Gyermekkor

Tisztelt Doktornő! Van egy hároméves kisfiam és idén ősszel kezdi az óvodát. A problémám még nem szobatiszta, félig végzi a bilibe a dolgát. A nagy dolog nem megy, csak pelenkaviseléssel...és itt kezdődik minden, fél a kakitól, visszatartja, és nem engedi, hogy segítsek a párommal rajta. Nem tudom hova fajul ez a számomra megoldatlan cselekvése, kérdésem lenne, vigyem pszichológushoz vagy várjak és az idő megol mindent címszóval elsiklok felette. Leginkább az elutasítása irányunkban azt nem tudom hova tenni. Kérem segítsen, hogy oldjam meg ezt a mindennapos problémát! Keressek-e szakembert kisfiam részére? Vagy várjak türelemmel a változásra? Tisztelettel GK

Kovács Piroska válasza pszichológia témában

Kedves Anyuka, Encopresisről (bekakilásról) akkor beszélünk, ha a gyermek 4 éves kor után sem tanulja meg székletét visszatartani, illetve azt nem a megfelelő helyre és időben üríti. A probléma fiúknál gyakoribb. A fenti meghatározás szerint még időben vannak a szobatisztaságra szoktatásban., Ami miatt azonban mégis szoríthatja az idő Önöket, az az óvoda. Nem is olyan rég, még az óvodai felvétel kritériuma volt a szobatisztaság. Ma kicsit megengedőbbé vált a helyzet. A tapasztalatok szerint sokszor az óvoda éppen, hogy felgyorsítja a tanulási folyamatot: a gyermek látja, amint kortársai is ezt teszik, ő pedig szívesen és önként utánozza őket., Mint ismeretes a gyermeknél az utánzás kiemelt tanulási forma. Azonban azt is tudjuk, hogy óvodák és óvónők között óriási különbségek vannak.. Érdemes hát kihasználni a nyarat! A viselkedésterápia a helyes viselkedés (szobatisztaság) jutalmazásából, ismételt és konzekvens megerősítéséből áll. Az eredményt mindig jutalmazni kell. A jutalom pedig mindig gyermekünkre szabott, azaz egyéni, ami a dicsérettől, vagy a kiemelt figyelemtől a meseolvasáson át egy jó sétáig bármi lehet. A lényeg, hogy szinte azonnal kövesse a "produktumot". Sikertelenség esetén ne kapjon büntetést, helyette további próbálkozásra bíztassuk a gyermeket. A bekakilás mentes időszakokat azonban szintén jutalmazzuk. Következetesség esetén a gyermek megtanulja székletét a bilibe üríteni. Érdemes továbbá arról is beszélgetni a gyermekkel, hogy miből lesz a széklet, a kaki. Vannak nagyon jó, sok-sok képpel szemléltetett ismeretterjesztő könyvek gyermekek számára a táplálkozásról. Ebből megértheti, hogy, amit megeszik, hogyan alakul át, és hogyan hasznosítja a szervezete. S a maradék, ami már semmire sem jó, az a széklet, a kaki, vagy ürülék. Azért ürülék a neve, mert, egészségtelen, ha túl sokáig bennmarad. Ez bár a miénk, a saját szervezetünkből jön, mégis kárt okozhat, ezért jobb tőle mielőbb megszabadulni, kiüríteni. Érdemes arról is beszélgetni, mi is lesz a kakival. A gyerekek ugyanis sokszor félnek, hogy csak úgy eltűnik egy értékes valami, ami az övék, ami a sajátjuk volt. Úgy élhetik meg a wc lehúzással eltűnő székletüket, mintha belőlük "semmisülne" meg valami. A másik nagyon hatásos segítség a játék. Vagyis ha sokszor, sokféle módon eljátsszák, ahogyan biliznek a babák, az állatok. Hagyja, hogy ráültesse őket a saját bilijére, törölje ki a feneküket, vigye ki a wc-be és húzza le, majd mossa meg a popsijukat stb. Vagyis változatos módon hagyja, hogy átélje a legkülönbözőbb formában a helyzetet, s közben saját maga is egyre szívesebben fogja próbálgatni a bilit. Hamarosan pedig egyre többször örülhetnek a sikeres produktumnak. Amennyiben ez az eligazítás kevésnek bizonyulna, úgy forduljon szakemberhez. Üdvözlettel.

Itt kérdezhet