• Miért vagyok ilyen? Hogyan változzam?

        Legfrissebb cikkek a témában
         
        Gyakori kérdések

        Tisztelt Doktor Úr/Nő! 1 hónapja összeköltöztem a párommal akivel nagyon szeretjük egymást. 5 éve vagyunk együtt és úgy döntöttünk ideje az együtt lakásnak. Nagyon jól megvagyunk. Ami miatt írok az az, hogy a szüleim nem képesek elfogadni hogy eljöttem. Felvázolom röviden a helyzetet: 8 hónapos koromban meghalt az édesanyám, és és mivel apu nem tudott volna gondozni mert még ott volt a nővérem is ezért keresztanyukám nevelt a 3 lánya mellett engem is 3 éves koromig. 3 éves koromban apu visszavett mert feleségül vett egy nőt. Hazakerültem. De Doktor Úr/Nő! Én soha nem éreztem azt hogy otthon vagyok! A mai napig sem érzem ezt amikor hazanézek. Sőt nem is hiányzik. Mi velem a baj? Jellemezném a szüleimet: Nevelőanyám: apuval összevesztek ami minden napos volt és még ma is az, az elején megmondta nekem hogy ha apu veszekszik vele vagy fordítva akkor is én fogok tőle kapni tettel szóval mindennel. A lényeg hogy ha apu őt felidegesíti akkor ő a feszültséget rajtam vezeti le még akkor is ha éppen nem feszült de akkor triplán. Kaptam én nem egy beveremafejed az asztal sarrkába, vagy szembe köpést és hajráncigálást... vvolt hogy húgomat puszival ébresztette engem meg a hajamnál ogva rángatott k az ágyból hogy ébredj te kis kurva pedig kb 7 éves lehettem. A lelki terrorizálásról már nem is beszélve amikor nem tettem soha semmi jót minden rossz volt és mindenért kaptam is. Ő ilyen volt Velem és a nővéremmel is de leginkább Velem. Amikor veszekedés volt igykeztem mindig a legkisebb sarokba bebújni és ott játszani de persze ez sem volt jó mert miért sajnáltatom magam. Amikor nagyobb lettem akkor is én voltam a kurva pedig még barátom sem volt mitöbb útáltak az osztálytársaim mert ráadásul nem is voltam szép sem. Számtalan dolgot tudnékmég mesélni de röviden ennyi. Amit még tudni kell, az az hogy az utóbbi években jobb lett a kapcsolatunk nem bántott annyit ha bántott is akkor azt csak szóval. Az utóbbi párhónapban meg egyenesen nagyon jó volt a kapcolatunk de akkor sem tudtunk beszélgetni nagyon... Apu: Apu szeret engem tlságosan is próbált mindig védeni anyámtól pedig ő a mai napig ne tudja miket művelt velem mert nem mondtam el . De a túlzott védelmezése is rossz volt mert ezért is kaptam anyámtól. Apu már 7 évesen kivitt a paprikaföldre mivel ezzel foglalkozunk és ha tetszett ha nem dolgozni kellett. Soha nem volt nyári szünet nyaralás...semmi egyéb. Max 1 hét keresztanyumnál de amikor hazajöttem akkkor anyámtól is kaptam és aputól is amiért nem segítettem. Mindig amikor keresztautól hazajöttem megbetegedtem, ez nagyon sokáig így ment. Apu mindig meg van sértődve ha nem segítek otthon a suliból is sokszor kikért még a szakvizsgámra is alig tudtam felkészülni mert meg volt sértődve hogy nekem fontosabb az iskola mint hogy otthon segítsek. Ezekért a dolgokért döntöttem úgyhogy jobb ha elköltözök otthonról. De most...istenem... nem bírom sajnáltatják magukat hogy mennyi a munka és hogy én milyen hálátlan vagyok mert nem segítek. És hogy egy kis kurva hogy házasság előtt összeköltözök a barátommal. Kapom az ívet és nem tudom mit tegyek mondam hogy majd hazajárokk segíteni de ez sem állapot. Nem lehet velük beszélni sem nem tudom hpgy lehetne megmenteni a helyzetet. Múlt héten voltam otthon barátommal, segíteni és úgy volt ezen a hétévégén is hazamegyek de nem akarttam, nem keresnek ha én nem keresem őket, nem hívnak és most én sem hívom őket mert anyám múlthéten megint csak cseszegetett,, sőt még barátomat is bántotta. Nem hiányoznak és emiatt is lelkiismeretfurdalásom van mert nem segítek és hogy igazuk van hálátlan vagyok, de már nem bírok otthon lenni nem akarok, kérem adjon tanácsot.... Mit tegyek? Mi a hiba bennem?

        Dr. Veress Dóra válasza a családi szeretet témában

        Kedves Kisasszony! Komolyan azt kérdezi, hogy mi a hiba MAGÁBAN? Olvassa el a saját sorait és rájön azonnal, hogy itt nem Önben van a legnagyobb hiba! MIért kellene örömmel hazamennie és segítenie a szüleinek, amikor azok nem tettek semmit azért, hogy Ön jó érzéssel menjen haza. Az, hogy eltartották nem elég ok arra, hogy követelőzzenek! Sem a nevelőanyai elutasítás, sem az apai túlvédés, és kizsigerelés nem elfogadható szülői magatartás. Ön azzal tette a legjobbat magának, hogy elköltözött otthonról és megpróbál a barátja mellett új életet kezdeni. Megannyi viszontagság ellenére is tud szeretni és kötődni, ez pedig túl fogja lendíteni ezeken a nehézségeken. Most figyeljen magára, alakítson ki olyan életet maga körül, amilyet mindig is szeretett volna. Keresse meg azt az embert, aki mellett el tudja képzelni az életét, és adjon meg mindent a saját gyermekeinek, amit nem kapott meg a szüleitől. Az önálló élet megteremtésénél támaszkodjon a keresztanyjára, mert ha jól értettem, nála jól érezte magát és ad a szavára. Fiatal még, szüksége lesz segítségre, és támaszra, szerintem hozzá nyugodtan fordulhat bizalommal. Az iskoláit fejezze be, mert a mai világban nehéz lesz tudás és papirok nélkül boldogulni. Képezze magát és ne búslakodjon amiatt, hogy nem tud megfelelni a szülei elvárásának. Ne hagyja, hogy érzelmileg zsarolják magát, oldják meg a paprikaszüretelést ahogy akarják, mert a család és a családtagok közti szeretet és összetartozás nem egynelő az ingyen munkával!

        Figyelem! A válasz nem helyettesíti az orvosi vizsgálatot, diagnózist és terápiát. A kérdésben megfogalmazottakért portálunk nem vállal felelősséget.

        Kérdés: 2011. június 26., 16:27; Megválaszolva: 2011. június 28., 00:37

      • Kérdések és válaszok a témakörben:
        Tisztelt Doktor Úr/Doktornő! A következőben kérném segítségét. Iszonyatosan el vagyok keseredve. Pár hónapja kezdődött egy vírusos megbetegedéssel, napokig fel sem bírtam kelni. Azóta rengeteget szédülök, nem bírok egy helyben állni,...
        Tisztelt Doktornő! Azzal a problemaval fordulnék önhöz,hogy mar lassacskán 2eve olyan problémával kuzdok ami megnehezíti a mindennapjaimat. Folyamatosan szorongok,es felek az új emberektol valo ismerkedestol,de mar betegesen ha lehet ki kerulom...
        Tisztelt Doktornő/Doktor Úr! Tanácstalan vagyok, nem tudom kihez fordulhatnék. Több mint 1 évvel ezelőtt véget ért egy majdnem 6 éves párkapcsolatom, ami nagyon megviselt, sajnos csak pár napig. Néhány nappal a szakítás után fura...
        Már évekkel ezelőtt tapasztaltam magamon, hogy rettenetesen stresszes vagyok, a mindennapjaim nagy részén nagányosnak érzem magam, van, hogy még társaságban is, ha nem a megfelelő emberek vesznek körül. Mozgássérültként születtem, ami miatt...
        Tisztelt Doktorúr/Doktornő! Édesapámnak tavaly augusztus óta szédüléses panaszai vannak. Járáskor egyensúlybizonytalanságot érez, majdnem állandóan. Álláskor, üléskor, fekvéskor hasonló panasza nincs. Lábai régóta fáznak, bal lába...
        Üdv 23 éves férfi vagyok kiskoromba kezdődött hogy hangokat hallottam elalvas előtt meg ha keveset aludtam ezt az orvosom nem differenciálható skizofréniának diagnoztizálta ).4 hónapja gyogyszermentes vagyok semmit nem szedek es annyira jol erzem...
        Tisztelt Doktornő, Azzal a kérdéssel fordulok önhöz, hogy mire utal, miként lehetséges az, ha én képes vagyok az agyamat érezni? (csakúgy, mint a gyomromat, tüdőmet, vagy más egyéb szervemet) Ismerőseim körében senki nem "képes" erre"....
        Jó napot! Erős szorongásos zavarok, melyek párkapcsolatban, és egyéb társaságban jelentkeznek, s ezek mellékhatásai miatt felkerestem egy pszichiátert. Akivel sok gyógyszert kipróbáltunk de az egyetlen negatív mellékhatásmentes gyógyszer...
        Tisztelt Doktornő 30 éve dolgozom folyamatos műszakban, éjszakázom is.Két éve kezdtem el antidepresszánst szedni, állandó szorongásra és alvási problémákra, amit édesapám halála felfokozott.Azt gondolom, a munkakörülmények miatt alakult...
        Tisztelt doktornö! Nem is tudom hol kezdjem.Gyerek korom óta félek a sulyos betegségektöl.Akkor ez a dolog még nem volt olyan erős de mostanra nagyon minden napomat ki tölti nincs nap hogy ne lenne valami bajom. Hol a hasam fájt hónapokig hol a...