• Gyermekpszichológus

        Legfrissebb cikkek a témában
         
        Gyakori kérdések

        Tisztelt Doktor Úr/ Doktor Nő! Kérdésem a következő: kisfiam 8 éves. 4 éve külön élünk a férjemmel. Egészen tavalyig, tehát a fiunk 7 éves koráig - utólag gyanítom rosszul tettük- nem beszéltünk neki a házasságunk válságáról, úgy gondoltuk kicsi még hozzá. Reméltük, hogy egyszerűen azt szokja meg, hogy külön élünk. Valószínű nagy bizonytalanságot okoztunk neki ezzel, esetleg azt hihette, hogy ez normális állapot hogy anya és apa nem egy lakásban lakik. Most hogy tavaly először komolyan beszéltünk neki erről, hogy nem vagyunk már egy pár, látszólag nem viselte meg illetve mintha nem akarna tudomást venni róla. Hiába kérdezem nem beszél nem kérdez a témáról. Viszont észrevehetően bizonytalan apróbb döntésekben is, hamar hisztizik, nagyon érzékeny, nem viseli a kritikát, nem vállalja a felelősséget a tetteiért, mindíg mást hibáztat, még azért is ha elbotlik és megüti magát. Nem barátkozik könnyen ,de a tanárai szerint végül is beilleszkedett, jó tanuló, magatartási gondok nincsenek vele. Ezidáig jó viszonyban voltunk/ vagyunk a volt férjemmel a gyereket akkor vihette amikor akarta, annyit volt vele ahogy az nekik jól esett. Azonban kezdek kételkedni ebben , jó-e ez így. Nem voltna -e helyesebb egy rendszert kialakítani a láthatásban.Ide-oda "rángatjuk" már évek óta, nem lehet-e hogy ettől érzem a fiamban a bizonytalanságot.Volt férjem szerint semmi gond a gyerekkel, és neki az jó ha mindketten vagyunk neki, mégha külön-külön is. Neki az a jó ha nála és nálam is otthonra talál. De én erről nem vagyok meggyőződve. Nem lehet hogy így aztán sem az apjánál sem nálam nincs otthon? Nem volna-e jobb egy stabil otthont teremteni számára, ami vagy itt vagy ott van, de egy helyen( reményeim szerint persze nálam). És a fiamat - mivel velem lakik - én nevelem és a férjemnek nem szabadna beleszólnia mindennapi szinten az életünkbe? Tavaly óta egy új társam is van akivel közös családot szeretnénk,és aki bár remek viszonyban van a fiammal, a volt férjem miatt nem tud igazán meghitt kapcsolatot kialakítani vele. Alapvetően tehát arra lennénk kíváncsi, hogy mi a jobb a gyermeknek: ha az apja és anyja is ugyanolyan intenzitással részt vesz az életében, mégha külön is él, vagy van egy családja mégha nem is a vérszerinti apjával. A volt férjem ragaszkodik apai szerepéhez, ki akarja venni a részét a nevelésből, ami akár jó is lehetne, hogy legalább nem hanyagolja el,de nekem mégis van egy olyan érzésem hogy nem jó ez a fiúnknak. Hol van vajon az egészséges egyensúly, a helyes megoldás? Ami a legjobb a kisfiamnak? Elnézést hosszú levelemért,kíváncsian várom válaszát! Üdvözlettel

        WEBBeteg szakértő válasza a válás témában

        Kedves anyuka!

        A gyerek nem vállalja fel cselekedetei következményeit?

        Azt hiszem, önök nem vállalták fel ezt, annak idején és most sem. A gyerek eltanulta ezt, ő se vállalja, ha valamiben sikertelen.

        Most mindketten élik immáron új társsal az életüket, új család alapítására is készen.

        A gyerekük érdekeire hivatkozva, évek óta, biztosan jó szándéktól vezérelve, de meglehetősen önző döntéseket hoztak.

        Konfliktuskerüléstől félve, a gyerek számára áttekinthetetlen viszonylatokat hoztak létre, melyben a gyerek magára maradt.

        Az itt is otthon ott is otthon helyett a sehol nem vagyok otthon helyzete jött létre számára.

        Az nem tűnik jó megoldásnak, hogy hirtelen behatárolni a láthatásokat, és az apát kiiktatva, helyére új férfit telepítve várni, hogy a gyerek megnyugszik és jó irányba mozdul el a viselkedése.

        Jó lenne leülniük vele és megbeszélni kedvesen, szeretettel és őszintén a jelen helyzetet, megtudakolni, mi neki ebben a jó, miben szeretne változtatást. No, nem azért, mert akkor minden úgy lesz, ahogy ő elképzeli, hanem azért, hogy megértessék vele, hogy szeretnék az életüket úgy elrendezni, hogy abban mindenkinek helye legyen és mindenki jól érezhesse magát.

        Ez egyszer jó lenne, ha kizárólag a "8évesre" figyelnének.

        Nem fog megoldódni egy pillanat alatt minden, de letisztulhat a gyerek belső feszültsége, ha azt látja, hogy a szülők is bevállalják döntéseik, esetleges hibáik következményeit.Ráadásul úgy, hogy azt ki is javítják, vagyis a hibákon túl lehet kerülni összefogással, szeretettel és őszinteséggel.Ha ebben önök példát mutatnak, talán ő is fel meri vállalni önmagát, tévedéseit, hibáit, és remélhetőleg egyre szaporodó örömeit is. 

        Kívánok bátorságot és elég önzetlen szeretetet a helyzet megoldásához.

          Kazimir Ágnes


         

         

        Figyelem! A válasz nem helyettesíti az orvosi vizsgálatot, diagnózist és terápiát. A kérdésben megfogalmazottakért portálunk nem vállal felelősséget.

        WEBBeteg szerkesztőség
        Orvos

         WEBBeteg Szakértő

        Kérdés: 2008-12-01 23:11:29; Megválaszolva: 2011. augusztus 18., 09:12

      • Kérdések és válaszok a témakörben:
        Üdv 23 éves férfi vagyok kiskoromba kezdődött hogy hangokat hallottam elalvas előtt meg ha keveset aludtam ezt az orvosom nem differenciálható skizofréniának diagnoztizálta ).4 hónapja gyogyszermentes vagyok semmit nem szedek es annyira jol erzem...
        Tisztelt Doktornő, Azzal a kérdéssel fordulok önhöz, hogy mire utal, miként lehetséges az, ha én képes vagyok az agyamat érezni? (csakúgy, mint a gyomromat, tüdőmet, vagy más egyéb szervemet) Ismerőseim körében senki nem "képes" erre"....
        Jó napot! Erős szorongásos zavarok, melyek párkapcsolatban, és egyéb társaságban jelentkeznek, s ezek mellékhatásai miatt felkerestem egy pszichiátert. Akivel sok gyógyszert kipróbáltunk de az egyetlen negatív mellékhatásmentes gyógyszer...
        Tisztelt Doktornő 30 éve dolgozom folyamatos műszakban, éjszakázom is.Két éve kezdtem el antidepresszánst szedni, állandó szorongásra és alvási problémákra, amit édesapám halála felfokozott.Azt gondolom, a munkakörülmények miatt alakult...
        Tisztelt doktornö! Nem is tudom hol kezdjem.Gyerek korom óta félek a sulyos betegségektöl.Akkor ez a dolog még nem volt olyan erős de mostanra nagyon minden napomat ki tölti nincs nap hogy ne lenne valami bajom. Hol a hasam fájt hónapokig hol a...
        Kedves Doktornő, 2012 óta szedtem napi 150 mg Ketileptet, amit (mivel szorongásos tüneteim nagy mértékben csökkentek) sikerült 2017 decemberére 12,5 mg Kventiaxra csökkenteni. Decemberben javasolta kezelőorvosom a Kventiax elhagyását (minden...
        Jó napot kívánok. 3x ért olyan amióta egyedül élek a lányaimmal hogy mellkas szorítás/heves szívverés/hidegrázás/labremegés. Elmentem a háziorvoshoz, Ő azt mondta ezek pánik roham tünetei, pszhilogus segítségét kérjem.De addig is a...
        Kedves Doktornő! Dióhéjban a gondom. Az elmúlt 4 évben pornófüggő voltam.Nyár elején már éreztem h nem nagyon izgulok a pornóra, plusz lett egy barátnőm akivel randiztam és mindig amikor kontaktus volt köztünk felállt de nem 100%osan Aztán...
        Jó napot kívánok. Segítséget szeretnék kérni. 31 éves egyedülálló anya vagyok iker kislányokkal. Amióta megszülettek a lányok a szüleimmel éltünk egy két szobás lakásban.Elkezdtek nőlni a lányok,kinőltük anyukámék házát (3éves...
        Tisztelt Doktornő! A napokban tudtam meg,hogy 5 hetes terhes vagyok a páromtól. Páromnál évekkel ezelőtt nagyon kevés esélyt adtak arra,hogy gyereke születhessen. (alacsony spermiumszám miatt) Mind kettőnket nagyon meglepett ez a hír. A...