A felismerés ereje
Valami csak most jutott el a tudatomig, pedig már kb. két hónapja tudom: a bölcsinek 10 nap múlva vége.
Ez azt jelent, hogy öt héig egyedül leszek az apróságokkal, ugyanis a férjem csak augusztus elejére tudott szabadságot kivenni, tehát pont mire Bobó újra bölcsibe - azaz kisoviba - megy. Előzetes terveink szerint így mégsem megy akkor bölcsibe, legalább egy hetet itthon leszünk négyesben.
De addig is mi legyen?
Még nem készültem fel lélekben, hogy hogyan fogok például főzni. Hogyan fogok dolgozni. Hogyan fogok egyáltalán elboldogulni a két kis szélvésszel.
De csak lassan a testtel, elvégre is az anyjuk vagyok, ráadásul más anyukák is otthon vannak egy- két- három gyerekkel és meg se kottyan nekik. Vagy ezt csak én gondolom? És amúgy is, legyek boldog, hogy ez a két gyönyörűség megadatott nekünk, mások egész életükben várnak rá.
Apropó, a sógornőm szülőszobán van, úgyhogy nagy a családban az izgalom. Reggel elfolyt a magzatvíz, legutolsó, kb. két órás inormációim szerint beszúrták az EDÁ-t, megrepesztették a magzatburkot és minden megy a maga rendjén. Azért csak szurkoljon mindenki, nagy esemény ez! Kislányt várnak egyébként.
Szóval, míg én a fejemet töröm az elkövetkező hetek mikéntjén, mások ennél nagyobb problémákkal vannak elfoglalva.
Azt találtuk ki, hogy gyakran leszünk az anyósoméknál kint a területen. Az istálló mellett van egy két szobás új vendégház (ami nem nagyon üzemel, de ha valaki vidéki nyugalomra vágyik olcsón, csak jelezze!) fürdőszobával, konyhával a kis horgásztótól 100 méterre. Terveink szerint ezt a lakot célozzuk meg az öt hét alatt többször is, a gyerekek imádni fogják. Ott Bobó kedvére rohangálhat egész nap, a levegő tiszta, látnivaló bőven akad, nincs szemét és vszélyes autóforgalom. A háznak a felépítését amúgy is végignéztük, az összes burkolatot például én választottam ki. Bobó féléves volt, mikor tüzépről tüzépre rohangáltunk csempék, padlóburkolók és csaptelepek után.
Ez a nagy terv nyárra, a többit meg majd meglátjuk. Az apróknak szuper lesz, az biztos.
Most megyek, mert Zsifi felébredt és társaságra vágyik. Már biztosan ott áll a kiságy sarkában, ahogy szokott mostanában, és azt hajtogatja - ezt már hallom is - hogy dededede.