Csütörtök

Elismerem, hogy sokat változtam az elmúlt három évben, de azon kívül, hogy túl őszinte vagyok,és olykor cinikus, nem tettem semmi rosszat.Napok óta érik bennem, hogy családom egy bizonyos tagjának megmondom a véleményem.Nem ad rá lehetőséget.Így majd ez is el lesz felejtve és inkább ölklöm nyelem, csak ne okozzak fájdalmat annak aki nem is tehet róla.Szeretem ha velem szemben is őszinték az emberek.De írtózom tőle, hogy ha kapok egy mosolyt ,és hátsó gondolat van mögötte.Mindig is különc voltam egy kicsit.De így jó.Senki nem akarjon megváltoztatni, csak mert nem felelek meg az elvárásainak.Most egyedül vagyok.A Kicsit elvitte az apja a nagymamához.Hiába , hogy most pihenhetnék, remeg a gyomrom és nem találom a helyem.Már most hányzik.Így méginkébb a gondolataimba és a dühömbe merülök.Senki rám nem nyitná az ajtót, hogy mi újság van velem, vagy hogy a napi 15 kávéból csak egyet ne egyedül kelljen meginnom. A telefonom is süket.
Hiányoznak a barátaim is.Ha-ha!Barátok.Ki az igaz barát?Aki megcáfolja az érzéseimet, vagy aki végighalgat szó nélkül, és nem hangoztatja, hogy ne hadjam el magam, mert másnak sokkal rosszabb.Többnyre nem panaszkodom.De időnként jól esne elmondani valakinek, hogy mennyire félek és szükségem van rá, hogy átöltljem.Mert én fordtott helyzetben megteszem.Együtt nevetek és sírok is ha kell.Lebénult arcal is nevettem.Persze saját magamon, hogy milyen viccesen (nevetségesen)nézek ki.Nevetett mindenk, hogy így fogom föl.Pedig inkbb elmenkültem volna a világ elől.Persze ezt nem tudta senk.Még a közvetlen környezetem sem.Nem vagyok befelé forduló.Sőt!De nem hangoztatom naponta, hogy fáradt vagyok, szédülök, nem látok jobb oldalra rendesen vagy, hogy annyira remegek délelőtt, hogy minden kiesik a kezemből.Nem számolok be róla senkinek, hogy hány szem nyugtatót szedek.Valószínű, hogy ezért is nem hiszk el, hogy beteg vagyok.Csak az a beteg akinek kihullik a haja a kezelésektől?De meg fogok gyógyulni!!!És akkor én is úgy nevetek ahogy a "barátaim".