• Autoimmun?

        Legfrissebb cikkek a témában
         
        Gyakori kérdések

        Tisztelt Doktor Úr/Hölgy!

        Fiatal korom óta vannak panaszaim melyek napi szinten az este elközeledtével kezdődtek gyomortáji fájdalommal, gyomor remegéssel. Reggelre viszont elmúltak. Az esték egy idö mulva szorongással töltöttek el (bár már így utólag nem tudom hogy a gyomorfájás vagy a szorongás volt elöbb?)

        Ez egy idõ múlva elmúlt..

        Késõbb úgy 14 éves korom körül, voltak olyan tüneteim, amikor úgy éreztem, hogy nem kapok levegõt..., olykor pedig olyan hírtelen fellépõ szomjúságérzet tört rám émelygés, hányinger kíséretében. Úgy éreztem, minjárt elájulok. Volt hogy nem sokkal azután történt mindez, hogy ittam, ilyenkor bíztattam magam, hogy nem lehetek szomjas, mert most ittam. Végül is soha nem ájultam el. Volt hogy szájszárasságom volt, mondjuk ez inkább cukros ételek, vagy nehezebb ételek fogyasztása után. Azt hittem cukros vagyok, de késõbbi vérvételekbõl kiderült, hogy normális a cukor háztartásom.

        (ezekkel a tünetekkel nem fodultam orvoshoz, mert bíztam abban, hogy majd idõvel elmúlnak...., el is múltak, - aztán már el is felejtettem az eseteket, de aztán újból visszatértek, ezután szintén az elmúlásukat vártam.... stb)

        Aztán volt olyan korszakom is, amikor több szabadidõvel rendelkeztem állandóan visszatérõ gondolatok györtörtek.....

        Idõvel a munkám már jobban lefoglalt, így ebböl is "kigyógyultam". Jól éreztem magam...

        Jelenleg két állásban dolgozom, nagyon kevés szabadidõvel rendelkezem.

        3-4 éve újból visszatértek a testi tünetek.

        Délelõttönként szorongásos tüneteim voltak (állandó sírhatnék jött rám, persze uralkodtam magamon, de azt éreztem, hogy bármelyik pillanatban tudnék bõgni), ebéd után, délutánra ezek megszûntek - ezt az új munkahelyi légkörre, késõbb pedig a szûztea-kapszulára fogtam.

        Volt hogy napokig úgy éreztem, hogy duplán ver a szívem. Ezek a heves szívdobogások nagyon kimerítettek... nagyon fáradtnak éreztem magam tõle, el is mentem orvoshoz. Több vizsgálatot is elvégeztünk, EKG, nyaki ultrahang, pajzsmirigy-vizsgálat...., de semmi!

        Ekkor a doktornõ javasolta, hogy szedjek Magne B6-ot, illetve, azidõtájt szûztea-kapszulával próbáltam fogyni, ezt is abbahagytam és a panaszaim megszûntek.

         Egyelõre több éves házasságunkból nem született babánk (egyébként ez is a fõ oka a kutakodásomnak)

        Arra lettem figyelmes hogy egyébként "kutya-bajom" sincs (a fentiek nálam eddig nem számítottak bajnak, mert egyesével próbálgattam megoldani öket, vagy a várakozásomnak megfelelõen el is múltak) mégis minden egyes lombik-beültetésem elõtt valamit összeszedtem. (gombás- fertõzés-felfázás, legútóbb izületi gyulladás a térdemben) Ezek kézenfekvõ tünetek voltak, amivel mindenképp orvoshoz kellett fordulnom, de erre is azt gondoltam, sebaj... beszedem a gyógyszereket és megyek a lombik-programra.... Sajnos a beültetések rendre sikertelenek voltak (eddig)

        Tavaly nyáron a következõ program elkezdése elõtt pár nappal, izületi gyulladásom lett a térdemben.... hát akkor tényleg nem tudtam menni :))

        Ez nagyon elgondolkodtatott, hiszen ismert elõttem, hogy sok esetben a testi problémák okai pszihés eredetûek és gyanakodni kezdtem. Korábban ezeket a problémákat véletlen egybeesésnek gondoltam, most bennem is felmerült a kérdés.....Ezt a gondolatsort egy barátunk felvetése is erõsítette, aki már hosszabb ideje ismer és azt tapasztalja, hogy nekem, hol a gyomrom fáj, hol a hasam... egyszer azt mondta nekem: "Gabi, szerintem neked valami autoimmun-betegséged van".

        Teljesen hülyének néztem. És nem foglalkoztam ezzel a dologgal...

        Ez a betegség inkább csak a lombikkal kapcsolatban érdekelt, mivel nem rég láttam egy mûsort a TV-ben amelyben egy orvos újabb felismerésérõl számoltak be. A kutatások eredményei alapján arra jött rá ez az orvos, hogy sokszor a beültetett magzatot az édesanya szervezete kilöki a testébõl, és itt is autoimmun-betegségre gyanakodtak. Ennek megfelelõen bevezettek egy infúziós eljárást, amit a beültetés után rögtön megkap a leendõ kismamama, így az esetek 50 %-ában tudtak terhességet elérni!

        Beterveztem, hogy, majd ennek utána, járok.... dehát idõm: "mint a tenger"

        Alighogy az izületi gyulladásból felgyógyultam nem sokra rá megharapott egy cica, akinél felmerûlt a veszettség esélye. Elõször "vagányan" próbáltam ezen is túl lenni, de éjszakánként.... vártam a halált. Vártam a veszettség tüneteit, és a halált.

        Senkinek nem kívánom, azt a pár napot (3-4) amit akkor éltem át.

        Orvoshoz kellett fordulnom, hogy segítsen. Letisztáztuk )hogy nem lehetek veszett, (állítólag a napnál is világosabb volt , hogy a veszettségre csak nagyon minimális az esély) azért volt még néhány nap hátra mire ez valóban kiderült - de ezt már csak nyugtatóval bírtam!

        Hát ezen is túl lettem (most már mindjárt vége a levélnek... :))

        Egyébként tavaly egész évben, kb. havi alkalommal migrénes fejfájásom volt..., amit a mensturációval kötöttem össze, beszedtem néha egy-egy pirulát...... és nem foglalkoztam vele. 

        Novemberben egy éjjel kinyitottam a szemem, és nem láttam semmit... erõs, féloldalas fejfájásra ébredtem, felkeltem, hogy megnézzem egyáltalán mozog e a szemgolyóm, mert teljesen úgy éreztem, hogy el van zsibbadva... De semmi eltérést nem tapasztaltam és pár perc múlva a látásom is visszatért. Korábban volt már, hogy homályosan láttam a szememre...

        Utánanéztem, hogy most mitõl lehet ez a látásvesztés, és a migrént találtam mint feltételes okot.

        Mivel nem múlt a fejfájásom úgy döntöttem, hogy elmegyek a szemészetre, ahol alaposan megvizsgáltak, itt is a migrénre gyanakudtunk, de azért a biztonság kedvéért a doktornõ beutalt a neurológiára.

        Hát had ne mondjam visszatért a : "para" belém. Amit a veszettség alkalmával is tapasztaltam.

        Állandóan vizsgálgattam a szemem, hogy látok-e? Éjszakánként felébredtem és rögtön megnéztem :)) hogy látok e? - végül is láttam! néha homályosan, de pár pislogás után... rendben volt a látásom.

        A neurológus is a migrént diagnosztizálta, a látásvesztés okozójának, de azért beutalt egy agyi MR vizsgálatra...

        Kicsit megnyugodtam...

        Ennek ellenére éjszakánként felébredtem álmomból. Ahogy kinyitottam a szemem, rögtön hasmenésem volt, többször kellett mennem vécére. Utána rosszul éreztem magam, hányingerem volt, rázott a hideg és nagyon idegesnek, feszültnek éreztem magam. Több órán át nem tudtam visszaaludni...

        Éjjelente megismétlõdtek a tünetek... nem bírtam... újból nyugtatót kellett igénybevennem, hogy valahogy átvészeljem az éjszakákat.

        Már alíg vártam hogy eljussak az MR vizsgálatra, amit csak január végén tudtak elvégezni. Azt hittem, hogy nem élem túl ezt az idõszakot, annyira zaklatott voltam...

        Végül próbáltam magam is nyugtatgatni magamat.... volt egy egynapos buszos kirándulás.... jött a karácsony .... sikerült egy kicsit lazítanom és helyre jöttem.

        Az MR vizsgálat negatív lett, és igazából újból jól éreztem magam, úgy gondoltam: hogy majd ha nagyon ráérek visszamegyek a neurológushoz, hogy negatív az eredmény.

        Egy hónap múlva kötelezõ üzemorvosi vizsgálaton kellett résztvennem, ahhol ismét vizsgálták a szememet, itt derült ki hogy ugyanarra a szememre szellemképesen látok..., a vizsgáló orvos, mondta, hogy menjek vissza mindenképp a neurológushoz...

        Kb. ettõl a naptól fogva, visszatért az éjszakai idegesség, .... illetve most már a korábbi rosszullétek is, amik tinédzser koromban voltak, plusz zsibbad a félarcom... kb. ennyi.

        Közben visszamentem a neurológushoz, hogy beszámoljak most már ezekrõl a tünetekrõl, amik vannak, de igazából, meg sem hallgatott, inkább azt javasolja ne foglalkozzak magammal. Megjegyzem biztos van igazság abban amit mond, hogy én magam zaklatom fel magam.... erre most már én is rájöttem, de attól a tüneteim megvannak...

        A kérdésem az lenne, hogy a leírtak alapján lehet-e autoimmun betegségem?

        Vagy, hogy milyen irányba tudnék tovább menni a tüneteimmel?

        Most per pillanat tök jól érzem magam az elmúlt 2 éjszaka tudtam aludni, de attól félek, hogy megint visszajönnek a tünetek.. szeretnék a végére járni, hogy ez ne legyen akálya a beültetés sikerességének.

        Így hogy úgy érzem, nem vagyok teljesen egészséges.... hogyan próbálkozzak?

        Van bennem egy pozitív személet is: hogy ugyan már nincs is semmi bajom...., de ezzel most már nem tudom áltatni magam. Kisbabát szeretnék és fontos hogy egészséges legyen, és hogy én is az legyek!

        Fontos számomra, hogy a lombikprobramot irányító orvosomat se áltassam...., hogy félig úgy érzem nem vagyok egészséges és nem foglalkozom ezzel a ténnyel.. egy kicsit úgy érzem, hogy õt is becsapom, hiszen ez az õ munkájának is a sikere, vagy kudarca.

        Köszönöm, ha elolvasta a levelem! Egy kicsit hosszúra sikeredett, viszont én ennyire összefogottan még soha senkinek nem mondtam el, a tüneteimet és azért fordulok Önökhöz, mert úgy látom, hogy talán foglalkoznak ezekkel, és tudnak rá valamit mondani, még akkor is ha teljesen hülyén hangzanak.

         Válaszát várva: tisztelettel: Gabriella

         

        WEBBeteg szakértő válasza a pánikbetegség témában

        Kedves Gabriella!


        Hosszú levelére reflektálva szeretnék kiemelni néhány pontot:
        1. úgy tűnik, hogy egy-egy (negatív, tehát jó) eredményű vizsgálat Önre jó hatással van, átmeneti megkönnyebbülést hoz
        2. a leírtak alapján nem tudom megmondani, hogy autoimmnun betegségről lehet-e szó, de vannak labor vizsgálatok, amik erre a kérdésre választ adhatnak. Igaz, csak akkor szokták ezeket elvégezni, a ha a belgyógyász (immunológus) megalapozottnak látja a felvetést. Amennyiben egy ilyen szakember nem találna erre valószínűséget, önköltségen lehet kérni különféle vizsgálatokat (feltételezem, hogy a lombik program is költséggel jár).
        3. a neurológus rövid véleményét alátámasztják azok a pontos leírásai, amik a fokozott önmegfigyelésre való hajlamáról szólnak. Tapasztalat, hogy a figyelem irányításával/elterelésével megváltozattahatók a testi észlelések.
        4. a "neked mindig bajod van" visszajelzésre pedig azt mondanám, hogy leveléből valóban hiányzott az élet bármely területére vonatkozó, elégedettséget sugárzó mondat (lehetne munka, párkapcsolat stb.) pl. Ha jól éretettem a testsúlyával kapcsolatban is voltak (vannak?) küzdelmek.
        A gyermekkorából induló és visszatérő tünetek nagy valószínűséggel feszültség alapúak. Viszont nem
         emlékszem, hogy bármilyen nyugtatóval vagy egyéb relaxáló eljárással lenne komolyabb (hosszabb)  tapasztalata. Minden tényt figyelembe véve a kövtekezőket tanácsolnám: mielőtt újabb testi vizsgálatokba bocsátkozna, mondja el panaszait ilyen részletességgel egy pszichoterápiás szakembernek, aki egyénre szabott segítséget tud ajánlani. (A gyermekvállalás célját figylembe véve elképzelhető, hogy párterápia is segíthetne)  Ugyanakkor a pozítv szemlélet kiegészítéséül javaslom, hogy próbálja meg az életet nem "sikerek és kudarcok" dimenziójában értékelni.

         

         

        Üdvözlettel: Dr. Bakos Cinnia Dóra, pszichiáter

        Figyelem! A válasz nem helyettesíti az orvosi vizsgálatot, diagnózist és terápiát. A kérdésben megfogalmazottakért portálunk nem vállal felelősséget.

        WEBBeteg szerkesztőség
        Orvos

         WEBBeteg Szakértő

        Kérdés: 2009-04-04 23:24:39; Megválaszolva: 2011. szeptember 22., 09:08

      • Kérdések és válaszok a témakörben:
        Tisztelt Doktor Úr/Doktornő! A következőben kérném segítségét. Iszonyatosan el vagyok keseredve. Pár hónapja kezdődött egy vírusos megbetegedéssel, napokig fel sem bírtam kelni. Azóta rengeteget szédülök, nem bírok egy helyben állni,...
        Tisztelt Doktornő! Azzal a problemaval fordulnék önhöz,hogy mar lassacskán 2eve olyan problémával kuzdok ami megnehezíti a mindennapjaimat. Folyamatosan szorongok,es felek az új emberektol valo ismerkedestol,de mar betegesen ha lehet ki kerulom...
        Tisztelt Doktornő/Doktor Úr! Tanácstalan vagyok, nem tudom kihez fordulhatnék. Több mint 1 évvel ezelőtt véget ért egy majdnem 6 éves párkapcsolatom, ami nagyon megviselt, sajnos csak pár napig. Néhány nappal a szakítás után fura...
        Már évekkel ezelőtt tapasztaltam magamon, hogy rettenetesen stresszes vagyok, a mindennapjaim nagy részén nagányosnak érzem magam, van, hogy még társaságban is, ha nem a megfelelő emberek vesznek körül. Mozgássérültként születtem, ami miatt...
        Tisztelt Doktorúr/Doktornő! Édesapámnak tavaly augusztus óta szédüléses panaszai vannak. Járáskor egyensúlybizonytalanságot érez, majdnem állandóan. Álláskor, üléskor, fekvéskor hasonló panasza nincs. Lábai régóta fáznak, bal lába...
        Üdv 23 éves férfi vagyok kiskoromba kezdődött hogy hangokat hallottam elalvas előtt meg ha keveset aludtam ezt az orvosom nem differenciálható skizofréniának diagnoztizálta ).4 hónapja gyogyszermentes vagyok semmit nem szedek es annyira jol erzem...
        Tisztelt Doktornő, Azzal a kérdéssel fordulok önhöz, hogy mire utal, miként lehetséges az, ha én képes vagyok az agyamat érezni? (csakúgy, mint a gyomromat, tüdőmet, vagy más egyéb szervemet) Ismerőseim körében senki nem "képes" erre"....
        Jó napot! Erős szorongásos zavarok, melyek párkapcsolatban, és egyéb társaságban jelentkeznek, s ezek mellékhatásai miatt felkerestem egy pszichiátert. Akivel sok gyógyszert kipróbáltunk de az egyetlen negatív mellékhatásmentes gyógyszer...
        Tisztelt Doktornő 30 éve dolgozom folyamatos műszakban, éjszakázom is.Két éve kezdtem el antidepresszánst szedni, állandó szorongásra és alvási problémákra, amit édesapám halála felfokozott.Azt gondolom, a munkakörülmények miatt alakult...
        Tisztelt doktornö! Nem is tudom hol kezdjem.Gyerek korom óta félek a sulyos betegségektöl.Akkor ez a dolog még nem volt olyan erős de mostanra nagyon minden napomat ki tölti nincs nap hogy ne lenne valami bajom. Hol a hasam fájt hónapokig hol a...