Házalókat nem fogadok!!!

Blog: Életem az SM-el - Szerző: Malu
Ma újra orvoshoz kell mennem.Megkezdtem a leszázalékoltatásomat.Kettős érzésekkel vagyok tele.Egyrészt tudom, hogy nem vagyok képes teljes értékű munkát végezni és sajnos meg kell tennem, másrészt nem akarom ezt az egészet.A lelkemnek nagyon rosszul esik, hogy 26 évesen meg leszek bélyegezve.Mert számomra az.Bélyeg!Ki akar alkalmazni egy olyan embert aki csökkent munkaképességű, és nem tudja, hogy mi lesz vele másnap.Nem sajnáltatom/sajnálom magam.Csak magamban dühöngök egy kicst.
A másik.Kezdenek nagyon dühíteni azok az emberek akik megvannak győződve róla, hogy meg tudnak gyógyítan, és ennek érdekében felvásároltatnák velem az összes természetes alapanyagú "gyógyszerüket".Nem tagadom én is szedek néhányat közülük.Nem a betegségem miatt.
Sikítani tudnék amikor becsönget a három házzal alrébb lakó hölgy, hogy gyüjtött nekem a betegségről újságcikket és, hogy az ismerősének az ismerőse ezt meg ezt szedi, próbáljam ki én is.Vagy amikor a nagymamám szomszédja felkeres, hogy ő tud olyan szert amival helyettesíthetem a gyógyszereimet.Persze nem kevés pénzért, hogy ő is jól járjon.Kit érdekel.Segítség!!!Hagyjon mindenki békén!Nem akarok senkit megbántan, és igyekszem finoman elhárítani magamról a hasonló buzgómócsingokat.Elég nehéz.Tudom, hogy nem akarnak rosszat.Azért becsülöm őket, hogy ennyire tudnak hinni abban amit csinálnak.De inkább győzzenek meg erről olyan embereket akiket mindez érdekel is.