Babakuckó

Szerző: kranki

A BLOG LEÍRÁSA

Élet egy apró gyermekkel és egy pocaklakóval... :-)

Látogatás: 41256 alkalommal

A blogban írottak nem képezik a WEBBeteg orvosi tartalmának részét, azok igazság-, és valóságtartalmáért portálunk felelősséget nem vállal.

Állatkertben

2008.06.07.

Pénteken úgy döntöttünk apával, hogy menjünk horgászni. Sajna az idő nem kedvezett, ugyanis egész este esett az eső, lehűlt a levegő: szóval nem egy kisfiúnak és egy kismamának való időjárás......Tudjátok: a vizes fűben egy pléden ücsörögni, sétálni...

Mivel már "rákészültünk", kitaláltam, hogy menjünk az állatkertbe, úgysem voltunk még Tomcsival!

Jól felöltöztünk, tettem még oda pulcsit, innivalót és az elmaradhatatlan kukit, elindultunk.

Útközben azon gondolkoztunk apával, hogy  mikor látogattuk meg utoljára a debreceni állatkertet: kiderült, bizony nagyon- nagyon régen!!!

A bejáratnál hosszú sor kígyózott, szerintünk minden óvoda és iskola ma döntött úgy, hogy kisétálnak a Nagyerdőre.

A nem olcsó belépőjegy kiváltása után belevetettük magunkat az "állatrengetegbe".

Nagyon szépen felújították az egész területet, az állatok csodálatos kifutókat kaptak.

Tomcsi azt sem tudta hová nézzen, tetszett neki, mutogatott ide-oda, kiabált, visítozott.

Az állatsimogatóhoz érve - épp egy iskolás csoporttal egyetemben- féltem, hogy megijed a kisfiam (esetleg sírni kezd), a pónilovak, kecskék közelségétől, de szerencsére nem, ellenkezőleg - ő is be akart menni a nagyok után, és megsimogatni az állatokat, akik egy kis harapnivalóért bármire képesek voltak.

Tovább haladva, már nem akart a babakocsiban maradni, szaladni akart a következő látnivalóhoz. Általában azok az állatok nyűgözték le, akik hangot adtak ki, és/vagy mozogtak.

Az oroszlánok épp lustálkodtak, ezért rájuk egy gyors pillantást vetett, majd lépkedett tovább.

A majmok, a macik, a zsiráfok nagyon bejöttek neki, szinte úgy kellett elvonszolni onnan.

A különféle papagájok, madarak hangos rikoltozásait még utánozni is próbálta!

Közben a gyerekseregeket is alaposan szemügyre vette, végigmérte őket.

Igaz, ki volt írva: Az állatok etetése tilos! - A kismalacok még a kukiból is kaptak.

Minden állatnál elmondtuk a nevét, fajtáját és bemutattuk a hangjukat (olvastam, hogy így kell a gyermek képességét fejleszteni).

Kíváncsi leszek, hogy mennyi és mi marad meg belőle!!

A belépővel át lehetett sétálni a Vidámparkba, ahol viszont nem sok változást észleltünk a kimaradt 8-10 év alatt.

Kipróbáltuk a babaforgót (3 perc 200 Ft), én már kintről szédültem, de Tomcsi élvezte,és az volt a lényeg!!!

Jó 2 és fél óra elteltével indultunk haza, mert már a szemünket dörzsölve jeleztük, hogy álmosak vagyunk.

Hazaérve gyors pelus csere, ebéd és alvás. Megint eltelt egy délelőtt!!

Terhesgondozáson

2008.06.05.

Mikor már azt hittem, vége a "tortúrának" Tomcsival, ismét terhes lettem és kezdődik minden előről...........

Itt nem a Pocaklakóra gondolok!!!! Ennél szebb, és boldogabb időszakot el sem tudok képzelni!!!

Hanem az a terhesgondozásnak nevezett akármi......

Tomcsival még körzetekre voltunk bontva, a Bethlen utcai nőgyógyászathoz tartoztunk. Itt hétfőnként, 12-től 14-ig kellett megjelenni,( terhességi hét szerint) a körzetes nőgyógyász által mondott hét múlva.

A terhesség elején 4 hetente, majd a 30. héttől 2-3 hetente (attól függően van-e valami panaszod, vagy sem).

A körzetes védőnőd megméri a testsúlyod, a vérnyomásod,beírja a vizelet eredményed a kiskönyvbe,  érdeklődik felőletek. Majd várakozás következik a doktorúrra, hogy egy pecsét és egy gyors kérdés után ("Van valami panasza?")  továbbengedjen....

És már el is telt 2 óra.....

Nekem az első terhességem télen zajlott: hideg volt, rétegesen kellett öltöznöm (még a nagymamám bundabugyija is előkerült - nehogy felfázzak.) Nem volt friss gyümölcs és zöldség, muszáj voltam vitamin tablettákkal pótolni a szükségletet. Nem tudtam nagyokat sétálni a jó levegőn, mert sajna kemény-hideg telünk volt. A ruházatom is ki kellett bővíteni, mert semmi nem ért rajtam össze, semmi nem jött rám: még téli kabátra is beruháztam. 

Most a második, és egyben (valószínű) utolsó terhességem pedig pont nyáron, az előzővel teljesen ellentétes évszakban történik.

Itt minden más...........a sok finom friss gyümölcs, zöldség... érik a szamóca, ropogós cseresznye, a sárgadinnye.....hmmmmmmmm

A ruhatáramra tekintve, nem kell befektetnem, ugyanis a nyári gumis bő szoknya, laza kis nyári ruhák tökéletesek!

Csak ne lenne ennyire meleg!

Mindent összevetve: mindegyik évszaknak meg van a maga előnye, és hátránya. Boldog vagyok, hogy mindkettőt volt/van szerencsém kipróbálni!

Szóval visszatérve a terhesgondozásra, mert kicsit elkalandoztam: Ágicával már az OTI-ba kell járnom...II. emelet - szerencsére van lift -.

Egész Debrecen ide tartozik,  az összes kismama.......

Egy rendelőben összegyűlnek a védőnők, hozzájuk kell egyesével bemenni, de nem tudod mikor következel.....

A folyosó másik végén van a labor, ahol a vizeletet beutaló ellenében leadhatod, illetve a vérvétel is itt történik. Ha kész az eredmény kiszólnak és mondják a neved. Szóval fülelni kell rendesen, és szinte szaladni a leletért. És mi van, ha pont bent vagy a védőnődnél??!

Szépen bekopogsz, és elkéred a papírod....szerintem kicsit bonyolult a dolog...és még nincs vége.

Ezután leülsz a körzeti orvosod rendelőjének ajtaja elé, és vársz. Jobb esetben van időpontod, ahhoz képest plusz 10 perctől 30 percig bármikor sorra kerülhetsz. Bent a szokásos kérdés, pecsét és mehetsz. Újabb hét-hetek múlva ismét kezdheted előről....míg meg nem szülsz.

Mindenesetre kitartás, mert később ezeket elfelejted, ott lesz helyette a csöppség, akiért minden perc megéri!!!!

4 D-s ultrahangon

2008.06.02.

Végre elérkezett a szombat, a nagy nap, mikor is Ágicát közelebbről-belülről is megnézhetjük. Ugyanis olyan lassan telik el az a 3 hónap, mire megszületik, és hát... kíváncsiak voltunk már rá nagyon! 

Nagymamám szerint, minek költjük a pénzt erre, DE az az élmény bármennyit megér nekünk!!!! Plusz, hogy számolnék el nagykorában Ágicának: ő róla miért nem készült olyan felvétel, mint a bátyjáról?

Nincs igazam?

A testvérével, Tomcsival is így a 26. héten voltunk Klárikánál, a 4 D-s Nagyerdei Magánrendelőben (aki egyébként a Klinikán dolgozik: itt barátkoztunk össze,ha ismeretség kell, szóljatok, nagyon tudom ajánlani bárkinek: kedves és nagyon alapos)

Fél 11-re volt időpontunk, Tomcsit Erzsi mamánál leadtuk, és siettünk a helyszínre. Kicsit előbb érkeztünk, így még láthattuk az előttünk lévő házaspárt, a váróban maradt két gyönyörű kislánnyal együtt.

Beszédbe elegyedtünk a két kislánnyal: a nagyobbik Dórika 5 éves, a kisebbik Petra 3 éves. És a kistesótok? - kérdeztem. Kislány vagy kisfiú lesz?

Mire a lányok rám néztek, és csillogó arccal egyszerre mondták: KISLÁNY!!!

Apával egymásra néztünk, és magunkban arra gondoltunk, milyen szerencsések is vagyunk, hogy egyből összejött a tökéletes párosítás: 1 fiú és 1 lány.

Hamar ránk került a sor, már a nagy képernyőn néztük is Ágicát, aki éppen jóízűen aludt. Klárika elküldött minket sétálni, hátha felébred közben a csajszli.

Elsétáltunk a fagyishoz, finom sárgadinnye, citrom....hmmmm, de jólesett....

Fél óra múlva visszamentünk, de változás nem történt: még jobban belémbújt Ágica, nem akarta megmutatni magát!

Klárika látta rajtunk a csalódottságot, meg őt is hajtotta a kíváncsiság...(gondolom), mert aznap ebéd utánra MÉG megint visszarendelt minket!! Ez ám a lelkiismeret!

Erzsi mamához visszamentünk ebédelni, jóllaktunk, majd éreztem, hogy a "nagylány" felébredt, és heves mozgolódásba kezdett. Szóltam apának, indulás, nehogy visszaaludjon.

A rendelőben újabb vizsgálat következett: a mozgolódás a lábára tekerdett köldökzsinórnak szólt!!! Igaz ébren volt, de nekünk végig háttal!

Éppen ezért a hátát, a kerek popsiját tudtuk jó alaposan szemügyre venni, valamint a lábával végzett rugdosást.

Megfigyelhettük, mennyire tudja -már most- merre kell húznia a lábát, hogy kiszabaduljon a magának létrehozott "fogságból".

Kaptunk egy DVD-t, és választhattunk egy fotót a hölgyeményről, majd távoztunk.

A boldogságtól, és meghatódottságtól szinte repülni tudtunk volna, azonnal meg akartuk mutatni mindenkinek a felvételt.

A családban aztán ment a találgatás: kire hasonlít ez a baba? Persze mindenki mást mond, de ezt Tomcsi után már megszoktuk.

Az én családom a mi genetikánkat véli felfedezni, míg a férjem családja az övékét.....

Véleményünk szerint "vegyes" mind a két gyerkőc: apa és anya is keveredik bennük..:::::)))))))))))))

Csak ajánlani tudom Nektek is, menjetek,  Ti is használjátok ki ezt a lehetőséget, amit aztán Soha többet nem ismételhettek meg!

Uncsitesóval

2008.05.30.

Még nem is meséltem, hogy Tomcsinak van már egy unokatesója, Máté ( aki nekünk a keresztfiúnk is). Ő augusztusban lesz 1 éves, úgyhogy majdnem pontosan egy fél év van köztük.

Általában csak vasárnaponként találkozunk anyósoméknál a családi ebédeken, de mostanában séta közben is össze szoktunk futni.

Próbálom szoktatni, hogy mire a hugi megérkezik, belejöjjön a "rendszerbe" . Tudjátok: - a szokásos- nem ő az egyedüli baba, anya-apa mást is szerethet, ölelgethet.A játékokat oda kell adni, nem minden az övé.

Néha azt tapasztalom, eléggé nehezen megy. Mátéval már megbarátkozott, de az biztos, hogy az a valami kell, ami a másiknál van. Ekkor viszont megy a harc, oda-oda legyintenek egymásnak. Szóval figyelni kell!

Előfordult már az is, hogy a kaján kaptak össze.(ami ráadásul kenyérhéj volt..:)...................)

Máté baba nagyon ügyes, már áll és lépeget. Utánozza Tomcsit, mászik utána ezerrel, figyeli- lesi minden mozdulatát. Ő pedig lazán lekezeli a dolgokat. Gondolom, nem lát "fantáziát" a kisebbikben, nem tud neki újat mutatni.

Ha apával Mátéval foglalkozunk, egyből odateper és bújik hozzánk, szinte ellökné az unitesóját.

Ugyanez a szituáció,  mamával és papával is.

Mi lesz, ha megszületik a harmadik unoka????

Szegény fiúk... vagy nagyszülők? Ki fogja jobban bírni?

Nagyon kíváncsi leszek, de remélem talpraesett kiscsaj lesz, és nem hoz ránk szégyent :)

A férjem családjában (apás részről) több évtizede nem született lány!

Szerintetek mennyire lesz elkényeztetve a Dédik által, ahol 4 fiú unoka és 3 fiú dédi után végre érkezik egy kis puncis?

Holnap megyünk 4 D-s ultrahangra, majd beszámolok a látottakról.

Most viszont megyek, mert felettünk lakásfelújítás van, és Tomcsi nem szereti a fúrást!!

Játszótéren - újabb fejleménye

2008.05.29.

Képzeljétek el, ma  szokás szerint lent vagyunk a játszin....

Ismét látom szalad felénk a múltkori kislány (Kiderült Zsófinak hívják), utána az anyukája.

Együtt csúzdáztak, mászókáztak....az édesanyja végig ott volt mellette, egy percre sem mozdult el, szinte a tekintetét sem vette le a virgonc kiscsajról.

Első gondolatom az volt, hogy olvasta, amit írtam - de ez túl szép lenne- bár nem lehetetlen!

Vagy észhez tért az anyuka, történt valami nagyobb baleset?

Sajna nem mertem megkérdezni, úgyhogy csak reménykedni tudok, hogy magához tért az anyuka!

Jó lenne, ha minden történet ilyen jól végződhetne!!!!

Pusszancs

Fodrásznál

2008.05.29.

Elérkezett az idő, mikor ismét fodrászhoz kellett mennünk....

Először 11 hónaposan vittük el a nagyfiút- apa fodrászához. Most, hogy az új hely, a nagy tükör, vagy a kosár játék, amit az ölébe kapott - egymagában feszített a nagy székben, és egy szó nélkül végig ülte (hallgatta) az olló csattogását. Nemcsak mi, még a fodrász is csodálkozott, és dicsérgette Tomcsit.

Utána érdeklődtem és azt mondták, hogy ilyen egy nyugodt, kiegyensúlyozott gyermek. Én voltam a legbüszkébb anyuka a világon!!!

A következő hajvágás 13 hónaposan történt, mikor is házhoz jött a "Gedeon bácsi".

Itt a szokásos hely, játékok, kis tükör- nemigazán tetszett a nyírás! Anyukám és én fogtuk le, hogy valahogy hozzáférjen a hajszobrász. Szegény, gondolom ő is, és Tomcsi is kimerült mire elkészült a mestermű.

Akkor most mi is van a nyugodt, kiegyensúlyozott gyermekkel?! Vagy csak próbára tesz minket? Kíváncsi, hogy meddig mehet el?

E fentiekből tanulva- és a kíséreletező vágy- úgy gondoltam, próbára teszem az én fodrászomat is...

Ismét új hely, nagy tükör, kosár játék helyett az egyik vendég lakáskulcsa, és csodák-csodája megült mozdulatlanul a fiú!!!

Mostmár nemcsak ollóval, hanem főleg géppel vágta egyenletesre a sérót Tündi ( a fodrászom). Ugyanis így jobban erősödik, vastagodik a hajszál- állítólag.....

Jöhet a nyár és a csajok ilyen frizurával!!

Nagyon kíváncsi leszek a negyedik sztorira, amit a következő hónapban fogunk megejteni.......Maradunk Tündinél.....majd beszámolok............

A játszótéren

2008.05.27.

Mostanság, hogy beköszöntött a jó idő (sőt néha már túl meleg) a délelőttünk és/vagy a délutánunk a játszótéren zajlik.

Reggeli után, 9 körül szoktunk lemenni. Tomcsi már tudja a járást, és arra húz engem(ha én elfelejtettem volna merre is kell mennünk..)

Egyébként, megjegyzem zárójelben, hogy gyermekkoromban én is ezen a játszin bandáztam, annak idején.....

Sokkal több játék, ivókút, tiszta park volt akkoriban a jellemző, nemúgy mint manapság.....

Képzeljétek, tegnap egy négy fős társaság "szórakozott" a kicsiknek szánt játszótéren. A libikókától a hintáig mindent kipróbáltak, közben cigi a szájukban(amit persze a homokba kell ledobni), visitozva ordibáltak. A többi anyukával és gyerekkel megrökönyödve néztük őket, de szólni nem nagyon mertünk...

Kérdem én, milyen világban élünk???!!

Megvártuk, míg kitombolták magukat, és továbbálltak.

Utána ültünk le a kicsikkel a homokozóba játszani.

Érdekes jelenséget figyeltem meg: egyik lurkónak sem a saját játéka kellett, mindenki a másikéra pályázott. A sárga homok a sok apró mütyürtől színes kavalkáddá változott.

Már ebben a korban észrevehető a gyerkőcök közötti különbségek. Itt nemcsak a szembetűnő külsőségekre gondolok, hanem a belsőkre elsősorban.

Vannak olyanok, akik félrehúzódnak és magukban elvannak, míg mások a társaságot kedvelik. Az én kisfiam is közéjük tartozik, szinte szalad a többiek után!

Már van annyi esze, hogy csak a tőle idősebbek vonzzák, ugyanis tőlük tud tanulni. Így történt, hogy egy két és fél éves kislány mászott fel a mászókára, mire az én drágám is úgy gondolta, ez neki is menni fog.

Sajna hamar rádöbbent, hogy ő még nem tud akkorát lépni, de kitartóan próbálkozott. Én csendben ott álltam mögötte, ha valami történne elkapjam.

Meglepetésemre a kislány esett le a másik oldalon....míg az anyukája a játszi túlsó szélén pletyózott egy másik anyukával!  De ekkor odaszaladt és vigasztalás helyett jól megcsapkodta a kiscsajt.

Ez a jó anyuka, így kell nevelni a gyereket?! (Ha igen, én valamit nagyon rosszul csinálok!)

Az a másfél- két óra nagyon hamar elrepül odalent, mennünk kell föl. Jön a kánikula, illetve az ebédidő.

Ebéd után alvás (nekem is, mert a Pocaklakó is elfáradt), majd délután ismét a játszi a haverokkal együtt.

Az ilyen "helyek" is nagyon jók vélemény-, illetve tapasztalatcserére is.

Kirándulás a bánki tóhoz

2008.05.24.

Végre elérkezett az a hét, amit én már nagyon vártam. Kikapcsolódunk hármasban (+a Pocaklakó).

Három napot mertem bevállalni, nem tudtam, Tomcsi hogy reagál az idegen helyre, hogyan fog aludni.(és Mi?)

Csomagolás: sporttáska, kistáska, még egy táska, utazóágy, kajástáska, egy nagy táska játék,(gyors telefon: szükség esetén fűtés megoldható-e, vagy vigyünk olajradiátort? És kiskád? Etetőszék van-e?)

Szerencsére ezek vannak, nem kell vinnünk...........

Apa (a férjem) meglátta, kicsit lehidalt, azt hitte költözünk! De hisz csak 3 nap!!!!

Aki szintén anyuka, szerintem átérzi a helyzetet....muszáj,mert kell sok váltóruha, melegcucc, rövidnadrág, kispóló, stb.....

Tomcsi reggel fél 8-8 körül szokott felébredni, ezen a napon, mintha érezte volna 7 órakor már fent "kukorékolt". Gyors reggeli és indulááás!

A bánki tó Debrecentől 2 órányira van, de a gépkocsi monoton hangja álomba ringatta Tomcsit. Akkor kelt fel, mikor megálltunk egy csárdánál ebédelni.

A szállás egy patinás hotelben, közvetlenül a vízparton található. Gyönyörű napfényes időnk volt. A szoba elfoglalása után rögtön késztetést éreztünk felmérni a terepet.

Tomcsi kora ellenére még most kezd magában lépegetni: kettőnk kezét fogva körbesétáltuk a nagy tavat, bámultuk a kiskacsákat. Mi pedig apával bőszen hangoztattuk: HÁP-HÁP.(ilyenkor nincs nálam KUKI, pedig nélküle nem nagyon indulunk el még sétálni sem).

A kis kerti tóban megcsodáltuk az aranyhalakat, ahol a kisfiam magától elkezdett "pipálni", azaz utánozni a halat. Komolyan, a szememből még a könny is kicsordult....

Utána letettük a fűbe, az idén - és életében először- négykézláb bátortalan lépéseket, tapogatásokat láthattunk. Majd bepisiltünk rajta.....még jó,hogy vittünk kamerát....milyen nagy poén lesz majd 20 év múlva, ha jön a kis barátnő(menyjelölt),és én büszkén már nemcsak fényképen, hanem élő képen is megmutathatom az én kicsi kis fiacskámat.

A vacsora is érdekesre, és hangosra sikeredett. Megrendeltük a kajcsit, Tomcsinak is gyermekmenüt, aminek nagy része a járólapon landolt.(mert jó viccnek tűnt a szomszéd asztalnál ülőknek, a kisfiam pedig szolgáltatta az előadást, hangos sikoltozások közepette).

Estére annyira elfáradt, hogy már a kiskádban majdnem elaludt. Megitta a tejcsijét, és álomba merült........

Egészen addig, míg apa be nem kapcsolta a TV-t! Ekkor felpattant az utazóágyban, szemét sarkig kinyitotta,és nagyokat pislogott felénk. 

Ugyanis sem ő, sem mi nem voltunk-vagyunk hozzászokva ahhoz, hogy egy szobában alszunk!!! (régen ezt hogy oldották meg?)

Hát, ne tudjátok meg....TV kikapcs., Tomcsit visszaaltattam és apával suttogva barkhobát játszottunk!!!!

Milyen romantikus.., második házassági évfordulónk alkalmából!!!

Mindezek ellenére nagyon jól teltek a nappalok és az éjszakáink is. Sajnos túl gyorsan is vége lett!!!!

Ha ezt így tudom, jöhettünk volna egy hétre is.

Megbeszéltük, hogy jövőre még izgalmasabb lesz 2 gyerekkel.....De akkor már csak apartmanos helyre megyünk!!

Teljes szivemből kívánom, hogy Ti is éljetek át ilyen, vagy ehhez hasonló a fantasztikus napokat, éjeket, mint MI!

Ezzel ez a sztori véget ért, de az idén, még a hugi születése előtt lesz kirándulás, melyről szintén beszámolok.

Legyetek jók addig is!

Szerelmünk gyümölcse

2008.05.22.
Kranki vagyok - pillanatnyilag még a "való világban" -, egygyermekes édesanya. (A kistesó még a pocakban. Augusztus végéig.) Szeretném veletek megosztani életem csodálatos történetét.

Nem kezdem az őskorban: a lényeg, hogy 2007. február 14-én (emlékeztetőül: Valentin nap) megszületett szerelmünk gyümölcse, Tomcsi. Boldog, nyugodt terhesség után, egy gyors 3 órás szüléssel a világrajött Életünk értelme. Minden akkor kezdődött...

Abszolút kezdő anyukaként, teljesen újként vágtam bele ebbe a nagyszerű, semmihez sem hasonlítható "érzésvilágba", amit nem cserélnék el a világ összes drága kincséért sem. A családban, baráti körben Ő volt az első baba, gyakorlati tanácsokat csak a szülőktől, nagyszülőktől, védőnőtől kaptam, illetve nagyon sokat olvastam neten, szakkönyvekben a témával kapcsolatosan.

Rengeteg kérdésem és félelmem volt a szoptatással, a fürdetéssel, gyermekneveléssel kapcsolatban. Szerencsére igazuk lett az öregeknek: az anyaságot nem kell tanulni, minden nőben benne van. Például: Az első szoptatás közvetlenül szülés után? Eleget eszik? Jól csinálom? Az első közös éjszakánk? Mi lesz, ha nem ébredek fel éjszaka a sírására? Vajon miért sír az a csöppség? Fáj valamije? Mikor nyerem vissza eredeti alakomat?

Ha van ezzel kapcsolatosan is kérdésetek, nagyon szívesen válaszolok! Abból kiindulva, hogy annak idején de jó lett volna, ha tudom, hogy van ilyen lehetőség. :-)
 
Tomcsi nemrég volt 15 hónapos, nem akarom elhinni, hogy így repül az idő. Úgy telnek a napok, hetek, pláne az első hónapok, szinte észre sem vesszük. Mindig történik valami, az első mosoly, az első lepisilés, a szuszogása.
 
Olyan eseményeket, történéseket szeretnék Veletek megosztani, ami talán másoknak is segít: a kezdő anyukák tanulhatnak, ötleteket leshetnek el belőle, akik pedig gyermekvállalás előtt, alatt állnak garantáltan kedvet kapnak hozzá. Sajnos apuka jelöltet nem tudok ajánlani, azt máshol próbáljatok beszerezni. ;-))
 
 
Puszi Mindenkinek:   Kranki