Szívritmuszavar, ami nem látszik a vizsgálaton
Tisztelt Doktornő! Mit csináljon az ember, ha pár hete kezdődő extrasystolés rohamaitól naponta-kétnaponta szenved, hajnalban arra ébred, hogy állandó pótütései vannak, nyugalmi helyzetben is rátörnek, de a vizsgálatok semmit nem mutatnak ki? Az EKG alatt nem történt pótütés, a Holter alatt sem, persze előttük-utánuk szinte azonnal. Az ütések erősek, váratlanak és tényleg teljesen indokolatlanok, a legnyugodtabb helyzetekben kezdődnek el. Soha nem volt még ilyen korábban, most pedig olyan sűrűséggel és erősséggel, hogy tiszta pánikban vagyok már tőlük. (Miközben ezt a levelet írom is, pár másodpercenként van egy.) Nem vagyok túlsúlyos, nem dohányzom, nem iszom, nincs ismert betegségem, nem szedek gyógyszert egy fogamzásgától kívül, sőt a jelenlegi időszakomat se mondanám túl stresszesnek. Alszom eleget - néha már azon gondolkodom, talán épp az a baj, hogy túl sokat? (7-8-9 óra) A szüleimnek néha-néha volt már egy-egy extrasystoléjük, de ilyen rohamai senkinek se voltak a családban. Ha a vizsgálatok semmit nem mutatnak ki, akkor bele kell nyugodnom, hogy az orvosok szerint minden rendben van és együtt élni ezekkel a kínzóan rossz ütésekkel? Ezek az extrasystolék, mennyire veszélyesek? Leállhat tőlük hirtelen a szív? Az orvosoktól persze mindig azt hallani, olvasni, hogy nem, de én szeretném tudni az igazat, hogy van-e erre reális esélyem. Várom válaszát!
Dr. Molnár Dóra válasza extraszisztolé témában
Kedves Kérdező, nyugodjon meg, az extraszisztolék valóban általában nem veszélyesek, de mindenképpen javasolt még egy-két vizsgálat. Szívultrahang vizsgálat alapján nagyobb anatómiai, funkcionális eltérés kizárása szükséges a panasz miatt, nem tudom, hogy ez megtörtént-e. Létezik 72 órás Holter EKG-monitor, illetve úgynevezett eseménymonitor is, amelyet hosszabb időre megkaphat, és Ön hozza működésbe panasz alatt. Érdemes lenne még terheléses EKG-t is végezni, amely segítséget nyújthat az extraszisztolék természetének megítélésében. Ezeknek a vizsgálati leleteknek a birtokában lehetne arról nyilatkozni, hogy mi a teendő. Jobbulást kívánok! Tisztelettel: Dr. Molnár Dóra, kardiológus
A válasz 5 évnél régebben keletkezett, így egyes tanácsok napjainkra túlhaladottá válhattak.
