Egyik kicsi, másik pici

Az egyik szemem sír, a másik... a másik is. Ma voltunk Zsifivel a bölcsiben, adatfelvételen. Október 20. lesz beszoktatásának első napja. Akkor már majdnem 14 hónapos lesz, így bizakodó vagyok. A kisfiam  9 hónapos volt, mikor ugyanebbe a bölcsibe került. Mivel nem volt munkaviszonyom Bobó születésekor, hiszen iskolába jártam, muszáj volt beállnom dolgozni, mert mint tudjuk, a gyes nem egy nagy összeg. A szüleim segítettek, de nem lehet örökké rájuk támaszkodni.

Zsifi sokkal nyitottabb, mosolygósabb kisbaba, mint Bobó volt ennyi idős korában. A mai napig nagyon szereti a bölcsit, a kezdetekkel sem volt bajunk. Kicsit azért félek, mert Zsifi sokkal anyásabb, mint Bobó volt annak idején. De idősebb lesz. Bobó korai bölcsibe adása miatt a mai napig kínoz a lelkiismeretfurdalás.

Kicsit már hiányzik a munka, de nagyon jól érezzük magunkat itthon.

Mindent összevetve örülök, hogy a munkahelyem bölcsődét tart fenn, és a gyermekinknek van helye. Nagyon kevés a bölcsődei férőhelyek száma Magyarországon. A múltkor olvastam egy alternatív lehetőségről, amikor kismamák vagy kispapák saját házukban vigyáznak több kisgyermekre, ha jól emlékszem (de ez nem biztos) 4 éves korig. Ez szerintem nagyon jó ötlet, lehetne több ilyen vállalkozás is.

Nagyon köszönöm a kedves hozzászólásokat! Biztos vagyok benne, hogy soraim lesznek még ennél ziláltabbak, hiszen lesznek jobb és rosszabb napjaink egyaránt. Az igazsághoz az érem mindkét oldala hozzátartozik.

Holnapig pedig szép álmokat kívánok mindenkinek!