Autoimmun odüsszea

 Igazán nem vádolhattok azzal, hogy naponként traktállak benneteket a különleges kórházi élményeimmel! Mert nem  is akarok játszani a türelmetekkel, éppen  azért , az idén nyáron átélt eseményekből is csak rövid ízelítőt adok. Azt említettem nektek ugye, hogy az elmúlt telet azzal töltöttem, hogy fülfájásom miatt ,egyik  orvostól a másikhoz vándoroltam, semmilyen eredmény nélkül?  Nahát ,így ért engem az április hónap, amely, hogy magát meg ne hazudtolja,  végképp elkezdte velem a bolondságok sorozatát. Egyik orvos azt ajánlotta, hogy menjek el a fogászatra , hogy ott is megvizsgáljanak,  s kiderítsék, hogy  vajon nem-e  valamelyik fogam a ludas a dologban?  A tanácsot meg is fogadtam , de mivel a régi fogorvosom nemrég nyugdíjba ment, keresnem kellett egy újat.  Esetemben persze az is kritérium , hogy egy olyan  rendelőt  találjak, ahova erőm szerint  el is tudok menni, tehát  földszinten  legyen, avagy lift  legyen hozzá.  Na és persze, ha lehetséges, akkor  az orvos lehetőleg középkorú legyen, ami  reménységet adjon arra nézve , hogy   legalább  nem fog többet rontani mint javítani . Mikor ez mind együtt volt,  én, akár a Karinthy-féle  rossz tanuló- aki mindig készül , de attól még semmit sem tud -  már előre leröntgeneztettem összes meglévő fogaimat, s úgy  álltam  sorsom elébe.  S ugyan ki hallott már olyant, hogy valaki fogorvoshoz ment volna és  ott nem találták volna baját?! Én sem hallottam ilyen esetről.  Noshát kezelésbe vétettek ismét a fogaim.  Három  kerek hónapon át  jártam, jártam, mentem-mendegéltem egyetlen fogam kezelésére.( A férjem megítélése szerint ,különösen jó fogorvosra akadtam , aki  talán a fogakhoz is, de a pénzcsináláshoz  kitűnően értett.)  Ennyi idő és többhavi nyugdíj elköltése után ugyanis  azt ajánlotta, hogy az illető fogat mégiscsak ki kellene húzni. Egy héten át tartott az  antibiotikus előkezelésem és a vérhígító  leállítása, míg  végül a húzáson is  átestem. Állítom, hogy  egy egész napig  nagyon jól éreztem magam, miként a nóta is mondja: " szeredától csütörtökig".(!!!) A második napon  feldagadt az arcom  és óriási fájdalmam lett, majd'kiszökött a szemem. Amikor visszamentem az orvoshoz,  az ajtaján papír fogadott, miszerint szabadságra ment.  Mentem hát én is, mendegéltem, míg csak ismét rátaláltam egy földszintes rendelőre , ám ott  az orvos  semmiképpen sem akart fogadni, mondván, hogy ahhoz kell visszamennem, aki kezelt. Aztán, dupla díj ellenében, valahogy mégis megnézett. Röntgenre küldött,  majd  másokkal is konzultált ,és aztán közösen megállapították, hogy a húzás során bizony  átfúródott az arcüregem, és azonnali műtétetre van szükségem.  Az arcsebészeten, megtudva diagnózisomat, egyik orvos a másiknak passzolt, mert, mint kiderült, az autoimmun betegektől  mindenki  óvakodik, nem hiányzik senkinek a komplikáció. Újabb hétbe telt, amíg ismét annyira állították a véralvadásomat, hogy  az nekik megfeleljen. Műtét előtt megdöbbenve vettem észre, hogy az előre megbeszélt főorvos helyett  ,két gyakornok készül operálni, de a kérdésemre megnyugtattak, hogy ők csupán elkezdik, a főorvos majd azután jön és folytatja.  Mondtam nekik, hogy  velem ,a már átélt nyolc, kisebb fogászati műtétemkor már megesett, hogy bennem felejtették a tűt ,s nagyon kérem őket, hogy legalább erre figyeljenek oda. Hogy mire figyeltek, azt nem tudom, mert  csak öltöttek, öltögettek, órákon át, úgy hogy ennyi varrással talán egy kisebb , kalotaszegi párnát is ki lehetett volna hímezni, ám a főorvos ennyi idő alatt sem futott be. Másnap nagyon furcsán éreztem magam, ezért felhívtam a kezelőorvosomat, aki  azon a véleményen volt, hogy  ha lázam nincs, akkor jó volna hazakérezkedni mert otthon gyorsabb lenne a felépülésem. Mire hazaszállítottak, már nem tudtam megmozdulni sem.  Újra felhívtam az orvosomat, de mint kiderült, még aznap külföldi konferenciára utazott. Megnézett hát, aki megnézett.  Napok múltával kiderült, hogy az operáció során egy  kőkemény , igen rezisztens  kórházi baktériummal fertőződtem meg. Következett a fertőző osztály majd az allergológia, hogy kiderítsék, milyen antibiotikummal tudnának kezelni.  A nyár során ezek száma ötre emelkedett, a fertőzésem még fennáll.  Ezenközben még " kistrandoltam magam" a reumatológián is, ahol kiderült, hogy a fertőzés során aktiválódott az alapbetegségem is, és ismét előjött a gerincvelő gyulladásom .  De erre már magam is rájöttem, hiszen hetekig nem tudtam megfordulni sem az ágyban, s a borogatásra elhasznált  káposztalevél mennyisége is erre utalt. Most már  decemberben járunk  és én olyan " rohamosan javulok", hogy bottal már a fürdőszobáig is elmegyek, tiszta egyedül.  Visszaszámolva, idestova  kilenc  hónapja folyik a szakszerű kezelésem, amennyi idő alatt már egy kisbaba is  készen áll a világrajövetelre. Az én odüsszeámnak azonban még nincs vége.  A fülem változatlanul fáj, és  amint az a legutóbbi röntgenfelvételen kiderült, a gyulladás már mindkét arcüregemre kiterjedt.   Egyes orvosok szerint, talán ez is beletartozik a kórképembe ,és arra kérnek, hogy ne emeljek panaszt  az illető, kétbalkezes fogorvos ellen. De hát én erre nem is gondoltam! Kinek van erre ideje és különben is, miért tenném?!  Jöhet az újabb tél, mert én becsülettel állok elébe az újabb Küklopszokkal való találkozásoknak. Konklúzió:  az ember ne igen örüljön annak, ha esetleg nem felejtik benne a tűt egy műtét során, mert ezen kívűl  egyéb meglepetések is érhetik. S ezek után, így Mikulás-táján, mit szóltok, vajon megérdemlek-e tőletek egy bátorító, baráti  ölelést?! Amennyiben ezt megítélitek nekem, akkor azt most, rögtön kérem! Viszontölelésem, Itthakából!