• Levertség, alvásszavar, szorongás.

        Legfrissebb cikkek a témában
         
        Gyakori kérdések

        Kedves Doktorúr/nő!
        Az utóbbi időben elég nagy nyomás nehezedett rám az iskolában (9.oszt.), és itthon is: a szüleim elválnának, de azért nem teszik, mert én még vagyok (egyke vagyok), és inkább együtt maradnak. De nem beszélnek, nem szólnak egymáshoz, programokat külön kell szervezni, apropó, program, az is nagyon ritkán van, kb. 2 havonta mozdulunk ki itthonról, bár ennek oka is van, arról késöbb. Valamilyen szinten haragszom anyámra ezért, mert ő nem akar apával élni tovább, de próbálom elfolytanin ezt a düh-t. Reggel fél 6-kor kelek, reggeli a szokásos egy pohár tejet iszok (már vagy 10 éve), a suliban nem nagyon eszek, iszok, ritkán iszok fél liternél töbet egy nap, és ennivalót is ritkán viszek, mert nincs nagyon étvágyam, a menza meg pénzkidobás volna, úgy sem enném meg. Általában 6 körül érek haza, de van, hogy 7-re, ilyenkor 'ebédelek', illetve tanulok. Ilyenkorra olyan vagyok (elnézést a kifejezését) mint egy kupac kaki. Nem tudok beszélni, csak feküdnék, de aludni nem tudok, pedig hholt fáradt vagyok, enni sem nagyon eszek, kimozdulni szinte soha, és nem szivesen beszélek itthon senkivel. 10 óra körül megyek aludni, de ilyenkor sem tudok elaludni éjfél elött, csak ritkán, vagy ha egy kiadósat sírok. Ilyenkor párnába szoktam szorítani a fejem, hogy ne halják meg a szüleim, nem akarom a viselkedésemmel még jobban megnehezíteni a dolgukat. Mivel egész héten levert vagyok, hétvégén örülök, hogy nem, és otthon lehetetk, ebből kifolyólag családdal kb. 2 havonta, barátokkal kb. ugyan igy, két havonta megyek vhova. Nincs sok barátom, de aki van, annak sem beszélek erről, amit ide leírtam, mert szégyellem. Sokszor úgy gondolom, hogy legyen már vége az életemnek, gyorsan nyomtalanul, pedig tudom, hogy ez nem jó felfogás, de annyira értelmetlennek érzem azt, hogy mindenért meg kell küzdeni, és sajnos, sosem veszem észre a küzdelmem eredményét. Ritkán  mosolygok, nevetek. Az iskolában gyakran nem tudom magam 'hovatenni'. Úgy értem a folyósan ha állok (mert várok, hogy bemehessünk a terembe), akkor szorogok, vagy valami ilyesmi, mert furcsán érzem magam. A lábamat összevissza pakolgatam, ugyan az a kezemmel, a hajamat igazgatom. Ha neki tudok dőlni falnak, vagy letudok ülni szabad padra, akkor nem vagyok ennyire zavarban. Minden kudarc elszomorított régebben, mostmár nem - gondoltam ezt én, de rájöttem, hogy ez továbbra is elszomórít, csak hogy ha pl. kapok egy hármaast, akkor nem leszek hirtelen nagyon szomorú, de ha addig imádtam azt a tantárgyat, azután elveszítem az érdeklődésémet felé, és nem érdekel annyira. Sokszor érzem úgy, hogy kudarcot vallok dolgokban, és hogy a szüleimnek csak egy elvárása van felém, hogy tanuljak rendesen (a félévi bizonyítványom 4,5 lett, ők meg vannak vele elégedve, én nem.) és még ezt sem tudom teljesíteni. Nehezen barátkozok, ismerkedek, és mindenben azt látom, hogy direkt akar velem pl. XY kiszúrni, hogy ne legyen nekem jobb. Az osztály teremből ritkán mozdulok ki, csak ha muszáj a folyósn álldogálnom, akkor vagyok kint, és ha mögöttem pl. nevetnek, akkor egyből az jár az eszemben, hogy rajtam nevetnek. Útálom az iskolai eseményeket, és a bevásárlközpontokat, ugyanezért, mert sok ember láthat, még töben kritizálnak majd negatívan.

        Kérem, segítsen! Köszönettel, egy 15 éves lány.

        WEBBeteg szakértő válasza a levertség, alvászavar témában

        Kedves kilencedikes!

         

        Talán jobb lenne, ha nem a párnába sírnál, nem rejtenéd el, amitől szenvedsz, hanem megosztanád a szüleiddel, hogy megértsék, hogy amit tesznek arra hivatkozva esetleg, hogy miattad teszik, az nem jól van így. Olyan életet éltek ami senkinek sem jó.
        Változtatni kell ezen és lehet is, de nagyon fontos lenne az őszinteség.
        Sokat segíthetnél a helyzet megoldódásában, ha te kezdenéd el ezt, ha már ők nem teszik.
        Nagyon mély, őszinte, okos, leveled arra enged következtetni, hogy erőd is van, csak nem mered használni. Merd, és kezd el az őszinteséggel a szüleidhez.

        Akár úgy, hogy elmondod azt, amit ide leiírtál.A tüneteid elég komolyak, jelzik, hogy nagyon elbizonytalanodtál mindenben és mindenkiben.
        Ha van iskolapszichológus ott, ahol tanulsz, megkeresheted őt is, ha szimpaikusnak találod.
        A nevelési tanácsadóba, vagy a városi pszichiátriai ambulanciára is elmehesz. Akár egyedül, akár a szüleiddel együtt. De mindenekelőtt próbáld meg otton, velük.
        Drukkolok neked, használd a belső erődet, amit a leveledből érzek, az eszedet, ami a sorokat íratta, és merj lépni feléjük, és azokat is vedd észre a környezetedbe, akik szeretnének veled kapcsolatot felvenni.Hátha a tanárok közt is van olyan, aki megérdemli a bizalmadat...Hátha van olyan, akire érdemes figyelni.


        Üdvözöllek: Kazimir Ágnes

        Figyelem! A válasz nem helyettesíti az orvosi vizsgálatot, diagnózist és terápiát. A kérdésben megfogalmazottakért portálunk nem vállal felelősséget.

        WEBBeteg szerkesztőség
        Orvos

         WEBBeteg Szakértő

        Kérdés: 2009-01-26 10:27:29; Megválaszolva: 2011. augusztus 26., 11:17

      • Kérdések és válaszok a témakörben:
        Tisztelt Doktor Úr/Doktornő! A következőben kérném segítségét. Iszonyatosan el vagyok keseredve. Pár hónapja kezdődött egy vírusos megbetegedéssel, napokig fel sem bírtam kelni. Azóta rengeteget szédülök, nem bírok egy helyben állni,...
        Tisztelt Doktornő! Azzal a problemaval fordulnék önhöz,hogy mar lassacskán 2eve olyan problémával kuzdok ami megnehezíti a mindennapjaimat. Folyamatosan szorongok,es felek az új emberektol valo ismerkedestol,de mar betegesen ha lehet ki kerulom...
        Tisztelt Doktornő/Doktor Úr! Tanácstalan vagyok, nem tudom kihez fordulhatnék. Több mint 1 évvel ezelőtt véget ért egy majdnem 6 éves párkapcsolatom, ami nagyon megviselt, sajnos csak pár napig. Néhány nappal a szakítás után fura...
        Már évekkel ezelőtt tapasztaltam magamon, hogy rettenetesen stresszes vagyok, a mindennapjaim nagy részén nagányosnak érzem magam, van, hogy még társaságban is, ha nem a megfelelő emberek vesznek körül. Mozgássérültként születtem, ami miatt...
        Tisztelt Doktorúr/Doktornő! Édesapámnak tavaly augusztus óta szédüléses panaszai vannak. Járáskor egyensúlybizonytalanságot érez, majdnem állandóan. Álláskor, üléskor, fekvéskor hasonló panasza nincs. Lábai régóta fáznak, bal lába...
        Üdv 23 éves férfi vagyok kiskoromba kezdődött hogy hangokat hallottam elalvas előtt meg ha keveset aludtam ezt az orvosom nem differenciálható skizofréniának diagnoztizálta ).4 hónapja gyogyszermentes vagyok semmit nem szedek es annyira jol erzem...
        Tisztelt Doktornő, Azzal a kérdéssel fordulok önhöz, hogy mire utal, miként lehetséges az, ha én képes vagyok az agyamat érezni? (csakúgy, mint a gyomromat, tüdőmet, vagy más egyéb szervemet) Ismerőseim körében senki nem "képes" erre"....
        Jó napot! Erős szorongásos zavarok, melyek párkapcsolatban, és egyéb társaságban jelentkeznek, s ezek mellékhatásai miatt felkerestem egy pszichiátert. Akivel sok gyógyszert kipróbáltunk de az egyetlen negatív mellékhatásmentes gyógyszer...
        Tisztelt Doktornő 30 éve dolgozom folyamatos műszakban, éjszakázom is.Két éve kezdtem el antidepresszánst szedni, állandó szorongásra és alvási problémákra, amit édesapám halála felfokozott.Azt gondolom, a munkakörülmények miatt alakult...
        Tisztelt doktornö! Nem is tudom hol kezdjem.Gyerek korom óta félek a sulyos betegségektöl.Akkor ez a dolog még nem volt olyan erős de mostanra nagyon minden napomat ki tölti nincs nap hogy ne lenne valami bajom. Hol a hasam fájt hónapokig hol a...