Egyik kicsi, másik pici

Szerző: kicsipici

A BLOG LEÍRÁSA

Két kisemberrel (és egy naggyal) az élet csodálatos, néha persze igen küzdelmes, de olyan még nem volt, hogy valahogyan ne lett volna.

Látogatás: 328135 alkalommal

A blogban írottak nem képezik a WEBBeteg orvosi tartalmának részét, azok igazság-, és valóságtartalmáért portálunk felelősséget nem vállal.

Egyik kicsi, másik pici

2008.05.24.

Ezek az esti órák milyen nyugodtak tudnak lenni, főleg hétvégén. De ha nem is nyugodtak, mindenképpen csendesebbek, mint a nappalok. Ilyen szombat estéken egyenesen vakító a kontraszt...

Jó nehéz napjuk volt ma az apróknak. 5-kor keltek (mint általában) és valami front lehettt, mert mindkettő mint egy kis őrült, úgy viselkedett. Csupa hiszti, nyafogás és nyűglődés volt a nap. Mindig a frontokra fogjuk, ha rossz napjuk van és nem tudjuk megfejteni az okát. Mint legtöbbször. Szóval, az időjárásváltozás mindig kapóra jön.

Délelőtt a férjem elvitte Bobót a belvárosba somlói galuskát enni. Közben mellékesen megkergették a szökőkút mellett tanyázó galambokat, szerencsére elkapni egyet sem sikerült. Én nem bírom a tollasokat, csupa kosz utánuk minden. Pedig volt idő, mikor a férjemmel és két szobatársával buliról bulira járva egy kollégiumi szobában laktunk - négy papagáj és egy (vagy két? már nem emlékszem) hal társaságában. Mára a gondolattól is a hideg ráz. Szóval, abszolút egyetértek az angolokkal, amiért kitiltották híres galambjaikat a Trafalgar térről..

Míg ők a somlóizás után betévedtek a piacra, én itthon próbáltam ebédet főzni. Zsifi közben egyfolytában nyafogott, nem volt hajlandó sem enni, sem aludni. Ha leraktam nem volt jó, de ha felvettem, az sem volt jó. Szégyen vagy nem, ilyenkor ha minden próbálkozás csődöt mond, ráhagyom. Egyszer csak megunja. De nem ma.

Ha valakinek van valamilyen tuti ötlete nyűgös csemetéi megnyugatatására, kérem, ossza meg velem. Az enyémeknél a dalolás és a figyelemelterelés be szokott jönni, de ma ez sem használt.

Talán a holnapi nap jobb lesz. Holnap gyermeknapi program gyanánt elutazunk az anyósomékhoz, akiknek van pár lovuk egy nagy területen - Bobó számára maga a Kánaán. És hamar eljön az idő, mikor Zsifi is imádni fogja.

Ja, azt ígértem, kitérek Zsifibaba kopogtatására. Legyen az egy következő bejegyzés témája - még vár ránk egy catatér, melyet otthonná kell varázsolnunk.

Nyugodalmas jó éjszakát mindenkinek!

Egyik kicsi, másik pici - Zsifi és Bobó kalandjai

2008.05.23.

Kerek család vagyunk. Papa, mama, és a két apró: Zsifi és Bobó. Egyik kisebb, mint a másik, bár én mindennap rácsodálkozom, milyen nagyok már. Bobó mára rutinos bölcsődés kisfiúvá vált: 2006. január végén született. Kishúga, Zsifi 2007. augusztus végén látta meg a napvilágot, azóta élvezi anyukája tásrsaságát a nap minden órájában (leszámítva azt a néhány, rendkívül ritka alkalmat amikor nélküle indulok valahová).

Életünk ugyanúgy zajlik, mint az összes többi pályakezdő gyermekes házaspár élete, bár már nem mi vagyunk a többség. Tudom, hogy sokan később alapítanak családot és vállalnak gyermeket, de én nagyon szerencsésnek érzem maga, hogy ilyen fiatal szülők vagyunk. Még nem voltam 23 éves, mikor Bobó született, az egyetem utolsó évét tapostam, jó pár komoly vizsga várt még rám. A férjem másfél évvel azelőtt fejezte be az egyetemet. Nem terveztünk ilyen hamar gyermeket, az esküvőt is akkor szerettük volna megtartani, ha már én is elvégeztem az iskolát. Mindemellett boldogságunk határtalan volt, mikor kiderült, hogy kisbabát várunk. A családom kicsit ugyan megijedt ("nincs diplomád, nincs lakásotok, nem vagytok összeházasodva"), de a nem várt helyzett miatt érzett bizonytalanságuk szerencsére két nap múlva szertefoszlott, a mai napig mintanagyszülők és imádják az unokáikat - az érzés pedig kölcsönös.

S hogy Zsifi hogyan érkezett? Legközelebb arról is beszámolok, de most felébredt és éhes, úgyhogy elkészítem neki a tízóraiját.

Addig is kellemes napot mindenkinek!