Front jön?
Ma Zsifi meg volt őrülve egész nap (az időjárásjelentés szerint font frontot követ). Reggel kezdődött a nyafogás, szinkronban, persze a férjem éjszakás volt, úgyhogy egyedül vezényeltem le a reggeli hisztikommandót. Bobó is rosszul kelt fel, úgyhogy a házban két kis méregzsák ébredt.
Ki kellene fejleszteni egy hisztitávoltartó önvédelmi mechanizmust, amivel a szülők felfegyverkezhetnek a természetes, korral járó, előre várható, ám soha-meg-nem-szokható dühkitörések ellen. Nem olyasmire gondolok, ami meggátolja a hisztit, szerintem az kell egy gyereknek, még akkor is, ha néhol igen zavarbaejtő tud lenni egy két és fél éves hisztije. Inkább valami olyan termékre lenne szükség, ami a szülőt megvédi attól, hogy felzaklassa magát. Szerintem ugyanis nincs olyan anyuka vagy apuka, aki hidegvérrel tudná végigasszisztálni gyermekei bolondériáit, hiába vagyunk azzal tisztában, hogy ennek így kell lennie és szépen el fog múlni.
Ez lenne a nagy ötlet, ha valaki lát magában elég innovatív energiát, kérem, fejlessze ki a szóban forgó hisztitávoltartót.
Addig is, mi anyukák és apukák ilyenkor csendes túlélésre játszunk s mindent bevetünk a jó ügy érdekében.
Nálunk manaság a kanapé válik be, legalábbis Zsifinél. Van egy nagy sarokkanapénk, amely vendégággyá nyitható - ezzel szemben igazából csak akkor van összecsukva, ha vendégek jönnek. Pont elférünk rajta négyen, s a hozzátartozó párnák. A program a következő: Bobó összeborogatja az összes párnát, majd befekszik a sarokba, és kakaót-macit-peluskát kér. Zsifi visítozva mászik-teper-kavar s mindent megtesz, hogy Bobó közelébe kerülhessen. Ekkor nagy nevetgélés és visongás következik, ami pont addig tart, míg Zsifi meg nem próbálja megszerezni a kakaós csőrös poharat.
Egyébként mindketten imádnivalóak, minden nehézség ellenére. A hintát imádják, már Zsifi is hintáztataható a kis bébihintában, mellette szokott ülni Bobó, és ez mindkettőjüknek nagyon tetszik.
Mindenesetre most édesen alszanak, én is szép álmokat kívánok mindenkinek.