• öregember nem vénember
        mesterkarika blogja

        végállomás-átszállás ( 4. rész )

        Tudom, hogy e sorok olvasói inkább azok, akik az időskorú gondozó családtagjai. Akinek volt már része közvetlen idős családtagjaival végigjárni ezt az utat, abban biztos megfogalmazódott az az eltökélt szándék, hogy ő nem fogja hasonló helyzetbe sodorni a gyermekeit, szeretteit. Miként lehet ezt megvalósítani?

        A technikai kényszerpályák csak a napi életvitelünket könnyítik meg. Hogy a leépülés kialakulását mérsékeljük, agyunkat is kényszerpályára kell programozni, még az időskori állapot elérése előtti időszakban.    Az élete folyamán mindenkit érnek sérelmek, atrocitások, ellenérdekeltségek a családon belül is. Ezeket többnyire önfegyelemmel kezelni tudjuk. Rosszabb esetben lenyeljük, fátylat borítunk rá. De az időskori kontrolvesztés folyamán ez a fátyol felszakad, eltűnik, és a sérelmek felszínre kerülnek.

        Mivek az időskorú, az élettevékenységében egyre jobban korlátozott, a saját tehetetlenségéből adódó problémákat igyekszik másokra áthárítani, mentesítve magát a megoldás felelősségétől. Ez az önvédelmi tevékenység, számára egy könnyebb menekülési útvonalat eredményez, ezért ez az irány egyre nagyobb teret hódít. Kialakul a bűnbak effektus, melynek célponti személyét a felszakadt fátyol alatti sérelmek szolgáltatják. Mit tehet a bűnbak célszemély, ha eleget szeretne tenni, szerető gyermeki kötelességének?  A kialakult helyzet kezelésére csak a tudatos, szeretetteljes magatartás adhat megoldást.

        Vajon apáról-fiúra, anyáról-leányra ismétlődnie kell ennek az (erkölcsi?) tanulási folyamatnak? A felgyorsult "technikai problémamegoldó" világunkban egyre nagyobb fontosságot kellene szentelnünk "szellemi fejlődésünkre" is. Elsősorban az aktív szellemi szakaszunkban kell családtagjaink, embertársaink felé több szeretettel, megértéssel fordulni, hogy a problémákat, ellentéteket ne elfedni kelljen, hanem békességgel, nyitottsággal, szeretettel megoldani.    Így idős korunkban nem cipelünk magunkkal egy zsáknyi összegyűjtött komfliktust, mely csak arra vár, hogy felszakadjon.  Na de mit kezdjünk a tele zsákokkal, amely már ott nyomja a vállunkat? Hát amíg lehet, amíg szellemi állapotunk irányításának birtokában vagyunk, kezdjük szépen, egyenként kivenni a zsákból a sérelmeket, és magunkban békességet teremtve egyenként megbocsátani, bocsánatot kérni (!), és az ügyet lezártnak tekinteni.  Így  könnyebb lesz az átszállójegyet megváltani, ha elérkezünk a végállomásra, mert talán barátokra számíthat az, ki barátokat hagy hátra!


      • Blog leírása

        Felkészülési technikák, az időskori szellemi leépüléssel járó mentális problémák csökkentésére, mellyel nem csak saját magunk dolgát könnyitjük meg,de szeretteink válláról is lényeges terheket veszünk le.Egy módszer, hogy könnyebb legyen az átszállójegyet
        Látogatás: 69754 alkalommal

        A blogban írottak nem képezik a WEBBeteg orvosi tartalmának részét, azok igazság-, és valóságtartalmáért portálunk felelősséget nem vállal.

      • Hirdetések
      • Saját oldal

      • Hirdetés