Egyik kicsi, másik pici

Két kisemberrel (és egy naggyal) az élet csodálatos, néha persze igen küzdelmes, de olyan még nem volt, hogy valahogyan ne lett volna.

Igazi gyermeknap kicsinek, picinek és nagynak egyaránt.

A reggeli fél 5ös ébredés után fél 8 volt, mire autóba raktuk a családot és elindultunk a nagyszülőkhöz. Zsifi hamarosan elszunnyadt a kocsi ütemes ringatására, nagyfiunk szokásához híven énekelgetett a hátsó űlésen, vagy kommentálta a látottakat. Szerencsére sok traktort láttunk, meg teherautókat. Na és mennyi buszt! A járműveket nagyon ügyesen felismeri, két éves kora óta a színekkel jelzi őket.

"Nézd csak, Apa, ott a sárga busz!"

Bobó most lép be a "miért"ek örökös tengerébe. "Míér Amina a lovacska? Mit eszik a lovacska? Füvet? És szénát isz? Míér szénát?" Amina a nagypapa egyik lova.

A férjem szüleinek van egy kisebb farmja a lakóhelyünktől egy bő órányira. Bobó imádja: korlátok nélkül szaladgálhat egész nap, nem kell attól félnünk, hogy az autók kárt tesznek benne. Esetleg fordítva: a nagypapának van egy kisbusza, amit a mi majdnem két és fél éves kisfiunk vezethetett ma a nagyapja ölében ülve. Nagy boldogságban volt része, egész úton hazafelé azt mondogatta, hogy "tudok vezetni".

Miután megérkeztünk, kipakoltuk az ebédhez szükséges alapanyagokat, melyek nagy részét a nagymama már előkészítette. Zsifi felébredvén nagy örömködésben tört ki a nagy társaság láttán, bár a két dédimamát még meg kellett szoknia, őket ritkábban látja.

Mindkét apróság nagyon élvezte a társaságot, mivel közben befutottak a sógoromék (sógornőm bármelyik nap szülhet, kislányt várnak) és a másik sógornőm a párjával.

A lovak és kutyák lenyűgözték Bobót. Van egy kis mesterséges tó, amely tele van apró halakkal. A tó egy-két éves telepítés, ezért kicsik a halak. Fogalmam nincs, milyen fajták, nem értek hozzájuk. A kisfiam pecázott az apukájával, fogtak is egy halat. A nagy öröm után közös megegyezéssel visszadobták, majd Bobó hozzákezdett módszeresen tönkretenni a horgászbotot. Ezt a cselekedetét már meggátoltuk, amit az életkorának megfelelő dührohammal-hisztivel-toporzékolással viszonzott. Ezeket már lazán kezeljük, keresünk valami nagyon érdekes dolgot, ami számot tarthat az apróság fokozott figyelmére, elterelve őt hisztije tárgyától.

Zsifibaba eközben a hűs házban aludta az igazak álmát, elkerülve ezzel a kora nyári nap délben tapasztalható perzselő melegét.

Bobó délutáni alvása viszont elmaradt, aminek több apró sérülés lett az eredménye. Ha elfárad a kis örökmozgó, mozgása szétesik és nem tud magára vigyázni. Így történhetett, hogy kétszer is elesett a lépcsőn, ami után szorosan a nyomába szegődtem és vigyáztam minden lépését, majd indultunk haza. Még a községtábla elhagyása előtt álomba merült. Kishúga nemkülönben. Hiába, a tiszta vidéki levegő nem ugyanaz, mint a városi.. 

Zsifi nagyon kiegyensúlyzott kislány volt ma. Mindenkire mosolygott, egyfolytában gügyögött és körbe-körbe kommandózott a nagy járókájában.

Hazaérve a nappali közepén két ajándékcsomagot találtunk, melyekre egy-egy léggömb volt kötözve. Nagyanyó és Nagyapó gyermeknapi ajándéka lapult a csomagokban, akik mivel nem tudtak a picurokkal személyesen találkozni, így hagytak nekik jelet, hogy mennyire szeretik őket. Ezek után felhívtuk őket telefonon, és Bobó elújságolta, hogy "kaptam lufit". A Nagyapó és Nagyanyó nevet először a vicc kedvéért használtuk, majd persze rajta maradt a szüleimen, amit ők egyáltalán nem bánnak. A mindennapjaink részei mindketten, ugyanis abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy egy városban élünk. Nagyon sokat segítenek nekünk.

Csak fürdetés előtt vettük észre a férjemmel, mi hiányzott mégiscsak a mai napból: nem tudtuk őket babusgatni egy kicsit sem. Így hát gyorsan bepótoltuk.

Az esti elalvás több mint simán ment.  Már édesen alszanak. Az előbb fellopóztunk és bekukkantottunk hozzájuk: szépen szuszognak saját kis ágyukban és alig várják, hogy holnap újrakezdődjön a móka.

Hozzászólások (2)