• nagyon izgulós típus vagyok

        Legfrissebb cikkek a témában
         
        Gyakori kérdések

        Tisztelt Webdoktor! Valószínűleg hosszúra fog sikeredni a levelem, ezért elnézést kérek. Végre összeszedtem magam és elhatároztam, hogy valahogy megpróbálok tenni az ellen, hogy ne izguljak bármilyen helyzet adódik. 23 éves nő vagyok. Általános iskolában többször szerepeltem, énekeltem, felolvastam, versenyekre jártam. 8 éves koromban szólóztam először. Nagyon szépen sikerült. Aztán folyamatosan egyre jobban kezdtem izgulni. De már egy sima irodalomórán, ahol az osztálytársaim előtt kellett 1-1 mondatot felolvasni a tanórán. Amíg szünet volt, ha akkor "kellett" mesélni valamit a többieknek, egyáltalán semmi gondom nem volt, akkor még élveztem is hogy én vagyok a középpontban. Aztán ahogy megkezdődött az óra és meghallottam a nevem, hogy nekem kell olvasnom, máris remegett kezem-lábam, de nagyon feltűnően, remegett a hangom, és őrülten dobogott a szívem. Majd abbahagytam az olvasást és 5 perc múlva mintha mi sem történt volna... 13 évesen szólóztam legközelebb, szörnyen sikerült 800 gyerek és főleg a 8. osztályos fiúk előtt (akik között ott volt a fiú aki tetszett nekem) elénekeltem, de nagyon remegett a hangom. Szörnyű volt. Este a szülők előtt ugyanez már sokkal jobban sikerült, belevilágított a reflektorfény a szemembe és nem láttam semmit. Akkor még tudtam valahogy uralni és csitítani ezt az egészet. Középiskolában és a főiskolán már nem ment. Mindig tökéletes előadásokat tartottam, kitűnő tanuló voltam, csakhogy mindig ki is nevettek, mert nem tudtam akár egy háromszöget, bármit felrajzolni, felírni a táblára, mert annyira remegett a kezem és persze a papír a kezemben, no meg a lábaim és a hangom. És ez sajnos azóta sem változott. Gyűlöltem szerepelni, pedig sokat kellett, mindenféle ünnepségeken táncolni, szavalni... Vagyis nem gyűlöltem volna ha nem ezzel az egésszel jár együtt, hogy ezzel a remegéssel inkább kinevettetem magam, minthogy azt mondanák szép előadás volt... A felnőtt barátnőmet kereszteltem a templomban egy tálcát kellett tartani, ami a remegő kezemben egyfolytában hozzáért a kőtálhoz ami felett kereszteltek, kongott, csörömpölt, az egész templom ezt hallgatta, látta, és persze vissza lehet nézni a videón is... Most pedig már dolgozom, komoly munkahelyem van, és csak rosszabbodott ez az egész. Ha valakit megköszöntünk névnapja alkalmából és csak sorbanállunk puszit adni, ennyi az egész, vagy poharat emelünk, legszívesebben elbújnék, mert úgy remeg a kezemben a pohár, most már ilyen "kis egyszerű" esetekben is jelentkezik, elkezd dobogni a szívem és végem. Szörnyű! Nagyon rossz ügyfelek előtt, a munkatársaim előtt, valahogy most sokkal jobban zavar mint az iskolában, akkor is rettenetes volt lelkileg, de most egyre rosszabb. A barátom családja előtt is izgulok. Annyira bánt, nem akarom hogy a barátom így lásson. Olyan szánalmas, hogy remeg kezem lábam, majd kiesik a szívem, egy közös ebédnél, és azt mindenki látja, hogy nem tudom a számhoz venni a kanál levest, mert úgy remeg a kezem. Pedig általában ha a barátaimmal beülök valahová mindig én vagyok a társaság középpontjában, olyankor egyáltalán nem zavar hogy mindenki engem figyel, ha elmegyünk szórakozni, nem zavar, ha látom, hogy sokan nézik ahogy táncolok... Akkor máskor miért??? Mitől van ez és miért egyre rosszabb? Abszolút maximalista vagyok, nagyon rossz érzés ez, és nagyon rossz ezzel együtt élni. Van bármilyen módja annak, hogy ne kelljen ezzel együtt élnem? Úgy érzem ezt csak akaraterővel nem tudom legyőzni, annyiszor és annyira próbáltam már, de nem ment. Nagyon szégyellem magam emiatt!! Már beszéltem erről a szüleimmel és sajnos ők is izgulósak voltak, anya azt mondta, neki már nem ennyire durva, bár több száz ember előtt nem tudna szerepelni, de azokban az "egyszerűbb" esetekben, amiket leírtam, ebéd, koccintás stb. ő már ezt nem érzi, azt mondta hogy sok év után múlt el neki. Akkor ez genetika, és ezen nem is tudok változtatni?? Kérem, ha tudnak akkor segítsenek és adjanak tanácsot! Elnézést a hosszú levélért! Köszönöm!

        WEBBeteg szakértő válasza a izgalom, remegés témában

        Kedves nagyon izgulós!


        Maximalista teljesítménykényszere, önértékelési labilitása, kisebbségi érzése sodorja ezekbe a helyzetekbe.
        Önismerettel lehet tenni ellene. Meg kell értenie saját személyiségének belső működését, félelmeit, bizonytalanságait, elleplezett vágyait, rossz kompromisszumait, ésatöbbi.
        Nem genetikailag öröklődik a dolog, nyugodjon meg.
        ám lehet tanult, hisz mint kisgyerek észlelhette édasanyja izgulásait, szorongásait, amit ön átvehetett, megtanult.
        Önismereti csoport, pszichológussal való konzultáció segíthet.Nem fog ripsz-ropsz megoldódni, dolgozni kell érte, de meglátja, megéri!
        Ha bármelyikbe belevág, általuk meglátja majd a kiutat is.

        Semmi gond a hosszú levéllel, legalább megkönnyebbült, hogy végre nem magába fojtotta, hanem kimondta a félelmeit és ezzel meg is tette az első lépést a változtatás, a gyógyulás felé!

        Üdvözlettel:

        Kazimir Ágnes pszichológus

        Figyelem! A válasz nem helyettesíti az orvosi vizsgálatot, diagnózist és terápiát. A kérdésben megfogalmazottakért portálunk nem vállal felelősséget.

        WEBBeteg szerkesztőség
        Orvos

         WEBBeteg Szakértő

        Kérdés: 2008-12-12 15:36:03; Megválaszolva: 2011. augusztus 19., 13:14

      • Kérdések és válaszok a témakörben:
        Jó napot kívánok. Segítséget szeretnék kérni. 31 éves egyedülálló anya vagyok iker kislányokkal. Amióta megszülettek a lányok a szüleimmel éltünk egy két szobás lakásban.Elkezdtek nőlni a lányok,kinőltük anyukámék házát (3éves...
        Tisztelt Doktornő! A napokban tudtam meg,hogy 5 hetes terhes vagyok a páromtól. Páromnál évekkel ezelőtt nagyon kevés esélyt adtak arra,hogy gyereke születhessen. (alacsony spermiumszám miatt) Mind kettőnket nagyon meglepett ez a hír. A...
        Tisztelt Doktornő! Állandó szorongásos problémák miatt szedek gyógyszereket. Korábban két évig Cymbaltát szedtem, ami bevált ugyan, de szexuális mellékhatásokat tapasztaltam (a libidó jelentős csökkenését), ezért kértem orvosomat, hogy...
        Tisztelt Doktor/Doktor nő! Több problémával keresem meg önt. Nos én egy 28 éves fiatal férfi vagyok. Áprilisban volt egy kapcsolatom ami sajnos nem úgy sült el, ahogy terveztem, sajnos merevedési problémáim voltak, valamint ürességet éreztem....
        Tisztelt Dr. Pálvölgyi Rita! Olyan kérdéssel fordulok Önhöz, hogy valószínűleg pánikbeteg vagyok. Február elejére kaptam időpontot pszochiátriára, de addig is szeretnék megnyugodni, legalábbis szakember véleményét hallani, hogy ez...
        Kedves Szakértő! Kb 2 hete egy mélyebb, letargikusabb állapotba kerültem, mindenben csak a rosszat látom, fáradékony vagyok, kiborulok olyan dolgokon, amiken ezelőtt nem. Édesanyámmal fiatalon megromlott a kapcsolatom, több év után most hívott...
        Jó napot kívánok. Olyan kérdésem lenne hogy a Frontin mellé amiből napi 4*, 5* 1db 0.25 gyógyszert veszek be ,vehetek e be mellé STRESS B-COMPLEX-VITAKOINGET? (B1,B2,B5,B6,B7,B12 ÉS C-vitaminbol áll napi 1db kapszula) Köszönöm szépen a...
        Tisztelt Doktornő! Édesanyámnak keresek pszichológust ill. pszichoterapeutát, ebben szeretném a segítségét kérni. Ő 61 éves, nyugdíjas, de még otthon dolgozik a saját cégében. Több mint 10 éve van otthon, ezalatt lassan leépültek az...
        Tisztelt Doktornő. Pánikbetegségem van. Sajnos pánik rohamom is volt már 3hónap alatt 3*. A pánik rohamok max 30percesek voltak. Mellkas szorítás, nehéz levegő vétel,lábgyengeség, lábremeges. 2017.március óta 2*1db 0.25mg frontin, aztán...
        Tisztelt doktornő! 20 évet küzdöttem és most mindenem megvan. A kirakós utolsó darabját 1 éve értem el, a teljes mértékben kielégítő munkát. Azóta nem találom a helyem csak téblábolok. Ennyi volt? Míg korábban a küzdelem során...