Egyik kicsi, másik pici
Ezek az esti órák milyen nyugodtak tudnak lenni, főleg hétvégén. De ha nem is nyugodtak, mindenképpen csendesebbek, mint a nappalok. Ilyen szombat estéken egyenesen vakító a kontraszt...
Jó nehéz napjuk volt ma az apróknak. 5-kor keltek (mint általában) és valami front lehettt, mert mindkettő mint egy kis őrült, úgy viselkedett. Csupa hiszti, nyafogás és nyűglődés volt a nap. Mindig a frontokra fogjuk, ha rossz napjuk van és nem tudjuk megfejteni az okát. Mint legtöbbször. Szóval, az időjárásváltozás mindig kapóra jön.
Délelőtt a férjem elvitte Bobót a belvárosba somlói galuskát enni. Közben mellékesen megkergették a szökőkút mellett tanyázó galambokat, szerencsére elkapni egyet sem sikerült. Én nem bírom a tollasokat, csupa kosz utánuk minden. Pedig volt idő, mikor a férjemmel és két szobatársával buliról bulira járva egy kollégiumi szobában laktunk - négy papagáj és egy (vagy két? már nem emlékszem) hal társaságában. Mára a gondolattól is a hideg ráz. Szóval, abszolút egyetértek az angolokkal, amiért kitiltották híres galambjaikat a Trafalgar térről..
Míg ők a somlóizás után betévedtek a piacra, én itthon próbáltam ebédet főzni. Zsifi közben egyfolytában nyafogott, nem volt hajlandó sem enni, sem aludni. Ha leraktam nem volt jó, de ha felvettem, az sem volt jó. Szégyen vagy nem, ilyenkor ha minden próbálkozás csődöt mond, ráhagyom. Egyszer csak megunja. De nem ma.
Ha valakinek van valamilyen tuti ötlete nyűgös csemetéi megnyugatatására, kérem, ossza meg velem. Az enyémeknél a dalolás és a figyelemelterelés be szokott jönni, de ma ez sem használt.
Talán a holnapi nap jobb lesz. Holnap gyermeknapi program gyanánt elutazunk az anyósomékhoz, akiknek van pár lovuk egy nagy területen - Bobó számára maga a Kánaán. És hamar eljön az idő, mikor Zsifi is imádni fogja.
Ja, azt ígértem, kitérek Zsifibaba kopogtatására. Legyen az egy következő bejegyzés témája - még vár ránk egy catatér, melyet otthonná kell varázsolnunk.
Nyugodalmas jó éjszakát mindenkinek!