Mi a teendő, mihez kezdjek?
Tisztelt Doktornő/Úr Belekezdenék röviden, tömören. 5 éve költőzésem előtt, úgymond jól éltem mert helybe voltak barátok akikkel tudtam beszélgetni, de mikor elköltőztem valahogy minden megváltozott, mivel teljesen új körülmény volt, meg nagyon a jelenlegi lakhelyemen nincsenek velem egy kor osztályú emberek nagyon rossz volt. Így hát életem nagy részét a számítógépnél töltöttem, és hát mondhatni függő lettem, és kialakulhatott nálam, depresszió. Megvoltak bizonyos jelei pl. Ha mentünk valahova nem tudtak lekötni és vonzódtam vissza a géphez, és fel is idegesedtem rajta ha mondjuk valami közbe jött. Már egy jó ideje letettem a gépet és sikerült "haverokat" szerezni, de valahogy érzem más voltam, mint régebben és középiskolás életembe éreztem nagyon hatásosan. Problémákat sorolhatnám pl. figyelemzavar (volt, hogy el is ítéltek), a gondolkodásom (valamilyen szinten megviselte a felfogásomat is), az emlékező képességem romlott, van, hogy az iskolában szorongok, és önbizalom hiányom van, vagy értse kisebbségi komplexus, Melankólia. Eleinte rosszul ment, volt, hogy sírtam mert hiányoztak a régi osztálytársaim, és csak a múltban éltem, bíztam a jövőben ha át iratkozok jobb lesz, és ez nyugtatta a lelkem. Elég megterhelő így már utólag, és nem tudom képes leszek e olyan lenni e, mint régebben, bármit megtennék és habár késő bánat, de átkozom azokat a napokat. /Nálam/ A Gondolkodás: valahogy nem tudok már olyan "folyékonyan" gondolkodni, mint régebben. Memória: Van, hogy gondolkozok egy dolgon és elfelejtem, de aztán lehet eszembe jut kis idő elteltével, de van mikor nem. A beszélgetésemről annyit ha mondjuk egy nálam közelállóval beszélgetek akkor akadályok nélkül, viszont az ismerkedés az nehezen megy, mert mostanra már nem is de régebben fent állt, hogy streszeltem másokkal szemben. Megköszönném válaszukat, mi a teendő, mihez kezdjek?
Kovács Piroska válasza szorongás témában
Kedves Fiatalember! Problémád jó része a kamaszkorral függ össze. Az a változás, aminek részese vagy a felnőtté válás folyamatának része. Egy hosszúra nyúló vajúdás, aminek a vége a felnőtt személyiség megszületése és ez sokszor viharos és fájdalmas.. Azt tanácsolom, hogy olvass minél többet erről a változásról, a kamaszkor nehézségeiről stb, hogy minél pontosabban megérthesd önmagadat. Amennyiben iskoládban van iskolapszichológus, úgy fordulj hozzá, akinek támogatásával könnyebben átvészelheted ezt az időt. Vagy fordulj az illetékes Pedagógiai Szakszolgálathoz/nevelési tanácsadóhoz, ahol szükség esetén orvosi segítséget is kaphatsz. Üdvözlettel.
A válasz 5 évnél régebben keletkezett, így egyes tanácsok napjainkra túlhaladottá válhattak.
