Egyik kicsi, másik pici

Igazi családi nap volt a mai.

Délelőtt Bobó állatkertben volt Apával, én pedig ebédet főztem, míg Zsifi aludt a kiságyában.

Szerettem volna süteményt sütni, de robotgépet csak akkor tudok használni, ha teljesen biztos vagyok benne, hogy Bobó nem lesz otthon, míg az dolgozik. A robotgép helye nálunk a konyhában, jól látható helyen van. Nagyfiam csak akkor hajlandó oda belépni, ha valamivel a robotgép le van takarva, tehát biztosan alszik. De hogy erről meg is bizonyosodjon, meg szokta kérdezni hogy "ajszi a ojobi?" (alszik a robotgép?). Ha véletlenül úgy találná, hogy nem alszik, azonnal rám parancsol, hogy takarjuk be. Ki érti a kétévesek logikáját? Ha be van kapcsolva, sírva követeli, hogy kapcsoljuk ki, annyira fél tőle (ezért sosincs bekapcsolva), de letakarni csak neki szabad. Érthetetlen csavaros logika. Logika? Az nem, csak kétéves...

Szóval, sütemény az nem lett, lett helyette nagy ebéd, Nagyapóéknak is én főztem. Mikor a fiúk hazajöttek, Bobó már olyan fáradt volt, hogy még a teáját is lefelé görbülő szájjal köszönte meg (mert mindig megköszöni ám).

Ennek ellenére nem tudtuk rávenni a délutáni alvásra, aminek következtében egész délután kezehetetlen automata üzemmódban járt- kelt a lakásban. Mikor a déli hőség elmúltával kimentünk csöppnyi udvarunkra, akkor is csak becsücsült kis hintájába s másra nem is maradt ereje, mint hogy engem utasítson, miszerint milyen formájú homoktortát milyen eszközzel és hová építsek. A parancsolgatást nem lehet elég korán kezdeni, és ahhoz sosem lehet elég fáradt a kétéves.

Eközben Zsifi boldogan pörgött-forgott a járókájában, mely elég nagy ahhoz, hogy egy óráig is elgyakorlatozzon benne (persze mindezt parancsra: Zifi, pöjöjél, fojogjál). Annyira aranyosak, mikor összenéznek mindig nagy boldogság kerekedik s indul a bohóckodás. Mindketten orkocska-arcot vágnak, amely úgy jön létre, hogy felhúzzák az orrukat és hangosan szuszognak.

Mi pedig a férjemmel büszkén állapítjuk meg újra és újra, milyen jók is azok a hétvégék, mikor mind a négyen együtt lehetünk s figyelhetjük a kicsi és a pici rohamos fejlődését s láthatjuk azt, milyen jó testvérek is ők (lekopogom).