Új fiú

Új kisfiú érkezett a csecsemő csoportba, Zsif mellé. A gondozó néni ötödik gyermeke. Voltak az ikrek, jött Zsifi, majd egy kisfiú, és most megérkezett a harmadik fiatalember is. Nagy kihívás. Nagyon anyás, sokat sír. A másik négy is sír. Megy a harc a gondozó néni kegyeiért. Remélem, kisasszonykánk erélyesen továbbra is követelni fogja már kivívott jogait. Ha abból indulok ki, hogy otthon milyen mentalitással képviseli saját álláspontját (és véleményét még az őt nem érintő ügyekben is!), akkor nem aggódom. Elég tűzrőlpattant kis boszorka ahhoz, hogy érvényesítse az akaratát. Ha máshogy nem megy, majd visít és toporzékol. Nagyon vicces, mostanában felvette azt a szokást, hogy hiszti közben fogja a fejét, és eltakarja a szemét, mint egy sopánkodó vénasszony. Tényleg nagyon vicces.

És nagyon rosszul alszik mostanában. Ötször-hatszor ébred, sírdogál, nyugtalan. Tippünk három van (meglepők lesznek): sok-sok front, egy kibújni készülő fogacska vagy esetleg egy bújkáló kórság. Ha kívánni lehet, az első legyen? Végül is az elmúlt pár napban minden időjárást láttunk: volt tavasz, kora és késő ősz, most pedig újra tél van. Az idő ilyen felgyorsulása még a nagyokat is megterheli, hát még a kicsiket? Reményeink vannak.

Nagyfiunk nagyon jól van szerencsére. Jókedvű. Lekerült a hálózsák. Eddig nem szerettem, ha takaróval aludt, mert tíz perc után már le is rúgta magáról. De kicseleztük: ha a pokrócra tesszük a vékony paplant, úgy nem evickél ki alóla.

A quadot továbbra sem meri bekapcsolni. Lassan új stratégiát próbálunk ki, arra vonatkozóan, hogy hogyan barátkoztassuk meg vele. Nagyon élvezné, csak egyszer végre rá kellene éreznie az ízére. Ez lesz a következő napok projektje.

Jelenleg családi életünk középpontjában leendő otthonunk (?) áll. A viharfelhők egyre gyűlnek, kiszállni nem tudunk. A megoldás várat magára. S hogy mit tehetünk? De jó lenne, ha valaki végre megmondaná?