneteket mutathatják; ezek között igen gyakori a nem enni akarás, az állandó étvágy­talanság, mely undorrá is szokott fokozódni és hányással járhat. Az ilyen gyermek természetesen lassan vagy egyáltalában nem fejlődik, vérszegény, türelmetlen, hangulata csapongó. Ezen tünetcsoport nem szokott hirtelen keletkezni, lassan, észrevétlenül fejlődik, amint az ártalom lassan halmo­zódik. A baj ugy szokott kifejlődni, hogy a gyermek, aki egy ideig elég jól vagy legalább is tűrhetően táplálkozott, egyszerre nem akarja elfogyasztani az adagját, vagy azért, mert előzőleg talán kelleténél többet kapott, vagy mert a bélműködésben valamelyes zavar volt, vagy más kisebb okból ki­folyólag. A szülő vagy gondozó ahelyett, hogy alkalmazkodnék a gyermek étvágyához, bár a gyermek nem szivesen fogyasztja, mégis belecsempészi vagy beleerőszakolja az egész megszokott adagot; következő alkalmakkor ez ismétlődik és az anya boldog, hogy gyermeke mégis, bár unszolással, eről­tetéssel, mesével, ígérgetésekkel elfogyasztja adagját. Egy idő múlva a gyermek mindinkább kevesebbet fogyaszt és azt is kedvetlenül; az étkezés elhúzódik, a gyermek egész napon át mást nem hall, mint sopánkodást nem evése fölött. A kedvetlenül fogyasztott ételt a gyermek lassabban emészti, gyomra azt lassabban továbbítja, a gyermeknek nem tud megjönni az ét­vágya egyik étkezéstől a másikig, és ha ezen állapot már hosszabb idő óta húzódik, akkor ahhoz idő kell, mig a gyermek evéshez való kedvét vissza­nyeri.

"A csecsemőnek nagyfokú izzadása, halaványodása és kedélyének meg­változása angolkór fejlődésére hívja fel a figyelmet. A gyakorlott szem nem­sokára észreveszi a fejen a homlokdudoroknak és a falcsonti dudoroknak erősebb kidudorodását, miáltal a már emiitett szögletes koponya alakul ki. Sokszor az ilyen gyermekek igen kövérek, mellkasukon nem látszik, de orvos kitapintja a bordák csomós vastagodását, a hosszú csontok izület-végei szintén megvastagodnak (angolkóros karperec). Az angolkór kifej­lődésében igen nagy szerepe van a szabad levegő és a napfény hiányossá­gának egyrészt, a táplálék megfelelő vitaminhiányának másrészt. Az angol­kór leghatásosabb gyógyszere is ezek szerint sok szabad levegő, sok nap­fény (gyors hatás elérésére mesterséges napfény) és a megfelelő vitaminok bőséges adagolása. Megfelelő vitamint tartalmaznak a csukamájolaj, a chlorofilltartalmu növény táplálékok, a hámoglobin.

"Figyelni kell a csecsemő légzését, elég szabad-e az orrán keresztül, az első naptól jelentkező nátha, különösen vörhenyes váladékkal komolyabb megbetegedésre gyanús, ezért orvos előtt elhallgatni nem szabad. Leggyak­rabban közönséges hurutos váladék szárad be az orrjáratban és képez lég­zési akadályt, a pörköt vagy váladékot onnan legegyszerűbben azzal hozzuk ki, hogy egy kevés tejet fecskendünk belé az anya emlőjéből, erre a baba a váladékot kitüsszenti. Se orrot, se füleket ugy ne tisztítsunk, hogy ruhát vagy vattát göngyölünk össze és ezt bevezetve az orrba vagy hangvezetékbe, ott megforgatjuk. Orrot csak törölni szabad, m. p. fölváltva egyik és másik oldalról, a fület pedig a kisujjunkra csavart kendővel tisztítjuk a hang­vezeték nyilásáig, de ebbe be ne nyúljunk, ezzel a fülzsir csomósodását és felhalmozódását elkerülhetjük.

A csecsemő száját, mint mondottam, nem szabad mosni, a mellbimbó, a szopóka, melyet szájába adunk, gondosan tisztántartandók. Szájpenész mely a nyelven és a száj nyálkahártyáján apró fehér pettyecskék alakjában mutatkozik, fertőzés következtében jön létre, egy gombaféleségnek meg­telepedését jelzi; mindig emésztési zavarra utal és gyógyításához az emész­tési zavart kell rendbehoznunk, a szájat pedig boraxporral desinficiáljuk, legcélszerűbb módon ugy, hogy a baba szájába boraxporból készült szopókát helyezünk.